Wikipédia

Nemesnépi Marton család

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 16.
Ez a szócikk a nemesnépi Marton családról szól. Hasonló címmel lásd még: Marton család (egyértelműsítő lap).

A nemesnépi Marton család egy Zala vármegyei nemesi földbirtokos család, amely a Lenti járáson fekvő Nemesnép nevű településről származik. A család eddigi első ismert említése 1490-ből származik; a többi ottani nemesi családdal együtt 1566. január 2-án Miksa magyar királytól újabb nemesi adományban részesült.

Nemesnépi Marton család címere (rajz)
Nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, alszolgabíró, földbirtokos viaszpecsétje (kelt: 1800. október 25.).

A család története

szerkesztés

A korai története

szerkesztés
 
Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozália (1816-1883) és lánya boldogfai Fakas Ferencné nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900), nemesvitai Viosz Lajos özvegye

A család eddigi legkorábbi ismert említése 1490-ből származik; 1490. május 8-án kelt egy oklevél, amelyben szerepelnek egy pereskedés ügyében a kihallgatott nemesek névsora Nemesnépen; ezek közül található: nemesnépfalvai Kovács Péter, Tamás, Boda György, Györffy Péter, Miklóssa Pál, Torda Benedek, Lászlófi Mihály, Gede Péter, Kósa László, Marton Miklós, Kósa Bertalan, Bereczfy Jakab, Miklóssa András, Tankó István, Lerincz Albert, Györgyfy Mihály, Janossa Imre, Pálffy János illetve nemesnépfalvai Dienes Miklós.[1] A 13. században több okleveles forrás is már nemesnépi nemeseket említ de nem név szerint. 1407-ben konkrét okleveles forrás említi, hogy kiszolgált királyi katonákat telepítettek itt le, akik szintén nemességet kaptak; a település ekkor, 1401-ben "Nemesnepfalua"-ként szerepelt. 1512-ben ismét említik a nemesnépi Marton családot a települése nemesei között.[2]

A nemesnépi Marton család 1566. január 2-án Miksa magyar királytól újabb nemesi adományban részesült közösen a nemesnépi Sassas, a nemesnépi Nagy, a nemesnépi Zabó, a nemesnépi Jakabffy, a nemesnépi Dienes, a Nemesnépi Zakál (Szakály), és nemesnépi Andrásffy családokkal együtt; ekkor nemesnépi Marton György, Pál, Ambrus és István képviselték a családot és a korábban emlitett családokkal együtt földbirtokadományt szereztek Nemesnépre és Keréktóra (Nemesnép határában, Nagykanizsa mellett keresendő rét).[3] A nemesnépi Marton család a reformáció alatt áttért a kálvinizmusra és csak a 18. század elején egy ága tért át a római katolikus hitvallásra, amely tulajdonképpen a család köznemesi ágát képezte. A nemesnépi Marton családnak több ága megőrizte a kálvinista hitvallást a továbbiakban. A 18. században élt a kálvinista nemesnépi Marton Ferenc (1700-1760), nemesnépi földbirtokos, aki a nemesnépi Marton család köznemesi ágát alapította; a leszármazottjai a római katolikus hitvallás alatt éltek. Nemesnépi Marton Ferenc 1725. április 17-én Nemesnépen vette feleségül nemesnépi Szakály Krisztina (fl. 1725–1737) úrhölgyet, nemesnépi Szakály György leányát. A nemesnépi Szakály család ősei, Szakaly István, Benedek, Péter és András 1566-ban nemesség- és birtokadományban részesültek Miksa magyar király kegyéből; ők szintén a nemesnépi határőri családokhoz tartoztak.[4] 1542-ben Nemesnépen szerepelt Zakál István és Benedek az összeírt birtokos nemesek között.[5]

