Tie Your Mother Down
A Tie Your Mother Down az első dal a brit Queen rockegyüttes 1976-os A Day at the Races albumáról. A szerzője Brian May gitáros volt. 1977. március 8-án kislemezen is megjelent, Angliában a 31., Amerikában a 49. helyet érte el a slágerlistán. 2005-ben megjelent a „Reaching Out / Tie Your Mother Down” kislemezen, amelyet a 2005-ös Queen + Paul Rodgers koncertek alapján összeállított Return of the Champions koncertalbumról másoltak ki. Ez a kislemez a 12. helyet érte el az angol slágerlistán.
Queen Tie Your Mother Down | ||||
kislemez a(z) A Day at the Races albumról | ||||
B-oldal | You and I | |||
Megjelent | 1977. március 8. | |||
Formátum | 7", CD, kazetta | |||
Felvételek | 1976. július–november The Manor, Wessex Sound Studios és Sarm East Studios, London, Anglia | |||
Stílus | Hard rock | |||
Nyelv | angol | |||
Hossz |
| |||
Kiadó | EMI, Elektra | |||
Szerző | Brian May | |||
Producer | Queen | |||
Queen-kronológia | ||||
| ||||
Az A Day at the Races album dalai | ||||
| ||||
Videóklip | ||||
Hivatalos videóklip | ||||
Sablon • Wikidata • Segítség |
A hagyományos keményrock szerkezetű dal középpontjában egy jellegzetes gitárriff áll, amelyet May az Escher-lépcsők zenei megfelelőjének nevezett. Mind kislemezként, mind az album részeként pozitív kritikákat kapott. Megjelenésétől kezdve szinte minden koncertjükön játszották. Nagyon népszerű az együttes rajongóinak körében.
Háttér és felvételek
szerkesztésMay még 1975 körül több időt töltött Tenerifén, egy óriási teleszkóp mellett dolgozva, hogy a csillagászati doktorátusát tökéletesítse. Elmondása szerint rendszeresen a szabad ég alatt, egy domb tetejéről nézte a naplementéket, és gyakran egy spanyolgitárral pengetett közben. Egy ilyen alkalommal ugrott be a dal jellegzetes riffje, a „tie your mother down” (kötözd meg anyád) szavakat pedig viccként dúdolta mellé. Később azt nyilatkozta, hogy a dalra nagy hatással volt Rory Gallagher stílusa.[1]
1976 júliusa és novembere között többek közt ezen a dalon is dolgoztak a The Manor, Wessex és Sarm stúdiókban az A Day at the Races dalainak felvétele során. May a gitáron egy számára szokásos beállításban játszott: a hídi és a középső hangszedő azonos fázisba volt kapcsolva.[2] Bizonyos részeket egy üveg slide gyűrűvel játszott fel.[3]
Megjelenés és fogadtatás
szerkesztésFurcsa szövege és kemény stílusa miatt nem volt kifejezetten kislemezre való dal, 1977. március 8-án mégis kiadták – a második kislemez volt az A Day at the Races lemezről. A klasszikus rock rádiók ugyan játszották, mégsem ért el nagy sikereket, Angliában csak a 31., Amerikában csak a 49. helyet érte el a slágerlistán.
