Szecsuan
Szecsuan () ⓘ (kínai: 四川, pinjin: Sìchuān; magyarosan hibásan írják még Szecsuánnak is) a Kinai Népköztársaság közép-nyugati tartománya. Területe 485 000 km², lakossága 87 millió fő. Tartományi székhelye és legnagyobb városa Csengtu (). 1997-ig Szecsuan () tartomány része volt a hatalmas Jangce-parti nagyváros, Csungking () is, amelyet akkor a környező területekkel mintegy 83 000 km-en, 30 millió lakossal külön tartományi jogú várossá szerveztek.
| Sichuan (四川省 Sìchuān Shěng) | |
 | |
| Rövidítés: 川 / 蜀 pinjin rövidítés: Chuān / Shǔ | |
| Név eredete | 川峡四路 (chuānxiá sìlù) rövidülése 四 (sì) – négy 川 (chuān) – folyó |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Kína |
| Közigazgatási szint | Tartomány |
| Székhely | Csengtu |
| Prefektúrák (地区) | 21 |
| Megyék (县) | 181 |
| Járások (乡) | 5011 |
| A KKP tartományi bizottságának titkára | Zhang Xuezhong |
| Kormányzó | Zhang Zhongwei |
| Terület | 485 000 km², 5. a rangsorban |
| ISO 3166-2 | 51 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 83 674 866 fő (2020)[1] |
| Népsűrűség | 180 fő/km² |
| Főbb nemzetiségek | Han – 95% Ji – 2,6% Tibeti – 1,5% Csiang – 0,4% |
| GDP 2004 | |
| GDP | 655,6 milliárd CNY, 9. a rangsorban |
| GDP per fő | 7510 CNY, 26. a rangsorban |
| A zárójelben szereplő rangsorok Kína tartományi szintű közigazgatási egységeinek összehasonlításában értendőek. | |
| Sichuan weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szecsuan témájú médiaállományokat. | |
Nevének eredete
szerkesztésA tartomány neve kínaiul négy folyót jelent.[2] Ezek a Jangce, a Csialing (), a Min-folyó; ami a negyediket illeti, arra vonatkozóan több nézet is van, általában a To ()-folyót sorolják ide.[3]
Történelem
szerkesztésSzecsuan ()ban és a szomszédos Jünnan () tartományban élt már az i. e. 11. században a félig-meddig mitikus pa () törzs vagy bó nép, akiket később a kínai terjeszkedés asszimilált.
A bronzkorban Szecsuan () területén egy önálló, a kínaitól független magaskultúra alakult ki. A korai időkben kevés kapcsolata volt Kínával. Önálló írás ugyan kialakult, de a fennmaradt szövegek annyira mitológikusak, hogy történeti forrásnak csak korlátozottan alkalmasak. Államukat i. e. 316-ban a Csin () fejedelemség hódította meg, amely i. e. 221-ben egész Kínát egyesítette. A területet betagozták a Csin-dinasztia () birodalmába.
A terület határvidék maradt Tibet felé, és sokat szenvedett a Tibettel vívott háborúk miatt. Kínából küldött alkirályok uralkodtak felette jelentős autonómiával. Azokban az időszakokban, amikor Kínában meggyengült a központi hatalom, akkor gyakorlatilag független volt a medence uralkodója.
A kínaiak hamar kiépítették a kínai rendszerű mezőgazdasághoz tartozó vízügyi létesítményeket. Ezt népességrobbanás követte.
A mongol hódítás elleni harc idején állami monopóliummá tették a teakereskedelmet. A cél az volt, hogy pénzt szerezzen az állam lovak vásárlására. A monopólium nagyon gyorsan lerombolta a gazdasági életet, majd a katonai védelem is összeomlott. A mongol Jüan-dinasztia Szecsuant is elfoglalta.
A Ming-dinasztia idején nagyszabású építkezések folytak. Főleg buddhista vallási épületeket emeltek. Ezek ma is jó állapotban vannak. A 17. század közepén parasztháború tört ki. Nem a helyi parasztság lázadt fel, hanem Észak-Kínából törtek be felkelő hadak. A harcok elképesztő méretű pusztítással jártak. Utána több mint száz évig tartott a tartomány újra benépesítése. Ezt már a mandzsu dinasztia végezte el. Az ő uralmuk alatt, a 18. század elején szervezték rendes kínai tartománnyá a Szecsuan ()i-medencét.
A második kínai–japán háború idején a japánok elfoglalták Pekinget, Sanghajt, Nankingot, Wuhant, tehát a kínai síkság nagyvárosait. Ekkor a Kuomintang kormány Szecsuan () akkori legnagyobb városába, Csungkingba települt és itt maradt 1945-ig.
1949-ben, már a Kínai Népköztársaság kikiáltása után, a tartomány védelmét személyesen Csang Kaj-sek irányította. Ennek ellenére a kommunista csapatok nagyon gyorsan megszállták.