Nemesnépi Marton Ferenc (1700-1760), földbirtokos, és nemesnépi Szakály Krisztina gyermeke a már római katolikusként megkeresztelt idősebb nemesnépi Marton György (1730-1795) táblabíró volt; 1730-ban született Nemesnépen, és 1767. december 12.-én esküdtként tevékenykedett; az utolsó ismert említése zalai esküdként 1769. március 3.-án kelt. Marton György 1772. október 1.-je és 1780. április 15.-e között az egerszegi járás alszolgabírája volt, majd 1781. szeptember 24.-e és 1786. június 14.-e között a zalalövői járás főszolgabírája.[6] Marton György 1761. június 21.-én feleségül vette Zalaegerszegen boczföldei Visy Anna (1743-1817) kisasszonyt; Visy Anna szülei boczföldei Visy István, aki 1742 és 1746 között zalai esküdt, andráshidai földbirtokos és baranyavári Baranyay Orsolya voltak.[7] Marton Györgyné Visy Anna felmenői nemes Tóth másképp Visy Péter és István 1717. június 12-én III. Károly magyar királytól királyi földbirtokadományban szerezték özvegy Mizdó Ferencné bebesi Bebessy Judit zalai földbirtokait (többek között: Bocfölde, Csatfa és Bessenyő), amelyeket örökbefogadó anyjukként rájuk hagyott.[8] Az 1767-ei úrbárium összeírásában Visy Anna Bocföldén földbirtokosként szerepelt a többi boczföldei Visy rokonával együtt; ekkor Marton Györgynének Bocföldén egy szabad-menetelű jobbágy családja volt.[9] Az 1779-ben készült úrbéri összeírásban nemesnépi Marton Györgyné boczföldei Visy Anna szerepelt nemes Kiss Jánossal együtt mint 4 házas zsellér családnak az földesurai a Kispáli nevű településen.[10] 1797-ben Visy Anna, aki ekkor már Marton György özvegye, fiával, ifjabb nemesnépi Marton Györggyel együtt pereskedett rokonaival Zalaegerszegen.[11]

Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) táblabíró, idősebb Marton György és boczföldei Visy Anna egyetlen gyermeke, a Kőszegi Gimnáziumban végezte tanulmányait.[12] Felnőtt korában, jogi képesítése után, a lövői járás esküdtje lett 1795. május 4.-e és 1798. június 19.-e között.[13] Amikor az 1795-ben nemes Göde István nemesnépi lakós gyújtogatásnak indult, és terrorizálta a szomszéd falvakat, csupán nemesnépi Marton György esküdt akarta megakadályozni a bűntettet (az akkori zalai alispán, Mlinárics Lajos, tehetetlen volt a hatalmaskodó nemesi jogaival szemben). A végén, mintegy 500-an vették körül és végeztek nemes Göde Istvánnal.[14] Marton György később a lövői járás alszolgabírája lett 1798. június 19.-e és 1815. november 8.-a között.[15] Tekintetes és nemzetes ifjabb nemesnépi Marton György úr 1796. január 31.-én Söjtörön,[16] feleségül vette a söjtöri nemesi földbirtokos petrikeresztúri Patay család a sarjából való Patay Rozália (1779-1845) kisasszonyt, petrikeresztúri Patay László (1738-1795), alsó- és felső-söjtöri földbirtokos, és baranyavári Baranyay Anna (1760-1823) lányát. Az esküvőn a tanúk nemes Kiss János táblabíró és lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), táblabíró voltak. Patay Rozália úrnőnek az apai nagyszülei ifjabb Patay István (fl. 1738–1752), söjtöri birtokos, aki 1746 és 1752 között kapornaki alszolgabíró, és derecskei Derecskey Erzsébet úrnő voltak. Patay Rozália anyai nagyszülei, baranyavári Baranyay István (1719–1788), hahóti postamester, földbirtokos, és várbogyai és nagymádi Bogyay Anna (1730–1769) asszony voltak. Az anyai dédszülei, várbogyai és nagymádi Bogyay László (1692–1749), soproni táblabíró, földbirtokos, és altenkircheni Kirchmayer Terézia voltak. Az apai dédszülei idősebb Patay István (fl. 1697–1724), teskándi, söjtöri és tófeji birtokos, aki 1697 és 1724 között esküdt, és bánszegi Bán Erzsébet (1656-1736) voltak; Bán Erzsébet szülei pedig bánszegi Bán István (fl. 1690– 1697), söjtöri, tófeji, teskándi birtokos, és Kerpacsics Dorottya (fl. 1690) úrnő voltak, akik 1690 táján az egerszegi várban laktak. Patay Istvánné Bán Erzsébet egyben Kerpacsics István egerszegi várnagyné Buzád-Hahót nembeli csányi Csány Katalinnak (fl. 1666) az unokája, akinek a szülei Csány Imre (fl. 1592–1652), földbirtokos és pölöskefői Eördögh Katalin voltak; Csány Imrének az apja csányi Csány Bernát (fl. 1549–1581), Zala vármegye alispánja, országgyűlési követe, földbirtokos volt. Kerpacsics István (fl. 1636-1659) 1645 és 1647 között zalaegerszegi vicekapitány, majd 1647 és 1657 között zalaegerszegi kapitány, és később 1659-ben zalakomári vicekapitány volt.[17] Marton György részt vett a Napóleoni háborúkban: 1809. június 19.-én a szolgabírót Balatonszentgyörgyre küldték, hogy kehidai Deák Péter főadószedőtől 50 000 forintot hozzon a Zala vármegyei deputáció számára; ugyanakkor, az 1809.-ben a zalai nemesi inszurrekcióban alhadnagy volt.[18]

Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és Patay Rozália házasságából két fiú- és egy leánygyermek született: nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró; nemesnépi Marton Pál (1806-1893), táblabíró; és novakoveczi Tomasich Jánosné nemesnépi Marton Anna (1802-1843). Nemesnépi Marton Anna (1802-1843), novakoveczi Tomasich János (1796-1856), ügyvéd, zalai táblabíró, boldogfai birtokosnak a felesége lett. Tomasich János, idősebb Tomasich János (1756–1806), vármegyei földmérő, és a Hahót-Buzád nemzetségből származó Csány Terézia fia volt, akinek az apja nemes Csány Ignác, birtokos, és az anyja gyulai Gaál Katalin úrnő volt. Tomasich Jánosné Csány Terézia elsőfokú unokatestvére, Csány László, politikus, miniszter, az 1848–49-es szabadságharc vértanúja volt.

József ága

szerkesztés

Ifjabb nemesnépi Marton György táblabíró és patai Patay Rozália idősebbik gyermeke, az andráshidai születésű nemesnépi Marton József (1797-1858) táblabíró volt. Keresztszülei lovászi és szentmargitai Sümeghy József (1757-1832), a majdani zalai alispán és neje lovászi Jagasics Julianna (1775-1804) voltak. Marton József először bölcsészetet tanult Szombathelyen, majd 1818-ban végezte a jogi tanulmányait a Győri Királyi Jogakadémián.[19] Marton József 28 évesen lett az egerszegi járás esküdtje: ezt a tisztséget 1825. június 6.-a és 1829. június 1.-je között töltötte be. Ekkor az egerszegi járás alszolgabírójává választották, és egészen 1831. június 20.-áig tevékenykedett. Később, 1832. január 19.-e és 1837. szeptember 25.-e között, a lövői alszolgabíró volt.[20] Nyujdíjba vonulása után a földbirtokán gazdálkodott. 1843-ban, a 45 éves, addig gyermektelen andráshidai földbirtokos Marton Józsefnek, született az első és egyetlen leánya, nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) úrhölgy. Marton József felesége, verbói Szluha Rozália (1816-1883) úrnő, akinek a szülei verbói Szluha János (1789-1829), szentgyörgyvölgyi seborvos, kisszegi birtokos és nemes Kováts Zsuzsanna Cecília (1790–1847) asszony voltak.[21] Özvegy Szluha Jánosné nemes Kovács Zsuzsanna Cecília nem sokkal megözvegyülése után Szentgyörgyvölgyen 1833. szeptember 26-án férjhez ment a helybeli nemes Vajda Istvánhoz (1790–1853). Nemesnépi Marton Józsefné verbói Szluha Rozáliának az apai ági felmenői között a nemes Vranovics család, amelynek ősei Vranovics Jakab, Márton és György 1685. március 23-án szereztek armálist, a Trencsén vármegyei hodosi Hodossy család, a nemes Tarnóczy család, valamint az ősrégi Ocskay család és a nagylucsei Lipcsey család található. Az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között nemesnépi Marton József andráshidai földbirtokos szerepelt Deák Ferenc és több más úr mellett is.[22]

