Komjáthy Jenő

Komjáthi Komjáthy Jenő (Szécsény, 1858. február 2. – Budapest, 1895. január 26.) magyar költő. A 19. század végén a magyar líra egyik megújítója. Költészetét egyfajta hídként is lehet értelmezni Vajda János és Ady Endre, a romantika és a szimbolizmus között.

Komjáthy Jenő
Élete
Született	1858. február 2. Szécsény
Elhunyt	1895. január 26. (36 évesen) Budapest
Sírhely	Fiumei Úti Sírkert
Nemzetiség	magyar
Szülei	Komjáthy Anzelm és Baloghy Berta
Házastársa	Márkus Gizella
Gyermekei	Komjáthy Győző
Pályafutása
Fontosabb művei	Éloa-ciklus A homályból (kötet)
A Wikimédia Commons tartalmaz Komjáthy Jenő témájú médiaállományokat.

Életpályája

A nemesi származású komjáthi Komjáthy család sarja. 1858. február 2-án született a Nógrád vármegyei Szécsényben. Apja, komjáthi Komjáthy Anzelm (1818-1900), királyi tanácsos, Nógrád vármegye főjegyzője, anyja, baloghi Baloghy Berta (1831-1887) volt. Komjáthy Anzelm első felesége rövid házasság után meghalt; a Baloghy Bertával kötött második házasságából 11 gyermek született, közülük a költőn kívül 4 érte meg a felnőttkort.

Tanulmányait a szülő háznál kezdte. Gimnáziumi tanulmányainak színhelyét - apja így látta jónak - 2 évenként változtatta (Selmecbánya, Vác, Besztercebánya, Pozsony). Végül magánúton érettségizett Esztergomban. Első verskísérleteit 1873-ban küldte egy írogató, művelt fiatalembernek, Gáspár Imrének, aki levelezésével összefogta ekkor a Felvidék írójelöltjeit (Reviczky Gyulával is kapcsolatban állt). Komjáthy, a heves vérmérsékletű ifjú, nem engedett apja unszolásának, aki jogi pályára szánta; a bölcsészkarra iratkozott be a budapesti egyetemen (1876).

A rendszeres tanulás azonban itt sem lett erőssége; a társasági élet, a szerelem kötötte le figyelmét, sőt, az első év őszén két barátjával szökésre szánta el magát. Amerikába készült; apja rendőrökkel hozatta vissza Hamburgból, s díjnoki állást szerzett neki a Belügyminisztériumban. Munkahelyére nem járt be; elveszítette. Balassagyarmatra került, s egy barátjával hetilapot indított (Röpke ívek); ekkor ismerkedett meg Reviczky Gyulával is személyesen. 1878-tól ismét Pesten volt. Valószínűleg együtt lakott Reviczkyvel és bejárt az egyetemre. Érdeklődése megoszlott a költészet és a filozófia között, nem tudta eldönteni, melyikhez pártoljon.

1880-ban, apja rábeszélésére tanári képesítő vizsgát tett. Balassagyarmaton kapott állást, magyar és német nyelven tanított. 1881-ben szerelemre lobbant kolléganője, Márkus Gizella iránt; eksztatikus kapcsolatukról egész versciklus tanúskodik (Éloa). 1882-ben kötött házasságukból öt gyermek született. A kiegyensúlyozott élet 1885-ig tartott, amikor Komjáthy súlyos ügybe keveredett. Nem éppen lovagias viselkedésével szerepet játszott egy kolléganője öngyilkosságában. A fegyelmi határozat súlyosságában talán a költő tekintélytagadó személyiségével szembeni ellenállásnak is szerepe volt, mindenesetre távozniuk kellett Balassagyarmatról. A fővárosban próbált állást találni, mindhiába, eladósodott. Az 1887-es év nyarát Alsósztregován töltötte, a spiritiszta tanoknak elkötelezett Madách Aladárral. Itt volt Palágyi Menyhért, a filozófus is; barátságuk elmélyült. Komjáthy ősszel állást kapott a határ menti, zömmel szlovák ajkú nagyközségben, Szenicén.

Szellemi elszigeteltség várt rá, amelyből időnkénti pesti és alsósztregovai útjai révén sem tudott kitörni. Bár Palágyi Menyhért felolvas verseiből a Petőfi Társaságban, az irodalmi élet alig vett róla tudomást; kötetének megjelenése is elhúzódott. 1894-ben - máig nem ismert - idegrendszeri bántalmak jelei mutatkoztak rajra, ezért 1895. januárjában kezelés végett ismét Pestre ment. Néhány napi kórházi tartózkodás után - 1895. január 26-án - teljesen váratlanul, ismeretlen okból meghalt.

Kötete (A homályból) halála napján jelent meg. Líráját 10 évvel halála után emelte ki a feledésből egy, a tiszteletére alakult társaság, amelynek tagjai közt van Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula. Általuk válik Komjáthy költészete a Nyugat fontos tájékozódási pontjává.

