Ugrás a tartalomhoz

„Paul Reynaud” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.9.5
 
(22 közbenső módosítás, amit 7 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
1. sor: 1. sor:
{{építés alatt}}
{{Vezető infobox
{{Vezető infobox
| név = Paul Reynaud
| név = Paul Reynaud
| kép = Paul Reynaud 1933.jpg
| kép = Paul Reynaud 1933.jpg
| képméret = 200px
| képméret = 200px
| képaláírás = Reynaud 1933-ban
| képaláírás = Reynaud 1933-ban
| állam = Franciaország
| állam = Franciaország
| város =
| város =
| sorszám = 86
| sorszám = 86
| megnevezés = miniszterelnöke és külügyminisztere
| megnevezés = miniszterelnöke és külügyminisztere
| terminus kezdete = [[1940]]. [[március 20.]]
| terminus kezdete = [[1940]]. [[március 20.]]
| terminus vége = [[1940]]. [[június 16.]]
| terminus vége = [[1940]]. [[június 16.]]
| helyettes =
| helyettes =
| előd = [[Édouard Daladier]]
| előd = [[Édouard Daladier]]
| utód = [[Henri Philippe Pétain]]
| utód = [[Henri Philippe Pétain]]
| születési hely = [[Barcelonnette]]
| születési hely = [[Barcelonnette]]
| születési dátum = [[1878]]. [[október 15.]]
| születési dátum = [[1878]]. [[október 15.]]
| halálozási hely = [[Neuilly-sur-Seine]]
| halálozási hely = [[Neuilly-sur-Seine]]
| halálozási dátum = [[1966]]. [[szeptember 21.]] {{életkor-holt|1878|10|15|1966|9|21}}
| halálozási dátum = [[1966]]. [[szeptember 21.]] {{életkor-holt|1878|10|15|1966|9|21}}
| házastárs =
| házastárs =
| párt = Alliance démocratique
| párt = Alliance démocratique
24. sor: 23. sor:
}}
}}


'''Paul Reynaud''' ([[Barcelonnette]], [[1878]]. [[október 15.]] – [[Neuilly-sur-Seine]], [[1966]]. [[szeptember 21.]]) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 86. miniszterelnöke.
'''Jean Paul Reynaud''' ([[Barcelonnette]], [[1878]]. [[október 15.]] – [[Neuilly-sur-Seine]], [[1966]]. [[szeptember 21.]]) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 86. miniszterelnöke. [[Charles de Gaulle]] azt mondta róla, hogy „a rendkívüli események igazságtalanul sodorták el”.


==Pályafutása==
==Pályafutása==
Kereskedő családban született. A [[HEC Paris]]-ban szerzett diplomát, majd jogot végzett és ügyvédként kezdett dolgozni. Érdekelte a politika, belépett az Alliance démocratique pártba. 1919 és 1924 között [[Alpes-de-Haute-Provence|Basses-Alpes]] nemzegyűlési képviselője volt. Nagy tehetsége volt a pénzügyekhez. 1930-ban [[André Tardieu]] kormányában pénzügyminiszter, [[Pierre Laval]] kormányában, 1931/32-ben gyarmatügyi miniszter. Ő nyitotta meg [[Párizs]]ban a Nemzetközi Gyarmati Kiállítást 1931-ben.
Kereskedő családban született. A [[HEC Paris]]-ban szerzett diplomát, majd jogot végzett és ügyvédként kezdett dolgozni. Érdekelte a politika, belépett az Alliance démocratique pártba. 1919 és 1924 között [[Alpes-de-Haute-Provence|Basses-Alpes]] nemzetgyűlési képviselője volt. Nagy tehetsége volt a pénzügyekhez. 1930-ban [[André Tardieu]] kormányában pénzügyminiszter, [[Pierre Laval]] kormányában 1931/32-ben gyarmatügyi miniszter. Ő nyitotta meg [[Párizs]]ban a Nemzetközi Gyarmati Kiállítást 1931-ben.