A szabadságharc leverése után, 1849-ben az osztrák betört Zalába Körmend felől. Egy meglehetős hadosztály lovag Nándor von Dondorf őrnagy vezérlete alatt július 8.-án éjjel Andráshidát megszállta, és az utcákon és a Zala mellett tábort ütött. Az osztrák katonák házról-házra, a szekrényeket, ládákat felnyitni parancsolták, mindent kirabolva. Midőn a rablás megkezdetett, Marton József, a cselédeinek a falu harangja félreverését parancsolta, és ezért a földesurat, egy nagy verés után, az osztrák katonák vérben hagyták.[23]

Marton József lánya, a művelt, pompát kedvelő és erős egyéniségű nemesnépi Marton Zsófia (1842-1900) asszony örökölte az andráshidai Marton kúriát és a hozzá tartozó földbirtokot. A 17 éves Zsófia, először 1859. november 23-án kötött házasságot Andráshidán a zalai nemesi származású nemesvitai Viosz családból való nemesvitai Viosz Lajossal (1836-1869), akinek a szülei nemesvitai Viosz Imre, táblabíró, földbirtokos, és miskei és monostori Thassy Mária (1797-1873) asszony voltak. A násznagyok nemesnépi Marton Pál (1806-1893), táblabíró, söjtöri birtokos, Marton Zsófia nagybátyja, és zokoli és illyefalvi Csutor Imre, a későbbi zalai alispán, akinek az anyja, nemesvitai Viosz Zsuzsanna, aki Viosz Lajos nagynénje volt. Vadászat közben, Viosz Lajos erősen megfázott, és halálos ágyán kérte meg a legjobb barátját, hogy vegye el feleségül Marton Zsófiát és nevelje fel majd a két árva gyermekét. Viosz Lajos halála után, annak a legjobb barátjához, a boldogfai Farkas családból való, boldogfai Farkas Ferenc (1838-1908) boldogfai földbirtokoshoz ment férjhez 1872. február 7.-én; Farkas Ferenc urat később, a vármegyei tiszteletbeli számvevővé valamint a pénzügyi számellenőrré nevezték ki. A vőlegény szülei idősebb boldogfai Farkas Ferenc (1779–1844), jogász, Zala vármegye táblabírája, földbirtokos, és Joó Borbála (1811–1883) asszonyság voltak; az apai nagyszülei pedig boldogfai Farkas János (1741–1788), Zala vármegyei Ítélőszék elnöke, Zala vármegye főjegyzője volt 1773 és 1786 között, táblabíró,[24] jómódú földbirtokos, és a tekintélyes lovászi és szentmargitai Sümeghy családból való lovászi és szentmargitai Sümeghy Judit (1754–1820) asszony voltak. Farkas Ferenc és Marton Zsófia esküvőjén a násznagyok mankóbüki Horváth Bálint (1822–1885),[25] Zala vármegye alpénztárnoka, boldogfai közbirtokos, és ennek a sógora, novakoveczi Tomasich Kálmán (1827–1875), boldogfai közbirtokos voltak. Mankóbüki Horváth Bálintné novakoveczi Tomasich Ilona (1835–1891) anyja pedig novakoveczi Tomasich János ügyvédné nemesnépi Marton Anna (1802-1843), aki egyben Marton Zsófia nagynénje is volt.[26] Az ottani Marton kúriát és a jószágot nemesnépi Marton Zsófia, az első férjétől származó legidősebb fia, nemesvitai Viosz Ferenc (1861-1918), nagykanizsai főszolgabíró, örökölte meg. Marton Zsófia halálával kihalt József ága fiúágon. Marton Zsófia gyászhírén mondják róla: "...egy tisztelt, jó lelkű magyar úrnő költözött el az élők sorából, aki a derék magyar asszonynak, szerető családjának minden erényét egyesítette magában. Az egyszerűség, a munkásság volt lelkének alapvonása, csak egyben volt fényűző, pazarló: a szeretetben."[27]