Korai költészete

Komjáthy Jenő a magyar költészet nagy lázadói közé tartozik. E lázadás mozgatórugói közt leginkább a költő ellentmondásos társadalmi helyzete s különös, szélsőségekre hajlamos személyisége említhető. Fölismeri, hogy a látványos társadalmi föllendülés mögött, a társadalmi közmegegyezés látszata mögött hazug eszmeiség, erkölcsi, értékrendbeli zűrzavar húzódik meg. „Minden értékek átértékelője” lesz.

Lázadása szükségszerűen fordul az – uralkodó rétegek által kisajátított – nemzeti ideológia ellen, elvszerűen szakít a hazafias, nemzeti tematikával. Úgy véli, akkor szolgálja a magyarság, a magyar kultúra fölemelkedését, ha egyetemes emberi eszméket szólaltat meg magyar nyelven. A romantika szubjektivizmusához nyúl vissza.

Végül föllázad a pozitivizmus ellen is. Filozófiai tájékozódása így az egyéniség jelentőségét hangsúlyozó irányzatok felé fordul (Schopenhauer, gnózis…stb.).

Filozófiai motívumok

Nietzsche

Friedrich Nietzsche filozófiájának hatását láthatjuk, amikor az individuum szerepét vizsgáljuk Komjáthy költészetében. A prófétai magatartáson kívül fontos a Dionüszosz-kultusz hatása is. (Lásd: Nem egy az Isten)

Schopenhauer

A dionüszoszi életmámort ellensúlyozza az életcsömör, Schopenhauer gondolatainak egyik központi motívuma. A világ csupán látszat, amit látunk, az csupán Máya fátyla. (Lásd: In hilariate tristis)

Madách Aladár

A következő korszak Komjáthy költészetében a Madách Aladár révén megismert spiritiszta tanok készítik elő. A nagy szellem már nem csupán megveti az anyagi létet, de egyenesen a halál utáni testetlen lét után vágyik. (lásd: Euthanázia)

Spinoza

Spinoza egy-szubsztancia (minden egy) tana Komjáthynál is megjelenik, panteista felfogásában. Ez a filozófia készítette elő a két ősi tradíciót, amihez a költő visszanyúl.

Schmitt Jenő Henrik

Schmitt Jenő Henrik révén Komjáthy megismeri a gnoszticizmust. Ez az "újgnoszticizmus" a leglényegesebb motívum a költészetében. A gnózis az istenséggel való találkozást a személyiség belső élményeként fogta fel. Alapélménye a felemelkedés és a megvilágosodás, végső stádiuma a misztikus egyesülés. (lásd: Az örök dal) Gnosztikus ihletésű a szerelméhez, Márkus Gizellához írt Éloa-ciklus is. Éloa, a gnosztikus Szophia-mítosz megtestesítője, az emberben lévő istenség női fele, megváltója. (lásd: Éloa, győztél!)

Misztika és gnózis

A misztika egység, a gnózis kettősség. Komjáthy a gnózis dualizmusát (az anyagi világ és a tiszta szellemi világ kettőssége) kiegészítette a misztika egységtanával. Versei jellegzetes témája a titkos tudás, a gnózis megszerzése általi megvilágosodás, és így az eggyéválás a mindenséggel. Végső soron minden egy, s minden lélek egyesül a "lelkek tengerében". Ez az élmény Komjáthy költészetének végső pontját jelenti: a prófétaköltő a világban a változást már nem lázadással, erőszakkal akarja elérni (Schmitt Jenő Henrik "ideális anarchizmusának" megfelelően), a szellem mindenható erejével kívánja célját elérni. A misztika és a gnózis egymást egészítik ekkor ki, s elmondhatjuk, a legértékesebb "misztikus" lírai alkotások (a világirodalomban egyaránt) e kettősségben jöttek létre (lásd: A homályból)

A homályból

A homályból című egyetlen kötetének címadó verse a legismertebb Komjáthy vers.

(részlet)

"Ki fény vagyok, homályban éltem,
Világ elől elrejtezém.
Nagy, ismeretlen messzeségben
Magányosan lobogtam én."

…

"Szivembe hordom én e lángot,
Szivembe hordom a napot:
Ó, gyújtsatok rokon világot!
Én látok; ti is lássatok!"

Jelentősége

A magyar költészet időről időre megfeledkezett Komjáthyról, aztán időről időre ismét fölfedezte; mindazok a korok, irányzatok érzékenyek felemás értékű költészete iránt, amelyekben valamilyen módon szerep jut a személyiségnek mint értékcélnak; így volt ez a Nyugat fellépésekor, s ez magyarázza a Komjáthy-líra mai újra aktualizálódását is.