1934-ben egyedül Reynaud kérte a [[francia frank|frank]] leértékelését, hogy enyhítsék a [[nagy gazdasági világválság]] hatását, ami 1931-ben érte el [[Franciaország]]ot. Ehelyett Laval a [[defláció (közgazdaság)|deflációt]] elősegítő intézkedéseket hozatott, amelyek a gazdaság összeomlásához vezettek. A nagy munkabírású, tehetséges politikust merész elgondolásai elszigetelték mind a pártban, mind a parlamentben.
1934-ben egyedül Reynaud kérte a [[francia frank|frank]] leértékelését, hogy enyhítsék a [[nagy gazdasági világválság]] hatását, ami 1931-ben érte el [[Franciaország]]ot. Ehelyett Laval a [[defláció (közgazdaság)|deflációt]] elősegítő intézkedéseket hozatott, amelyek a gazdaság összeomlásához vezettek. A nagy munkabírású, tehetséges politikust merész elgondolásai elszigetelték mind a pártban, mind a parlamentben.


1938-ban pártjában szakított a [[Pierre-Étienne Flandin]] vezette ideológiai vonallal, mert a volt kormányfő helyeselte a [[müncheni egyezmény]] aláírását. Reynaud támogatta egyedül De Gaulle tábornoknak azt a javaslatát, hogy állítsanak fel a hadseregben páncélos hadosztályokat. Daladier kormányában igazságügyi miniszter volt 1938. április 10. és november 1. között, majd átvette a pénzügyminiszteri posztot. Kormányrendeletekkel kormányoztatott, hogy az országot harcképessé tegye. Leértékeltette a frankot. A 40 órás helyett 41,5 órás munkahetet vezettek be, annak ellenére, hogy a szakszervezetek tiltakoztak és a munkások sztrájkoltak. Visszatértek a beruházók, és felgyorsult termelés és fegyvergyártás. Az intézkedések azonban elkéstek.


1940. március 20-án [[Albert Lebrun]] köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel Reynaud-t, a külügyi tárcát is rábízták, de meg kellett tartania Daladier-t a hadügyminisztérium élén, aki viszont ragaszkodott [[Maurice Gamelin]] tábornokhoz. Reynaud 1940. március 28-án már [[London]]ban tárgyalt [[Winston Churchill (miniszterelnök)|Churchillel]], hogy megerősítse Franciaország szövetségét [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniával]]. Április 10. és 13. között francia csapatok is harcoltak a narviki csatában. Május 18-án, egy héttel a [[villámháború]] megindulása után visszavette Daladier-től a hadügyi tárcát, és katonatiszteket, többek között Charles de Gaulle tábornokot, vont be a kormányba. Philippe Pétain-nek felajánlotta a miniszterelnök helyettesi posztot. Elérte, hogy Lebrun elnök leváltotta Gamelin-t, és [[Maxime Weygand]]-t nevezte ki a helyére. Pétain és Weygand a [[népfront (Franciaország)|népfrontot]] és a [[kommunizmus|kommunistákat]] okolták a vereségért. Reynaud megkísérelte rávenni [[Franklin D. Roosevelt|Rooseveltet]], hogy lépjen be az [[Amerikai Egyesült Államok|USA]] a [[második világháború|háborúba]].


Június 16-án Reynaud benyújtotta lemondását, de Lebrun elnök elutasította azt a tervét, hogy a gyarmatokról folytassák a háborút. Pétain-t nevezték ki a kormány élére, aki [[Compiègne-i fegyverszünet (1940)|fegyverszünetet]] kért. Reynaud nem fogadta el az USA-ba szóló nagyköveti kinevezést. [[Etsaut]]-ba húzódott vissza, hogy maga köré gyűjtse a fegyverszünet ellenzőit, akikkel folytathatná a harcot, esetleg [[Algír]]ból, ahol ideiglenes kormányt akart alakítani.


1940 szeptemberében Pétain [[Riom]]ban bíróság elé állíttatta Reynaud-t, mert felelősnek tartotta a vereségért. Egyetlen bíró sem volt hajlandó elítélni őt. Azután [[Loubeyrat]]-ban, a Chazeron kastélyban tartották fogva, nehogy kövesse de Gaulle-t Londonba. 1942 novemberében a németek a sachsenhauseni [[koncentrációs tábor]]ba vitték. Végül [[Itter]]ben, [[Tirol]]ban tartották fogva Daladier-vel Gamelinnel és [[Léon Jouhaux]] szakszervezeti aktivistával együtt, akit 1951-ben [[Nobel-békedíj]]jal tüntettek ki. 1945. május 7-én szabadították ki szövetségesek.


1946 novemberétől [[Nord (megye)|Nord megye]] nemzetgyűlési képviselője. 1948. július 26. és augusztus 28. között pénzügyminiszter [[André Marie]] kormányában. 1952-től az [[Európai Szén- és Acélközösség]] közgyűlésének volt a tagja.


