„Hidroplán” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap jelenlegi, 2024. február 4., 13:20-kori változata

A hidroplán, vagy vízi repülőgép olyan repülőgép, amely képes vízfelületről felszállni és oda leszállni. Ehhez úszótestekkel vagy talpakkal van ellátva, melyek tartósan a vízen úszva tartják. A vízi repülőgépnek speciális esetben kerekes futóműve is lehet, ebben az esetben vízfelszíni és szárazföldi leszállásra is alkalmas.^[forrás?]

A vízi repülőgépek kialakításuk, felépítésük alapján két nagy csoportra oszthatók: az úszótalpas repülőgépek, valamint a repülőcsónakok. A kerekes futóművel is rendelkező vízi repülőgépet amfíbiának nevezik.

Története, alkalmazása

1919-ben az első világháborút követően egyre nagyobb szerephez jutott a polgári repülés. Ennek következtében a katonai repülőgépek gyártására szakosodott cégek is elkezdtek új, a hétköznapi életben is alkalmazható típusokat fejleszteni, gyártani. Olaszország rendkívül hosszú tengerparttal rendelkezik, így természetesen támogatta a vízre is leszállni képes repülőgépek fejlesztését, a vízi repülőgépeket és repülőcsónakokat egyaránt. Az 1920-as évek elején megszületett a technikai újdonságnak számító Savoia-Marchetti S.55 típus is, amelynél a nagy méretű úszótalpakban helyezték el az utastereket, ezeket vállszárnyas megoldással összekapcsolták és a szárny közepére építették a pilótafülkét, fölé pedig a toló-vonó motorokat. Kortársaihoz képest nagy teherbíró képességgel és repülési hatótávolsággal rendelkezett, ennek következtében kiválóan alkalmas volt polgári szállítási feladatokra és katonai célokra egyaránt (valamint személy- és légiposta szállítására is). Az 1925-ben szolgálatba állított típus annak idején több rekordot is felállított: leghíresebbek ezek közül a kötelékben megvalósított óceánrepülő vállalkozások voltak az 1930-as évek elején.

Repülőcsónakok

A Hindenburg katasztrófája után a léghajókba vetett bizalom megrendülni látszott. A tengerek, óceánok feletti szállítás kizárólag a repülőcsónakok feladata lett, amelyek fénykora a harmincas évekre tehető. Népszerűségüket a nagy szállítási kapacitásnak és az óceánrepülések szempontjából – a szárazföldi gépekhez képest – biztonságos repülésnek köszönhették. Nagy hatótávolságuk révén a világ legegzotikusabb országaiba is eljutottak. A tágas törzsben az utasok kényelmesen utazhattak.

Az óceán meghódítása

Az új navigációs berendezések lehetővé tették a pontos navigálást. Az új, erősebb motorok lehetővé tették hosszabb távolságok leszállás nélküli megtételét. A repülőcsónakok fejlesztésében, légiposta szolgáltatásokban Európa vezető szerephez jutott. Amerika hamar ledolgozta a hátrányát, 1936. október 21-én egy utasokat szállító járat indult Kaliforniából Hongkongba, az utat három nap alatt tette meg (egy hajónak ehhez három hétre volt szüksége).

Repülőcsónakokat üzemeltető országok

Németország: a Lufthansa menetrend szerinti járatot üzemeltetett 1934-től Berlin és Rio de Janeiro között.

Anglia: Spanyolországon és Nyugat-Afrikán keresztül repülőcsónakokkal tartotta a kapcsolatot Dél-Afrikával és Ausztráliával.

Amerikai Egyesült Államok: a Csendes-óceán térségében üzemeltetett menetrend szerinti járatokat.

Franciaország: az 1930-as években Latécoére típusú repülőcsónakok közlekedtek a mediterrán térségben és az Atlanti-óceán déli részén.

A repülőcsónakok fejlődése, hanyatlása

A technika fejlődése lehetővé tette egyre nagyobb és biztonságosabb repülőgépek gyártását a pazar utaskabin sokszor egy luxushajó fényűzésével vetekedett. A sebesség mindig alacsony (300 km/h körüli), az út pedig fárasztó és unalmas volt. A harmincas évek végén a Pan American egy új típust állított csatasorba: a Boeing 314-et, ez a típus viselte a Jumbo Jet megjelenéséig a legnagyobb repülőgép címet. Ezzel az új repülőcsónakkal a Pan American 1939-ben beindította atlanti-óceáni járatát. Komoly konkurenssé lépett elő a Lufthansa megrendelésére tervezett hagyományos felépítésű Focke-Wulf 200, amely már képes volt leszállás nélkül elrepülni Berlinből New Yorkba. A második világháború után a német légitársaság azonban nem indíthatott járatokat oda, ugyanis nem kapott leszállási engedélyt. A háború után egyértelművé vált: a jövő a nagy hatótávolságú szárazföldi repülőgépeké. A mindenki számára elérhető szárazföldi repülés térhódítása után az elegáns repülőcsónakok korszaka leáldozott.