A gazdasági válságok miatt, valamint a sokgyermek közötti örökösödési osztozkodás miatt a 19. század végén boldogfai Farkas Ferenc kényszerült értékesíteni a zalaboldogfai földbirtokot, valamint egyéb családi ingatlanokat is; ezzel a család végleg Andráshidán, nemesnépi Marton Zsófia földjén telepedett le. Az ottani földbirtok is jelentősen lecsökkelt mind területben, mind állatállományban az évszázad során. Az 1897-ben megjelent országos mezőgazdasági statisztikai összeírásban, Farkas Ferenc Andráshidán összesen 126 kataszteri holdat, 11 lovat, és 14 sertést bírt, valamint 9 cselédet alkalmazott a majorságán.[28]

Pál ága

szerkesztés
 
Nemesnépi Marton Róza kisasszony (1855–1930).

A legfiatalabb gyermeke nemesnépi Marton Györgynek és patai Patay Rozáliának, nemesnépi Marton Pál (1806–1893), táblabíró, földbirtokos volt.[29] Marton Pál, ahogy a bátyja, Marton József, ő is a Győri Királyi Jogakadémiára járt, amelyen 1827-ben fejezte be a jogi tanulmányait.[19] Nemesnépi Marton Pál söjtöri földbirtokos jó baráti viszonyban volt kehidai Deák Ferenccel.[30] Az 1845-től listázott zalai önkéntes adozó nemesek között nemesnépi Marton Pál birtokos szerepelt Deák Ferenc és több más úr mellett is.[22] Marton Pál házastársa, a hahóti születésű, nagyrákosi Fölnagy Klára (1818–1897) volt,[31] akinek a szülei rákosi Fölnagy József (1786–1863), zalai aladószedő, hahóti földbirtokos, és nemes Fodor Terézia (1787–1832) úrnő voltak; az anyai nagyszülei nemes Fodor János, földbirtokos és párisi és nagybácsi Bátsmegyey Anna (1760–1815) voltak. Nemesnépi Marton Pál Felnagy Klárát Felsőhahóton, 1851. december 8.-án vette feleségül. Marton Pálné Fölnagy Klárának az unokaöccse, nagyrákosi Fölnagy Miklós (1869–1939), tábornok, a Vaskorona rend lovagja,[32] akinek a szülei Fölnagy Miklós (1824–1888), hahóti földbirtokos, és Tóth Julianna (1845–1910) voltak.[33]

Fölnagy Klára három gyermekkel áldotta meg nemesnépi Marton Pál táblabíró urat: nemesnépi Marton György (1853–1900),[34] söjtöri földbirtokos, Zala vármegye bizottsági tag, a Zalamegyei nemesi pénztári választmányi tag, aki nőtlen hunyt el; és nemesnépi Marton Rozália Terézia (1855–1933), tolnai gróf Festetics Mária jó barátnője, a helyi söjtöri kastély gyakori vendége, aki hajadonként hunyt el. Marton Rozália szintén jó barátságot ápolt felsőeőri Fábián Ilona (1874–1939) kisasszonnyal, akikkel gyakran kocsikázott hintón a település környékén.[35] A legfiatalabb gyermeke Marton Pálnak és Fölnagy Klárának, nemesnépi Marton László (1857–1915), törvényhatósági bizottsági tag, Zala vármegye főpénztárnoka volt, aki vitte tovább a családot. 1894 októberében a földművelésügyi miniszter nemesnépi Marton György söjtöri lakóst és földbirtokost a zalaegerszegi járására nézve az állandó gazdasági tudósítói tiszttel bizta meg.[36] Tehetséges zongorista és jó háziasszony volt nemesnépi Marton Rozália kisasszony, azonban a söjtöri birtok igazgatásában sajnos se jártas se ügyes nem volt; fivérei halála után egyedül maradva, majdnem a söjtöri birtok elveszítésére vezette a családot. A birtok megőrzése érdekében, 1930. november 1.-én haszonbérleti szerződést kötve boldogfai Farkas Tiborral, a nemesnépi Marton családnak sikerült megtartania a söjtöri birtokát, amelyet majd nemesnépi Marton Pál fia, György örökölt.