==Írásai==
* ''L'Angleterre avant et pendant la guerre'' (1919)
* ''Le Problème militaire français'' (1937)
* ''Finances de guerre'' (1940)
* ''Carnets de captivité. 1941–1945''
* ''Mémoires'' (tome 1), (1960)
* ''Envers et contre tous'', Mémoires (tome 2) (1963)
* ''Les Trois glorieuses'' (1927)
* ''La France a sauvé l'Europe'', tome I, (1947)
* ''Au cœur de la mêlée (1930-1945)'' (1951)
* ''S’unir ou périr'' (1951)


==Források==
*{{cite web|url=http://www.encyclopedie.bseditions.fr/biographie.php?bioid=791&biolib=Reyanud%20Paul|title=Biographie: Reynaud Paul|year=|author=|publisher=BS Encyclopedie|format=|accessdate=2018-2-21|language=francia|archiveurl=https://web.archive.org/web/20160802223619/http://encyclopedie.bseditions.fr/biographie.php?bioid=791&biolib=Reyanud%20Paul|archivedate=2016-08-02}}
*{{cite web|url=https://www.universalis.fr/encyclopedie/paul-reynaud/|title=Paul Reynaud|year=|author= |publisher=universalis.fr|format=|accessdate=2018-2-21|language=francia}}


==Kapcsolódó szócikk==
*[[Franciaország miniszterelnökeinek listája]]


{{nemzetközi katalógusok}}
{{nemzetközi katalógusok}}
{{portál|politika||Franciaország|-}}
{{portál|második világháború||Franciaország|-}}

{{DEFAULTSORT: Reynaud Paul}}
{{DEFAULTSORT:Reynaud Paul}}
[[Kategória:Franciaországi politikusok]]
[[Kategória:Franciaországi politikusok]]
[[Kategória:Franciaország miniszterelnökei]]
[[Kategória:Franciaország miniszterelnökei]]
[[Kategória:Francia jogászok]]
[[Kategória:Francia jogászok]]
[[Kategória:Franciaország külügyminiszterei]]
[[Kategória:Franciaország külügyminiszterei]]
[[Kategória:1878-ban született személyek]]
[[Kategória:1878-ban született személyek]]
[[Kategória:1966-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:1966-ban elhunyt személyek]]
[[Kategória:A montparnasse-i temetőben nyugvó személyek]]

A lap jelenlegi, 2023. augusztus 29., 11:28-kori változata

Paul Reynaud
Reynaud 1933-ban
Reynaud 1933-ban
Franciaország 86. miniszterelnöke és külügyminisztere
Hivatali idő
1940. március 20. – 1940. június 16.
ElődÉdouard Daladier
UtódHenri Philippe Pétain
Katonai pályafutása
Csatáielső világháború

Született1878. október 15.
Barcelonnette
Elhunyt1966. szeptember 21. (87 évesen)
Neuilly-sur-Seine
SírhelyMontparnasse-i temető
PártAlliance démocratique

HázastársaJeanne Henri-Robert (1912–1949)
ÉlettársHélène de Portes
Gyermekei
  • Évelyne Reynaud
  • Paul-Serge Reynaud
Foglalkozásjogász
Iskolái

Díjaka francia Becsületrend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Reynaud témájú médiaállományokat.

Jean Paul Reynaud (Barcelonnette, 1878. október 15.Neuilly-sur-Seine, 1966. szeptember 21.) francia jogász, politikus, a Harmadik Francia Köztársaság 86. miniszterelnöke. Charles de Gaulle azt mondta róla, hogy „a rendkívüli események igazságtalanul sodorták el”.

Pályafutása

[szerkesztés]

Kereskedő családban született. A HEC Paris-ban szerzett diplomát, majd jogot végzett és ügyvédként kezdett dolgozni. Érdekelte a politika, belépett az Alliance démocratique pártba. 1919 és 1924 között Basses-Alpes nemzetgyűlési képviselője volt. Nagy tehetsége volt a pénzügyekhez. 1930-ban André Tardieu kormányában pénzügyminiszter, Pierre Laval kormányában 1931/32-ben gyarmatügyi miniszter. Ő nyitotta meg Párizsban a Nemzetközi Gyarmati Kiállítást 1931-ben.

1934-ben egyedül Reynaud kérte a frank leértékelését, hogy enyhítsék a nagy gazdasági világválság hatását, ami 1931-ben érte el Franciaországot. Ehelyett Laval a deflációt elősegítő intézkedéseket hozatott, amelyek a gazdaság összeomlásához vezettek. A nagy munkabírású, tehetséges politikust merész elgondolásai elszigetelték mind a pártban, mind a parlamentben.