Hidroplánok a harctéren

A hidroplánokat már az első világháború közepén kezdték katonai célra használni, igaz kezdetben csak felderítésre. Elsőnek Brit Királyi Haditengerészet kezdet használni ilyen gépeket azon belül is a Királyi Tengerészeti Légiszolgálat. A sikereken felbuzdulva Németország, az Osztrák–Magyar Monarchia és az Olasz Királyság saját fejlesztésű vízi repülőgépeket állított szolgálatba és vetett be. A háború végére a géppuskák mellett már bombát is hordoztak.

Hidroplánok napjainkban

Vízi légikikötő Brazíliában a Rio Grandén

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Hidroplán témájú médiaállományokat.

Hadtudományi portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
-[[Fájl:DHC-2 Beaver.jpg|bélyegkép|240px|[[DHC–2]] Beaver ''vízirepülőgép'']]
+[[Fájl:DHC-2 Beaver.jpg|bélyegkép|240px|[[DHC–2]] Beaver ''vízi repülőgép'']]
-A '''hidroplán''' (hydroplan, hydroaeroplan, [[magyar nyelv|magyarul]] ''vízirepülőgép'') olyan [[repülőgép]], amely képes vízfelületen úszni, arról felszállni és oda leszállni. Ezt a képességet azáltal nyeri, hogy alsó részén úszótestekkel vagy talpakkal van ellátva, melyek a víz felületén úszva tartják, de eredetileg szárazföldi telepítésű repülőgép. Kerekei is lehetnek, ebben az esetben vízfelszíni és szárazföldi leszállásra egyaránt alkalmas lehet. A vízirepülőgép nem azonos a repülőcsónakkal.
+A '''hidroplán,''' vagy '''vízi repülőgép''' olyan [[repülőgép]], amely képes vízfelületről  felszállni és oda leszállni. Ehhez  úszótestekkel vagy talpakkal van ellátva, melyek tartósan a vízen úszva tartják. A vízi repülőgépnek speciális esetben kerekes futóműve is lehet, ebben az esetben vízfelszíni és szárazföldi leszállásra is alkalmas.{{forr}}
+A vízi repülőgépek kialakításuk, felépítésük alapján két nagy csoportra oszthatók: az ''úszótalpas repülőgépek,'' valamint a ''repülőcsónakok.'' A kerekes futóművel is rendelkező vízi repülőgépet ''amfíbiának'' nevezik.
 == Története, alkalmazása ==
 [[Fájl:Aeroflot Savoia-Marchetti S.55P.jpg|bélyegkép|jobbra|240px|Egy S.55P az Aeroflot kötelékében]]
--ben az [[első világháború]]t követően egyre nagyobb szerephez jutott a polgári repülés. Ennek következtében a katonai repülőgépek gyártására szakosodott cégek is elkezdtek új, a hétköznapi életben is alkalmazható típusokat fejleszteni, gyártani. [[Olaszország]] rendkívül hosszú tengerparttal rendelkezik, így természetesen támogatta a vízre is leszállni képes repülőgépek fejlesztését, a vízirepülőgépeket és repülőcsónakokat egyaránt. Az [[1920-as évek]] elején megszületett a technikai újdonságnak számító [[Savoia-Marchetti S.55]] típus is, amelynél a nagyméretű úszótalpakban helyezték el az utastereket, ezeket vállszárnyas megoldással összekapcsolták és a szárny közepére építették a [[Pilótafülke|pilótafülkét]], fölé pedig a toló-vonó motorokat. Kortársaihoz képest nagy teherbíró képességgel és repülési hatótávolsággal rendelkezett, ennek következtében kiválóan alkalmas volt polgári szállítási feladatokra és katonai célokra egyaránt (valamint személy- és légiposta szállítására is). Az [[1925]]-ben szolgálatba állított típus annak idején több rekordot is felállított: leghíresebbek ezek közül a kötelékben megvalósított óceánrepülő vállalkozások voltak az [[1930-as évek]] elején.
+-ben az [[első világháború]]t követően egyre nagyobb szerephez jutott a polgári repülés. Ennek következtében a katonai repülőgépek gyártására szakosodott cégek is elkezdtek új, a hétköznapi életben is alkalmazható típusokat fejleszteni, gyártani. [[Olaszország]] rendkívül hosszú tengerparttal rendelkezik, így természetesen támogatta a vízre is leszállni képes repülőgépek fejlesztését, a vízi repülőgépeket és repülőcsónakokat egyaránt. Az [[1920-as évek]] elején megszületett a technikai újdonságnak számító [[Savoia-Marchetti S.55]] típus is, amelynél a nagy méretű úszótalpakban helyezték el az