Marton László (1857–1915) a besenyői és velikei Skublics családból való Skublics Margit (1875–1953) kisasszonnyal, besenyői és velikei Skublics Jenő (1839–1901), politikus,[37] a Zala vármegyei szabadelvű párt elnöke és Spelletich Paulina (1848–1914)[38] lányával házasodott meg 1896. október 4.-én Zalaegerszegen.[39] Spelletich Paulina szülei, Spelletich Bódog (1815–1890) jogász, szabadságharcos volt, aki a világosi fegyverletétel után Amerikába emigrált, és nemes Markovics Paulina (1819–1890) voltak. Nemesnépi Marton Lászlóné Skublics Margit hosszú évekig a zalaegerszegi római katolikus nőegylet tagja volt, és Pehm József plébános mellett aktívan tevékenykedett. Marton László és Skublics Margit (1875–1953) gyermekei Zalaegerszegen születtek, felnőtt korukban a vezetéknevüket úgy írták, hogy "Marthon" (pedig születésükkor még "h" nélkül könyvelték be őket). Marton László és Skublics Margit frigyéből három leány- és egy fiúgyermek született: nemesnépi Marthon Ilona (1900–1971), akit 1936. február 6.-án Nagylengyelben Rusznyák Lajos (1876–1967), sárvári és lovasberényi gyógyszertártulajdonos, földbirtokos vette feleségül; a vőlegény szülei Rusznyák Imre (1839–1898), uradalmi tiszttartó és Győri Hermina voltak.[40][41] Marton László és Skublics Margit lánya, nemesnépi Marthon Margit (1901–1974),[42] akinek a férje, dr. vitéz Szalay Gyula (1896–1974), ügyvéd, Zala vármegye tiszti főügyésze; valamint nemesnépi Marthon Erzsébet (1903–1984), aki 1939 szeptember 9.-én Badacsonytomajon ifjabb nemesvitai Viosz Ferenc (1904–1983) okleveles gazdának, az elhunyt nemesvitai Viosz Ferenc nagykanizsai főszolgabíró fiának a házastársa lett;[43] és az egyetlenegy fiúgyermek nemesnépi dr. Marthon György (1907–1968), jogász, söjtöri földbirtokos.

1933. május 10.-én Gyömörey György, Zala vármegye főispánja, dr. Marthon György (1907-1968) vármegyei fogalmazót tiszteletbeli szolgabiróvá nevezte ki.[44] Marthon György egyben Zala vármegye aljegyzője volt 1933. május 9.-e és 1941. augusztus 9.-e között.[45] 1939. május 12.-én vitéz gróf széki Teleki Béla Marton György dr. aljegyzőt, tiszteletbeli főszolgabíróvá nevezte ki.[46] 1941. augusztus 19.-e és 1946. augusztus 28.-a között a Zala vármegyei másodfőjegyzői hivatalt töltötte be.[47] 1941. április 16.-án a Muraköz visszatért a Magyar Királysághoz a Jugoszlávia államtól; aznap a magyar csapatok bevonultak az Alsólendvára, az Alsólendvai járásra. Teleki Béla gróf zalai főispán első körútja a visszatért zalai déli területeken ekkor indult. 1941. április 23.-án dr. Brand Sándor alispánnal, dr. Szalay Gyula vármegyei tiszti főügyésszel, dr. Takács László tiszti főorvossal, Énekes Béla számvevőségi főnökkel, dr. nemesnépi Marthon György (1907–1968), másodfőjegyzővel és dr. Józsa Fábián tiszteletbeli főszolgabíró, főispáni titkárral együtt Alsólendvára utazott, ahol a vármegye a járási katonai parancsnokság, illetve a katonai közigazgatás búcsúztatására ebédet adott. Megjelent ott vitéz Horváth Ferenc vezérőrnagy, a Muravidék katonai parancsnoka segédtisztjével, vitéz nemes Martsa Sándor ezredes vezetésével az egész katonai közigazgatási szervezet, dr. Apáti József főszolgabíró, dr. Schmidt István tiszteletbeli főszolgabíró, a belatinci szólgabírói kirendeltség vezetője és a polgári közigazgatás kinevezett szervei, dr. Széll György királyi közjegyző, Alsólendva képviseletében pedig Dervarics Elemér községbíró és Grassanovits Ottó főjegyző. A visszatért Muraköz fővárosa ünnepi lobogódíszben látta vendégül a főispánt, aki a polgári közigazgatás átvétele után akkor elsőízben tett látogatást a Zrínyiek városában. Vitéz gróf Teleki Béla mindenekelőtt Horváth Ferenc vezérőrnagynál tett az alispánnal, együttes látogatást, azután a főbírói hivatalt szemlélték meg, majd a ferenceseknél szentmisét hallgattak.[48]

