Szabó Ferenc (zeneszerző)
Szabó Ferenc (Budapest, 1902. december 27. – Budapest, 1969. november 4.) Kossuth-díjas magyar zeneszerző.
Szabó Ferenc | |
Életrajzi adatok | |
Született | 1902. december 27. Budapest |
Elhunyt | 1969. november 4. (66 évesen) Budapest |
Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1921–1926) |
Pályafutás | |
Műfajok | opera |
Díjak |
|
Tevékenység | zeneszerző, zenepedagógus |
A Wikimédia Commons tartalmaz Szabó Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Élete, munkássága
szerkesztésSzegény körülmények között élt. Édesapja eredetileg falusi mészáros volt, de egy lórúgástól megsérülvén, fel kellett hagynia szakmájával, Budapestre költözött és itt pincérként dolgozott. Három gyermeke közül a későbbi zeneszerző volt a legidősebb. Szabó Ferenc a budapesti Piarista Gimnáziumban tanult, miközben éjszakai munkákból tartotta fenn magát. Az egyházi középiskolából – a Galilei Körben való részvétele és hangoztatott ateizmusa miatt – eltanácsolták, a Werbőczi (ma Petőfi) gimnáziumban tanult tovább. A képzőművészet is foglalkoztatta, a Tanácsköztársaság alatt a proletár tanműhelyben Uitz Béla és Nemes-Lampérth József növendéke volt. Közben hegedülni is tanult az Operaház egyik brácsásától – ebédhordás ellenében. 1921-től a Zeneakadémián tanult, előbb Weiner Leó, majd Siklós Albert tanítványa volt. Harmadévtől Kodály Zoltán osztályában tanult az 1926-os diplomaszerzésig.
1922-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1925-től közreműködött a Szociáldemokrata Párt kulturális rendezvényeinek szervezésében. 1926-ban alapító tagja volt a Modern Magyar Muzsikusok Szabad Egyesületének (Kadosa Pál, Szelényi István és Kelen Hugó társaságában). 1928-tól munkáskórusokat vezetett. 1927-től illegális kommunista pártmunkát végzett, majd 1931-ben Sallai Imre futáraként Berlinbe utazott, az emigráns magyar írók és újságírók körében végzett szervező munkát. Innen emigrált 1932 áprilisában Moszkvába, ahol elvégezte a hároméves pártegyetemet. 1938-tól a szovjet zeneszerző egyesület nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó osztályát vezette. A második világháború kitörését követően önként belépett a Vörös Hadseregbe, majd főhadnagyi rangban vett részt a budapesti harcokban is (más források szerint az NKVD őrnagyaként tért Magyarországra[1]).
A főváros felszabadulása után rövid ideig a Vörös Hadsereg lapjának, az Új Szónak volt a munkatársa. 1945 őszén kinevezték a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés tanszékvezető tanárává. 1950-től a Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöke, majd 1951-től hét évig országgyűlési képviselő volt, 1954-ben a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége tagja lett. Az 1956-os forradalom előtti években hatalmát felhasználva Révai Józseffel együtt a zsdanovi elvek mentén próbálta a magyar zenei életet átalakítani, a keményvonalas ideológián túl többek között a kor legkiválóbb zeneszerzőinek (pl. Veress Sándor, Lajtha László és Járdányi Pál) meghurcolásával.[1] A forradalom után, 1958-tól a Zeneakadémia igazgatója volt, ahol folytatta ideológiai munkáját. 1961-ben egy Viski János meghurcolását kilátásba helyező beszédének hatására Viski még aznap rosszul lett, kórházba került és elhunyt.[1] 1967-ben (tisztázatlan okból) nyugdíjazták. Ezután egészsége rohamosan hanyatlott. Élete utolsó két évében csak töredékben maradt operáján dolgozott.
Szabó Ferenc zenéje egyszerű, világos formákból áll. Tematikus világa a magyar népdal szelleméből fakad, harmóniavilága tonális, a kodályi stílusból ered. Pályafutása elején főleg kamaraműveket írt, filmzenéket hangszerelt (Meseautó, Hyppolit, a lakáj). Az 1930-as évek elejétől kórusfeldolgozásokat is komponált, például a Munkát! Kenyeret! című dalt. 1931-ben Londonban, nagy sikerrel mutatták be egy zenei ünnepélyen a Petőfi Sándor versére készült Farkasok dala című művét, de más kórusművei, dalai is ismertté váltak Európában. Főleg kórusműveket, kamaraműveket, szviteket, zongoradarabokat írt, de komponált filmzenéket is (Lúdas Matyi, Föltámadott a tenger). Légy jó mindhalálig című operáját maga már nem tudta befejezni, Borgulya András végezte el rajta a végső simításokat. 1969. november 4-én hunyt el Budapesten.