utastereket, ezeket vállszárnyas megoldással összekapcsolták és a szárny közepére építették a [[Pilótafülke|pilótafülkét]], fölé pedig a toló-vonó motorokat. Kortársaihoz képest nagy teherbíró képességgel és repülési hatótávolsággal rendelkezett, ennek következtében kiválóan alkalmas volt polgári szállítási feladatokra és katonai célokra egyaránt (valamint személy- és légiposta szállítására is). Az [[1925]]-ben szolgálatba állított típus annak idején több rekordot is felállított: leghíresebbek ezek közül a kötelékben megvalósított óceánrepülő vállalkozások voltak az [[1930-as évek]] elején.
 === Repülőcsónakok ===
@@ 26. sor: / 28. sor: @@
 === A repülőcsónakok fejlődése, hanyatlása ===
-A technika fejlődése lehetővé tette egyre nagyobb és biztonságosabb repülőgépek gyártását a pazar utaskabin sokszor egy luxushajó fényűzésével vetekedett. A sebesség mindig alacsony (300&nbsp;km/h körüli), az út pedig fárasztó és unalmas volt. A harmincas évek végén a [[Pan American World Airways|Pan American]] egy új típust állított csatasorba: a [[Boeing 314]]-et, ez a típus viselte a ''[[Jumbo Jet]]'' megjelenéséig a legnagyobb repülőgép címet. Ezzel az új repülőcsónakkal a ''Pan American'' [[1939]]-ben beindította atlanti-óceáni járatát. Komoly konkurensé léepett elő a Lufthansa megrendelésére tervezett hagyományos felépítésű [[Focke-Wulf 200]], amely már képes volt leszállás nélkül elrepülni [[Berlin]]ből [[New York]]ba. A [[második világháború]] után a német légitársaság azonban nem indíthatott járatokat oba, ugyanis nem kapott leszállási engedélyt. A háború után egyértelművé vált: a jövő a nagy hatótávolságú szárazföldi repülőgépeké. A mindenki számára elérhető szárazföldi repülés térhódítása után az elegáns repülőcsónakok korszaka leáldozott.
+A technika fejlődése lehetővé tette egyre nagyobb és biztonságosabb repülőgépek gyártását a pazar utaskabin sokszor egy luxushajó fényűzésével vetekedett. A sebesség mindig alacsony (300&nbsp;km/h körüli), az út pedig fárasztó és unalmas volt. A harmincas évek végén a [[Pan American World Airways|Pan American]] egy új típust állított csatasorba: a [[Boeing 314]]-et, ez a típus viselte a ''[[Jumbo Jet]]'' megjelenéséig a legnagyobb repülőgép címet. Ezzel az új repülőcsónakkal a ''Pan American'' [[1939]]-ben beindította atlanti-óceáni járatát. Komoly konkurenssé lépett elő a Lufthansa megrendelésére tervezett hagyományos felépítésű [[Focke-Wulf 200]], amely már képes volt leszállás nélkül elrepülni [[Berlin]]ből [[New York]]ba. A [[második világháború]] után a német légitársaság azonban nem indíthatott járatokat oda, ugyanis nem kapott leszállási engedélyt. A háború után egyértelművé vált: a jövő a nagy hatótávolságú szárazföldi repülőgépeké. A mindenki számára elérhető szárazföldi repülés térhódítása után az elegáns repülőcsónakok korszaka leáldozott.
 === Hidroplánok a harctéren ===
-[[Fájl:USS Missouri recovers its Vought OS2U Kingfisher aircraft.jpg|bélyegkép|200px|Vought [[OS2U Kingfisher]] típusú vízirepülőgép a [[USS Missouri (BB 63)]] fedélzetén [[1944]] augusztusában a [[második világháború]]ban]]
+A hidroplánokat már az [[első világháború]] közepén kezdték katonai célra használni, igaz kezdetben csak [[Hírszerzés|felderítés]]re. Elsőnek  [[Brit Királyi Haditengerészet]] kezdet használni ilyen gépeket azon belül is a Királyi Tengerészeti Légiszolgálat. A sikereken felbuzdulva  [[Német Császárság|Németország]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] és az [[Olasz Királyság]] saját fejlesztésű vízi repülőgépeket állított szolgálatba és vetett be. A háború végére a [[Géppuska|géppuskák]] mellett már bombát is hordoztak.[[Fájl:USS Missouri recovers its Vought OS2U Kingfisher aircraft.jpg|bélyegkép|200px|Vought [[OS2U Kingfisher]] típusú vízi repülőgép a [[USS Missouri (BB 63)]] fedélzetén [[1944]] augusztusában a [[második világháború]]ban]]
 === Hidroplánok napjainkban ===