1936-ban, özvegy nemesnépi Marton Lászlóné Skublics Margit úrnő összesen 444 kataszteri holdat birtokolt Zala megyében: Marthonpusztán 208 kh-as és Söjtörön 236 kh-as birtoka volt. Dr. Marthon György és neje Mezriczky Margit fiával kihalt a nemesnépi Marton családnak az andráshidai-söjtöri ága, amely nemesnépi Marton György (1730–1795) zalalövői főszolgabíróból vette a származását. A településen még a 19. század végén laktak nemesnépi Marton családbeliek.[26]

1845-ben még három kisnemesi ága létezett a nemesnépi Marton családnak, amely szerepelt az akkori nemesi összeírásban; feltehetően a köznemesi családnak más távoli kisnemesi ágai tovább éltek legalább a 19. század végéig. Ezek az ágak főleg a kálvinista hitvallásban éltek.[49]

A család címere

szerkesztés

A Zalamegyei levéltár anyagában megőrződött a családi címer. Ifjabb nemesnépi Marton György (1767-1843) használta a szolgabírói tisztsége alatt (kelt: 1800. október 25.). A címer régiségét, eredetét nem lehet megállapítani, de összetevő elemei mindenesetre a család határőri harcias szolgalatára utalnak.[50]

A címer leírása: A pajzs kék mezejében a két hátsó lábon álló arany griffmadár, amely török fejjel átszúrt görbekardot tart a mancsában. Sisakdísz: török fejjel átszúrt görbekardot tartó könyöklő páncélos kar. Takarók: kék-arany.