1955-től 1997-ig Szecsuán volt Kína legnépesebb tartománya. A nyolcvanas évek közepén már százmillió ember élt itt. 1997-ben is csak azért vesztette el vezető helyét a rangsorban, mert Csungking várost elválasztották a tartománytól és önállóan lett tartományi szintű igazgatási egység.
Földrajz
szerkesztésSzecsuan () földrajzilag a központi medencéből és az azt övező hegyvidékekből áll. Az egyébként teljesen zárt medencének egyetlen kijárata van, a Jangce szorosa kelet felé. A környező hegyláncok különösen nyugaton, Belső-Ázsia felé igen magasak. A leghíresebb csúcs a 3099 méteres Omej-hegy, a buddhizmus egyik szent hegye. Északon a peremláncok 2000-3000 méter közötti magasságot érnek el, délen és keleten pedig 1500-2200 méteresek. A medencét magát is a hegyrögök több sora 250-700 méter közötti tengerszint feletti magasságú kisebb részekre tagolja, melyek közül legjelentősebb a síksági jellegű, negyedidőszaki üledékekkel kitöltött, termékeny, és emiatt rendkívül sűrűn lakott, Csengtu ()i-medence nyugaton. A medence középső része jobbára 300-700 m magas, meglehetősen meredek falú homokkőtáblákból és köztes völgyekből-völgymedencékből álló, eróziósan erősen felszabdalt lépcsővidék. Keleten több párhuzamos, 800-1600 m-ig magasodó homokkővonulat található, köztük keskeny folyóvölgyek helyezkednek el.[4]
A Szecsuan ()i-medencétől északra és északkeletre a Sárga-folyóig, illetve a Vej () völgyéig terjedő széles, tagolt hegyvidék a belső-ázsiai láncos röghegységek folytatása. Északi része a több párhuzamos nyugat-keleti irányú vonulatból álló, 450 km hosszú Csin ()-hegység, más néven Csinling (). Gránitból, gneiszből és kvarcitból felépülő csúcsai általában 2000-3000 méteresek, legmagasabb pontja, a Tajpajsan () 3767 méteres. Míg a hegység láncai észak felé meredekek, addig délen paleozoikumi palával borítva lankásabban ereszkednek le a Hansuj ()-folyó teraszos völgyére. Gerinceit a pleisztocénban jég csiszolta. Híres csúcsa északkeleten az ugyancsak Kína szent hegyei közé tartozó, 1997 méteres Hua-hegy (Hua-san ()), öt, szinte függőleges gránitszirtjével. Kelet felé a hegység folytatását a Kínai-alföldbe beékelődő, helyenként még 2000 m feletti, de egyre jobban lealacsonyodó és szigethegyekre szakadozó Funiu-hegység alkotja.[5]
Éghajlat
szerkesztésA Szecsuan ()i-medence éghajlata a monszun által befolyásolt, csapadékos nyarú szubtrópusi klíma. A környező hegyek miatt nagyon enyhe, viszont ködös, borús a tél. A januári középhőmérséklet 5–8 °C. A nyár forró és párás, a júliusi középhőmérséklet 26–30 °C között mozog, az abszolút maximumok meghaladják a 40 °C-t, magas páratartalom mellett. Az évi 900-1300 mm (a hegyekben akár 1800 mm) csapadék nagy része nyáron hullik. A medence vízhálózata emiatt nagyon sűrű. Eredeti növényzete lombhullató és örökzöld növényekben gazdag (tölgyek, bambuszfélék), hegyeinek állatvilága különleges, emblematikus állata az óriáspanda.[4]
Közigazgatás
szerkesztésSzecsuan () tartomány 18 prefektúrai szintű városra és 3 autonóm prefektúrára van felosztva.
Prefektúrai szintű városok:
- Csengtu () (成都)
- Mienjang (绵阳)
- Deyang (德阳)
- Yibin (宜宾)
- Panzhihua (攀枝花)
- Leshan (乐山)
- Nanchong (南充)
- Zigong (自贡)
- Luzhou (泸州)
- Neijiang (内江)
- Guangyuan (广元)
- Suining (遂宁)
- Ziyang (资阳)
- Guang'an (广安)
- Ya'an (雅安)
- Meishan (眉山)
- Dazhou (达州)
- Bazhong (巴中)
Autonóm prefektúrák:
- Aba Tibeti Autonóm Prefektúra (阿坝藏族羌族自治州)
- Garzê Tibeti Autonóm Prefektúra (甘孜藏族自治州)
- Liangshan Yi Autonóm Prefektúra (凉山彝族自治州)
Gazdaság
szerkesztésNépesség
szerkesztésKultúra
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ Tabulation on 2020 China Population Census by County
- ↑ Kiss Lajos 600. o.
- ↑ Polonyi 310. o.
- ↑ a b Ázsiaföldr 160. o.
- ↑ Ázsiaföldr 161. o.
Források
szerkesztés- ↑ Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215
- ↑ Kiss Lajos: Kiss, Lajos. Földrajzi nevek etimológiai szótára. Budapest: Akadémiai (1980). ISBN 963 05 2277 2
- ↑ Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-256-8