1938-ban pártjában szakított a Pierre-Étienne Flandin vezette ideológiai vonallal, mert a volt kormányfő helyeselte a müncheni egyezmény aláírását. Reynaud támogatta egyedül De Gaulle tábornoknak azt a javaslatát, hogy állítsanak fel a hadseregben páncélos hadosztályokat. Daladier kormányában igazságügyi miniszter volt 1938. április 10. és november 1. között, majd átvette a pénzügyminiszteri posztot. Kormányrendeletekkel kormányoztatott, hogy az országot harcképessé tegye. Leértékeltette a frankot. A 40 órás helyett 41,5 órás munkahetet vezettek be, annak ellenére, hogy a szakszervezetek tiltakoztak és a munkások sztrájkoltak. Visszatértek a beruházók, és felgyorsult termelés és fegyvergyártás. Az intézkedések azonban elkéstek.

1940. március 20-án Albert Lebrun köztársasági elnök kormányalakításra kérte fel Reynaud-t, a külügyi tárcát is rábízták, de meg kellett tartania Daladier-t a hadügyminisztérium élén, aki viszont ragaszkodott Maurice Gamelin tábornokhoz. Reynaud 1940. március 28-án már Londonban tárgyalt Churchillel, hogy megerősítse Franciaország szövetségét Nagy-Britanniával. Április 10. és 13. között francia csapatok is harcoltak a narviki csatában. Május 18-án, egy héttel a villámháború megindulása után visszavette Daladier-től a hadügyi tárcát, és katonatiszteket, többek között Charles de Gaulle tábornokot, vont be a kormányba. Philippe Pétain-nek felajánlotta a miniszterelnök helyettesi posztot. Elérte, hogy Lebrun elnök leváltotta Gamelin-t, és Maxime Weygand-t nevezte ki a helyére. Pétain és Weygand a népfrontot és a kommunistákat okolták a vereségért. Reynaud megkísérelte rávenni Rooseveltet, hogy lépjen be az USA a háborúba.

Június 16-án Reynaud benyújtotta lemondását, de Lebrun elnök elutasította azt a tervét, hogy a gyarmatokról folytassák a háborút. Pétain-t nevezték ki a kormány élére, aki fegyverszünetet kért. Reynaud nem fogadta el az USA-ba szóló nagyköveti kinevezést. Etsaut-ba húzódott vissza, hogy maga köré gyűjtse a fegyverszünet ellenzőit, akikkel folytathatná a harcot, esetleg Algírból, ahol ideiglenes kormányt akart alakítani.

1940 szeptemberében Pétain Riomban bíróság elé állíttatta Reynaud-t, mert felelősnek tartotta a vereségért. Egyetlen bíró sem volt hajlandó elítélni őt. Azután Loubeyrat-ban, a Chazeron kastélyban tartották fogva, nehogy kövesse de Gaulle-t Londonba. 1942 novemberében a németek a sachsenhauseni koncentrációs táborba vitték. Végül Itterben, Tirolban tartották fogva Daladier-vel Gamelinnel és Léon Jouhaux szakszervezeti aktivistával együtt, akit 1951-ben Nobel-békedíjjal tüntettek ki. 1945. május 7-én szabadították ki szövetségesek.

1946 novemberétől Nord megye nemzetgyűlési képviselője. 1948. július 26. és augusztus 28. között pénzügyminiszter André Marie kormányában. 1952-től az Európai Szén- és Acélközösség közgyűlésének volt a tagja.

Írásai

[szerkesztés]
  • L'Angleterre avant et pendant la guerre (1919)
  • Le Problème militaire français (1937)
  • Finances de guerre (1940)
  • Carnets de captivité. 1941–1945
  • Mémoires (tome 1), (1960)
  • Envers et contre tous, Mémoires (tome 2) (1963)
  • Les Trois glorieuses (1927)
  • La France a sauvé l'Europe, tome I, (1947)
  • Au cœur de la mêlée (1930-1945) (1951)
  • S’unir ou périr (1951)

Források

[szerkesztés]
  • Biographie: Reynaud Paul (francia nyelven). BS Encyclopedie. [2016. augusztus 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. február 21.)
  • Paul Reynaud (francia nyelven). universalis.fr. (Hozzáférés: 2018. február 21.)

Kapcsolódó szócikk

[szerkesztés]