A család jelentősebb tagjai

szerkesztés

Az eddig ismert családfa

szerkesztés

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ DIPLOMATIKAI LEVÉLTÁR (Q szekció) • Kincstári levéltárból (E) • MKA, Neo-regestrata acta (Q 311) • 19647
  2. ↑ Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. KÖTET. ZALAVÁRMEGYE. FŐBB BIRTOKOSAI:
  3. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Náprádfa-Ozmánbük) Nemesnép 17.341. 60
  4. ↑ A 39 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Acta generalia - 1809 - N°. 9839.
  5. ↑ Náprádfa-Ozmánbük - Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény 17.Nemesnép 17.341. 60
  6. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 267. o.
  7. ↑ familysearch.org Marton György és Visy Anna házassága - Zalaegerszeg - boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  8. ↑ A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 31. kötet - 358 - 359. oldal
  9. ↑ Urbárium 1767 ZALA Bocfölde
  10. ↑ Zala megye helytörténeti lexikona. Kéziratos regesztagyűjtemény. (Kerkakutas-Kisszentgróg). Kispáli 12.257. 60
  11. ↑ Vas megyei levéltár. XIII.3. A jakabfai Bernáth család iratai 1338-1841. [2016. május 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. április 9.)
  12. ↑ Művelődéstörténeti tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 31. (Zalaegerszeg, 1990)Kapiller Imre: Zalai diákok Kőszegen a XVIII. század utolsó évtizedeiben
  13. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 297. o.
  14. ↑ Magyar Paizs, 1903 (4. évfolyam, 1-53. szám)1903-08-27 / 35. szám
  15. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 279. o.
  16. ↑ familysearch.org Marton György és Patay Rozália házassága - Söjtör- boldogfai Farkas Ákos András adattárából
  17. ↑ Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 32. (Kaposvár, 2001)Dominkovits Péter: Somogy vármegyei szolgabírák tanúkihallgatási jegyzőkönyvei, 1677-1678 (Forrásközlés)
  18. ↑ MNL. ZML. IV. 1i. Inszurrekciós iratok Az 1809. évi nemesi felkeléshez kirendelt Állandó Bizottság jegyzőkönyve és iratai. 358. jegyzőkönyviszám
  19. ↑ a b Zalai történeti tanulmányok - Zalai gyűjtemény 67. (Zalaegerszeg, 2009). Tanulmányok és források Zala megye történetébőlKiss Zsuzsanna: Zalai diákok a Győri Királyi Jogakadémián 1800-1848
  20. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 446. o.
  21. ↑ Arcanum - Kisnemesek nagy napjai (In: Száz Magyar falu - Szentgyörgyvölgy). [2017. szeptember 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 2.)
  22. ↑ a b Molnár András: „A zalai ágyúzás”. Zala megye önkéntes adózói (1845–1848) V/1211 1234. o. (In: Századok)
  23. ↑ Novák Mihály: Zalavármegye az 1848-49. évi szabadságharcban (1908)1849. Az év első fele. 195. o.
  24. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. (255. o.)
  25. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Horváth Bálint
  26. ↑ a b Boldogfai Farkas Ákos András. A Marton család (nemesnépi). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2018. XIV. Évfolyam. Budapest. 123. o.)
  27. ↑ Boldogfai Farkas Ákos András. A Viosz család (nemesvitai). (In: Szerk: Gudenus János József. Nobilitas 2023. XIX. 240.o.)
  28. ↑ A Magyar Korona országainak mezőgazdasági statisztikája II. Gazdacímtár (1897) - Andráshida
  29. ↑ Zalamegye, 1893 (12. évfolyam, 1-26. szám)1893-04-09 / 15. szám
  30. ↑ Zalamegye, 1892 (11. évfolyam, 27-52. szám)1892-11-27 / 48. szám
  31. ↑ Zalamegye, 1897 (16. évfolyam, 27-52. szám)1897-10-03 / 40. szám
  32. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Fölnagy Miklós tábornok
  33. ↑ Országos Széchenyi Könyvtár - gyászjelentések - Fölnagy Miklósné Tóth Júlia
  34. ↑ familysearch.org: nemesnépi Marton György gyászjelentése
  35. ↑ Könyvészeti adatok. Söjtör. Száz magyar falu könyvesháza. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  36. ↑ Zalamegye, 1894 (13. évfolyam, 26-52. szám)1894-10-07 / 40. szám
  37. ↑ familysearch.org: Skublics Jenő gyászjelentése
  38. ↑ familysearch.org: Spelletich Paulina gyászjelentése
  39. ↑ Zalamegye, 1896 (15. évfolyam, 27-52. szám)1896-10-11 / 41. szám
  40. ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Rusznyák Imre
  41. ↑ Zalamegyei Ujság, 1936. január-március (19. évfolyam, 1-75. szám)1936-02-08 / 32. szám
  42. ↑ familysearch.org: Szalay Lászlóné nemesnépi Marton Margit gyászjelentése
  43. ↑ Zalamegyei Ujság, 1939. július-szeptember (22. évfolyam, 149-226. szám)1939-09-10 / 208. szám
  44. ↑ Zalamegyei Ujság, 1933. április-június (16. évfolyam, 74-145. szám)1933-05-10 / 105. szám
  45. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 330. o.
  46. ↑ Zalamegyei Ujság, 1939. április-június (22. évfolyam, 75-148. szám)1939-05-12 / 108. szám
  47. ↑ Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338–2000. Zalaegerszeg. 327. o.
  48. ↑ Zalai Magyar Élet, 1941. július-szeptember (2. évfolyam, 147-222. szám)1941-08-27 / 194. szám
  49. ↑ ZML - nemesi összeírás - Nemesnép, Lövői járás, Zala megye
  50. ↑ ZML. IV. 24nn. Marton György hivatalos iratai.
  51. ↑ familysearch.org Rusznák Lajos és Marthon Ilona házassága - polgári anyakönyvek - Nagylengyel - 1936. február 6.
  52. ↑ familysearch.org polgári anyakönyvek - Szombathely - házasságok - Rusznyák Lajos halála
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Nemesnépi_Marton_család&oldid=27522302”