Fontosabb versei

• Emléksorok
• Törj össze mindent…
• Éloa, győztél!
• Nem egy az Isten!
• Mégis egy
• In hilaritate tristis
• Euthanázia
• A hipokritákhoz
• Újjászületés
• Diadalének
• A homályból
• Memento vivere
• Óda a Naphoz
• Tettvágy
• Szózat
• Homályból
• Kereslek
• Egyszerre
• Meg tudnél halni
• Lelkemből zengem

Kötetek

• A homályból. Költemények. 1876-1894; Neuwald Ny., Bp., 1895
• Deutsche Gedichte und übersetzungen aus dem Hauptwerke Eugen von Komjáthy's "A homályból" ("Aus dem Dunkel"); németre ford., előszó Irene H. Cserhalmi [Cserhalmi Irén]; Hedvig Ny., Bp., 1909
• A homályból. Költemények. 1876-1894; sajtó alá rend. Komjáthy Vidor; Komjáthy, Komárom, 1910
• Kiss József, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenő válogatott művei; sajtó alá rend., bev. Komlós Aladár; Szépirodalmi, Bp., 1955 (Magyar klasszikusok)
• Homályból. Válogatott versek; vál., szerk., bev. Komlós Aladár; Helikon–Szépirodalmi, Bp., 1968
• Komjáthy Jenő válogatott versei; bev. Praznovszky Mihály; Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága, Salgótarján, 1984 (Nógrádi irodalmi ritkaságok)
• Vers és próza. Összegyűjtött művek; vál., sajtó alá rend., bev., jegyz. Rába György, ill. Nagy Sándor rajz; Szépirodalmi, Bp., 1989
• Réti Zoltán: Akvarellek Komjáthy Jenő költeményeihez; Polar Stúdió, Salgótarján, 1993
• Kiss József–Reviczky Gyula–Komjáthy Jenő: Meg tudnék halni. Válogatott versek; Interpopulart, Szentendre, 1994 (Populart füzetek)
• Komjáthy Jenő összes költeményei; szerk., utószó S. Varga Pál; Unikornis, Bp., 1995 (A magyar költészet kincsestára)
• Komjáthy Jenő összes költeménye
• Hagyjatok élni!; Corvin, Déva, 2009

Szakirodalom

• Alszeghy Zsolt: Komjáthy Jenő. In: Magyar lirikusok; Bp., 1921 (55-67. old.)
• Sikabonyi Antal: Komjáthy Jenő. Irodalmi tanulmány; Budapesti Hírlap, Bp., 1909
• Babits Mihály: Az irodalom halottjai (Nyugat, 1910)
• Koller István: Vajda, Reviczky, Komjáthy; Botschar Ny., Beszterce, 1910
• Horváth János: Komjáthy Jenő (Irod. tört. 1912)
• Riedl Frigyes: Vajda, Reviczky, Komjáthy; Egyetemi Ny., Bp., 1933 (Magyar irodalmi ritkaságok)
• Az Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület emlék-múzeumának megnyitása alkalmával rendezett Komjáthy Jenő hagyatéki kiállítás emlékére; s.n., Bp., 1939
• Varga Béla: Komjáthy Jenő, az elfelejtett költő; Baross Ny., Győr, 1941 (Specimina dissertationum Facultatis Philosophicae Regiae Hungaricae Universitatis Elisabethinae Quinqueecclesiensis)
• Komlós Aladár: Komjáthy Jenő (Bp., 1954)
• Németh Géza: A magyar szimbolizmus kezdetének kérdéseihez (Irod. tört. 1956).
• Németh G. Béla: A személyiség mint értékcél a századvég magyar lírájában; (N. G. B.: Hosszmetszetek és keresztmetszetek, Bp., 1987)
• Németh G. Béla: Megvilágosodás és korforduló (11+7 vers. Bp., 1984.)
• Nagy Atilla Kristóf: Szellemi bonctan. Komjáthy Jenő költészetének hatástörténeti elemzése; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1992
• Eisemann György: Szimbólum és metafizikum Komjáthy Jenő költészetében; Széphalom Könyvműhely, Bp., 1997
• Eisemann György: A létformák ritmusa; (Misztika és gnózis Komjáthy Jenő lírájában) (E. Gy.: Végidő és katarzis, Bp., 1991.)
• Eisemann György: Szophia mítosza Komjáthy Jenő lírájában (E. Gy.: Ősformák jelenidőben, 1995.)
• Komjáthy Jenő, 1858-1895. Bibliográfia; összeáll. Bódi Györgyné; BBK, Salgótarján, 1995

Források

Az angol Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Komjáthy Jenő témában.

• Imre László-Nagy Miklós-S. Varga Pál: A magyar irodalom története 1849-től 1905-ig. (Debrecen, 2005. 180-184.)
• Eisemann György: A létformák ritmusa; (Misztika és gnózis Komjáthy Jenő lírájában)
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? (Tárogató Könyvek) ISBN 9638607106

További információk

• Rövid életrajz
• Komjáthy Jenő összes költeménye