A megjelenése idején nagyrészt jól fogadták a kritikusok, mint nem túl jelentős, de jó hangulatú dalocskát. Az NME azt írta rá: „visszatértek oda, ahonnan indultak: a hard rockhoz”,[4] a The Times „valódi véres költészetnek” nevezte,[5] míg a Record Mirror így méltatta: „a legjobb rockdaluk, amelyet valaha írtak, továbbá a legerősebb kezdő dal egy lemezen, amit valaha is hallhattunk”.[6] A The Washington Post szerint kihívás intéz a Led Zeppelin leghíresebb számai felé, a szövege pedig nagyszerűen kifejezik a heavy metal tinédzserlázadást.[7] Akik nem szerették, főleg az egyszerűségét rótták fel, például a Circus magazin szerint „pont elég rock & roll ahhoz, hogy a gyerekek érdeklődését fenntartsa. Bolondos, butácska, Hoople-szerű.”[8]
A későbbi kritikák rendszerint pozitívan értékelik. 2002-ben Jim DeRogatis az együttes legjobb heavy metal dallamának nevezte,[9] Andy Robson, a Classic Rock kritikusa az album kiemelkedő számának tartotta,[10] Stephen Thomas Erlewine az AllMusic oldalán pedig ezt írta róla: „céltudatos hard rock, kevéske – meglehetősen nyilvánvaló – perverzitással”.[11]
Zene és szöveg
szerkesztésA „Tie Your other Down” egy egyszerű riffre ép ülő, nyers rockdal, nem hasonlít a Queenre jellemző, kimunkált, túlprodukált dalokra. Mark Blake szerint „az Eddie Cochran/Chuck Berry formula modernkori átirata: tinédzser lázadás, rosszalló szülők, és egy kis szex”.[12] 4/4-es ütemű, Esz dúrban íródott, és viszonylag gyors, percenként 138-as a ritmusa.[13]
Egy rövid instrumentális bevezetővel indul, amelyet May így jellemzett: „Ez annak a lépcsőháznak a zenei megfelelője, amelyik a tér négy oldalán megy körbe, és úgy néz ki, mintha emelkedne. Egy Escher-festmény. Ennek a megfelelőjének volt szánva, mert minden része emelkedik, és egy oktávval lejjebb kerül. És ugyanez hátrafelé, mert eljátszottam fokozatosan mélyülve is.” A hallgató a képek optikai csalódásához hasonlóan úgy érzi, hogy a gitár hangszíne emelkedik, de valójában nem változik. Az album utolsó dala a „Teo Torriatte” ugyanezzel a rövid instrumentális levezetéssel zárul, ezzel azt a hatást akarták kelteni, mintha a lemez dalai vég nélküli körben követnék egymást. A kislemez kiadáson ezt az instrumentális bevezetőt kivágták.[1]
A sokszor félreértelmezett dal furcsa felszólítása valójában a szülők elleni lázadásra buzdít.[1] May egy 1991-es interjúban ezt mondta a szövegről: „Nem az anyukámról szól. Valójában egy fiatal fiú frusztrációjának a történetét meséli el […] … nem olyan személyes, mint általában a legtöbb dalom, inkább vicces. Persze blöffölök, mert nem emlékszem miről szól. […] Néha kijössz egy apró riffel, majd hozzápakolsz néhány szót, és fogalmad sincs róla, mit akar jelenteni. Úgy emlékszem, azt gondoltam, nem elég jó a címe a dalnak, de mindenki azt mondta, hogy »jó ez, teljesen rendben van«, így a címhez igazodva építettük köré a szöveget.”[14]
Videóklip
szerkesztésA dalhoz készült videóklipet Bruce Gowers rendezte. A koncertet utánozó filmet 1977 februárjában, az amerikai turnéjuk New York-i állomásán, egy hangpróba során vették fel. A heves és látványos robbantások következményeként Roger Taylor dobos egy alkalommal kizuhant a dobok mögül, de nem esett komolyabb baja.[1]
Élőben
szerkesztésMár 1976 augusztusában előadták egy koncerten, ezelőtt, hogy felvették volna.[15] Később minden koncertjükön előadták 1976 és 1986 között, May elmondása szerint nagyon könnyen tudta játszani gitáron.[16] A Freddie Mercury emlékkoncerten Joe Eliott, a Def Leppard énekese énekelte. Az 1990-es évektől May rendszeresen játszotta a szólókoncertjein, és a Queen + Paul Rodgers koncerteken is állandóan műsoron volt.[1] Szerepel a Live Killers, Live Magic és Live at Wembley ’86 koncertlemezeken, a Queen: Live at Wembley Stadium és We Will Rock You DVD kiadványokon (ami 2007-ben Queen Rock Montreal címen jelent meg, lényegében azonos tartalommal).