Művei
szerkesztés- Színpadi művek
- Lúdas Matyi, táncjáték, 1960
- Légy jó mindhalálig, opera, 1969
- Vokális művek
- Farkasok dala, 1929–1930
- Aufbau der Stadt Traktorostroy, oratórium, 1931
- Meghalt Lenin!, kantáta, 1933
- Szegény ember nótái, 1946
- Májusi ének, kantáta, 1950
- Föltámadott a tenger, oratórium, 1955
- Vallomás, kantáta, 1967
- Petőfi-dalok, 1951
- Zenekari művek
- Moldován rapszódia, 1941
- „Hazatérés” concerto, 1948
- Számadás, 1949
- Ludas Matyi-szvit, 1950
- Emlékeztető, szimfónia, 1952[2]
- Felszabadult melódiák, 1955
- Balettzene, 1961
- Elfelejtett szerenád, 1964
- Lírai szvit, vonós zenekarra, 1936
- Kamarazenei művek
- 1. vonósnégyes, 1926
- Szerenád, 1926–1927
- Vonóshármas, 1927
- Gordonka–zongoraszonáta, 1930
- Zongorahármas, 1931
- Air, hegedű–zongoraduó, 1953
- 2. vonósnégyes, 1962
- Sonata alla rapsodia, 1964
- Rondo, gordonka–zongora, 1972
- Szólóművek
- Toccata, zongora, 1928
- Szólógordonka szonáta, 1929
- Két szólóhegedű-szonáta, 1930–1931
- 1. zongoraszonáta, 1940–1941
- 2. zongoraszonáta, 1947
- Három könnyű zongoradarab, 1949
- 3. zongoraszonáta, 1957–1961
- Filmzenék
- Lúdas Matyi, 1949
- Különös házasság, 1951
- Föltámadott a tenger, 1953
- Szakadék, 1956
- A harminckilences dandár, 1959
Díjai, elismerései
szerkesztés- Kossuth-díj (1951, 1954)
- Érdemes művész (1952)
- Kiváló művész (1962)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b c Windhager Ákos: Négy próféta a saját hazájában. (Hozzáférés: 2021. március 2.)[halott link]
- ↑ 1952. augusztus 20-án volt a bemutatója a Magyar Rádióban.
Források
szerkesztés- Brockhaus Riemann zenei lexikon III. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723
- Székely András szerk.: Ki kicsoda a magyar zeneéletben? Zeneműkiadó, Budapest, 1988. ISBN 9633306728
- BMC – Szabó Ferenc
- Kultúrpart – Szabó Ferenc halála
További információk
szerkesztésMonográfiák
szerkesztés- Pernye András: Szabó Ferenc; Zeneműkiadó, Budapest, 1965 (Mai magyar zeneszerzők)
- Maróthy János: Szabó Ferenc indulása. A "népi-lírai klasszicizmustól" az "expresszionizmusig". 1926–1928; Zeneműkiadó, Budapest, 1970
- Maróthy János: Zene, forradalom, szocializmus. Szabó Ferenc útja; Magvető, Budapest, 1975 ISBN 9632700732
- A zeneszerző Szabó. Emlékezések; szerk. Maróthy János; Zeneműkiadó, Budapest, 1984 ISBN 9633305217
Szakirodalom
szerkesztés- Boros Attila: 30 év magyar operái. Budapest, 1979. Zeneműkiadó. ISBN 9633302897
- Gál György Sándor: Új operakaluz. 2. köt. Budapest, 1978. Zeneműkiadó ISBN 9633302420
- Kodály Zoltán levelei. Szerk. Legány Dezső. Budapest, 1982. Zeneműkiadó. ISBN 9633304482
- Ottó Péter: A Mesterhegedűs. Kovács Dénes emlékezik. Budapest, 2007. Európa K. ISBN 978 9630784276
- Tokaji András: Mozgalom és hivatal. Tömegdal Magyarországon 1945–1956. Budapest, 1983. Zeneműkiadó. ISBN 9633304601