Wikipédia

Szergej Pavlovics Gyagilev

a Cári Orosz Balett igazgatója
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 18.

Szergej Pavlovics Gyagilev (Сергей Павлович Дягилев, Serge de Diaghilev) (Szeliscsi, Oroszország, 1872. március 19. (31.) – Velence, Olaszország, 1929. augusztus 19.), a Cári Orosz Balett igazgatója.

Szergej Pavlovics Gyagilev
Született1872. március 31.[1][2][3][4]
Selischi
Elhunyt1929. augusztus 19. (57 évesen)[5][6][1][7][2]
Velence[8][9]
Állampolgárságaorosz
ÉlettársaBoris Kochno
Szülei
Pavel Diaghilev
Foglalkozása
  • műkritikus
  • impresszárió
  • újságíró
  • lapszerkesztő
  • művészettörténész
  • vállalkozó
  • koreográfus
Iskolái
  • Szentpétervári Rimszkij-Korszakov Konzervatórium
  • Imperial St. Petersburg University (1890. augusztus – 1896)
Halál okacukorbetegség
SírhelyeCemetery of San Michele
Szergej Pavlovics Gyagilev aláírása
Szergej Pavlovics Gyagilev aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Szergej Pavlovics Gyagilev témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Valentyin Alekszandrovics Szerov festménye (olaj, vászon, 1904)
Anna Pavlova
Nyizsinszkijjel Nizzában, 1911-ben

A Mir Iszkussztva (A Művészet Világa) c. avantgárd folyóirat megalapítása után (1899) kiállításokat és hangversenyeket rendezett. 1909-ben indította el az Orosz Balettet. Európai és amerikai turnékat szervezett, ezekkel rövid idő alatt világhírre emelte a társulatot, 1912-ben a Népoperában mutatkozott be Magyarországon a társulat.

1909-ben Gyagilev felkérte Mihail Fokin táncost, hogy dolgozzon vele Párizsban, ahol bemutatta az Orosz Balettot a francia közönségnek.

Fokin koreográfiái, A rózsa lelke, a Tűzmadár, a Petruska a 20. századi balett klasszikusaivá váltak. A társulathoz tartozott Anna Pavlova, aki Fokin a Hattyú halála című koreográfiáját minden idők legnépszerűbb táncszólójává tette. A társulat másik sztárja Vaclav Nyizsinszkij volt, akit nemcsak tánctudása, hanem zilált személyisége, végtelenül erotikus színpadi megjelenése is egy csapásra közismertté tett. Nyizsinszkij egy ideig Gyagilev szeretője is volt.[10][11]

A párizsi és monte-carlói székhellyel 1921-ben újjászervezett együttes már nélkülözte korábbi sztárját, a Gyagilev által házassága miatt elűzött Nyizsinszkijt.[12]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  6. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дягилев Сергей Павлович, 2015. szeptember 27.
  7. ↑ Serge P. Diaghilev (holland nyelven)
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. augusztus 14.)
  9. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Дягилев Сергей Павлович, 2015. szeptember 28.
  10. ↑ Selby Wynn Schwartz. „The Politics of Dancing: Les Ballets Trockadero de Monte Carlo”. Forum. ]
  11. ↑ Nijinsky, Vaslav (1890-1950). Glbtq.com. [2013. október 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. december 27.)
  12. ↑ Pulszky Romola volt Nyizsinszkij felesége.

További információk

szerkesztés
  • Danceworks
  • Serge Lifar: Gyagilev; ford. Csanak Dóra, bev. Körtvélyes Géza; Gondolat, Bp., 1975
  Ez az orosz személy életrajzát bemutató lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szergej_Pavlovics_Gyagilev&oldid=27609019”