Feldolgozások
szerkesztés- Egy 1997-es Queen tribute albumon a Motörhead énekese, Lemmy segítségével készült hozzá feldolgozás.
- Roger és Brian előadták a Foo Fighters együttessel a Queen Rock and Roll Hall of Fame-be való beiktatásakor 2001-ben, majd 2006-ban is a VH1 Rock Honors előadáson.
- Az L.A. Guns együttes 2004-es feldolgozásokat tartalmazó albumán, a Rips the Covers Offon is szerepel.
- Több másik Queen dal mellett szerepelt a Rock Band elnevezésű virtuális gitár játék internetről letölthető dalai között.[17]
Közreműködők
szerkesztés- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Queen
Hangszerek:
- Brian May: Red Special
- John Deacon: Fender Precision Bass
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés
Kiadás és helyezések
szerkesztés
Helyezések
|
7" kislemez (EMI 2593, Anglia/Elektra E45385, Amerika)
7" kislemez (Elektra P-193 E, Japán)
|
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c d e Purvis 2007, 261. o.
- ↑ Blackett, Matt (2008. január). „Renaissance Man”. Guitar Player.
- ↑ Obrecht, Jas (1982. január). „Brian May: On The Record”. Guitar Player.
- ↑ Gunn–Jenkins 1992, 104. o.
- ↑ Larkin, Colin. The Encyclopedia of Popular Music. Muze, 26. o. (1998). ISBN 033374134X
- ↑ Cain, Barry (1976. december). „Queen re-visit Queen”. Record Mirror. [2016. március 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 23.)
- ↑ (1977. február 7.) „Queen's Deja Vu 'At the Races'”. The Washington Post.
- ↑ Strick, Wesley (1977). „Queen: Spirited, Impeccable, Silly”. Circus.
- ↑ DeRogatis, Jim (2002. július). „The Great Albums: Queen, A Day at the Races, A Night at the Opera”. Chicago Sun-Times.
- ↑ Robson, Andy (2001. december). „Jewels in the crown”. Classic Rock. [2008. április 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 23.)
- ↑ Erlewine. Stephen Thomas: Queen: A Day at the Races. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ Blake 2010, 192. o.
- ↑ Digital Sheet Music – Queen Tie Your Mother Down. musicnotes.com. (angolul) EMI Music Publishing (Hozzáférés: 2013. április 26.)
- ↑ Coburn, Bob. Interjú. The Making of Innuendo with Bob Coburn. Rockline. 1991. február 4.
- ↑ Blake 2010, 191. o.
- ↑ Purvis 2007, 260. o.
- ↑ The Music // Rock Band. rockband.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 26.) arch
- ↑ UK Top40 Hit Database. everyhit.com (angolul) (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ Queen – Charts & Awards. www.allmusic.com. (angolul) AllMusic (Hozzáférés: 2013. április 25.)
- ↑ a b Queen – Singles Discography. www.ultratop.be. (angolul) Ultratop (Hozzáférés: 2013. április 20.)
Források
szerkesztés- Gunn, Jacky – Jenkins, Jim. Queen: As It Began. New York: Hyperion (1992). ISBN 0-7868-8003-1
- Blake, Mark. Is This the Real Life? – The Untold Story of Queen. London: Aurum (2010). ISBN 978-1-84513-597-3
- Purvis, Georg. Queen: Complete Works. London: Reynolds & Hearn (2007). ISBN 978-1-905287-33-8
További információk
szerkesztés- Dalszöveg
- Tie Your Mother Down. www.queensongs.info. (angolul) Queensongs.info – Részletes dalszerkezet elemzés
- Slágerlistás helyezései. ukmix.org (angolul)