Kardos László (néprajzkutató)

Kardos László (Tótkeresztúr, 1918. november 13. – Budapest, 1980. március 3.) néprajzkutató, 1947-től 1948-ig országgyűlési képviselő a Magyar Kommunista Párt színeiben, és egyidejűleg a NÉKOSZ főtitkára, Kossuth-díjas (1948), 1956-os elítélt.

Kardos László
Született	1918. november 13. Tótkomlós
Elhunyt	1980. március 3. (61 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Pogány Mária
Foglalkozása	néprajzkutató szociológus politikus
Tisztsége	főtitkár (1946–1948, Népi Kollégiumok Országos Szövetsége) magyarországi parlamenti képviselő (1947. augusztus 31. – 1948. november 20.) múzeumigazgató (1956–1957, Néprajzi Múzeum)
Iskolái	Könyves Kálmán Gimnázium (1929–1937) Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetem (–1943, doktorátus)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1948)
Sírhelye	Farkasréti temető (6/15-2-142)
A Néprajzi Múzeum főigazgatója
Hivatali idő 1956 – 1957
Előd	Szendrey Ákos
Utód	Domanovszky György
Sablon • Wikidata • Segítség

Élete

Kisbirtokos parasztcsaládban született a Vas vármegyei Tótkeresztúron. Kétéves volt, amikor a Trianoni döntés értelmében szülőfaluja Jugoszláviához került, így szüleivel áttelepült Rákospalotára. Középiskolai tanulmányait az újpesti Könyves Kálmán Reálgimnáziumban végezte. Ezt követően a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-olasz szakon szerzett oklevelet, majd 1943-ban etnográfiából, antropológiából és szociológiából doktorált. Egyetemi évei alatt népi származású társaival együtt kollégiumot szervezett, amely 1939-ben Bolyai, 1942-ben Györffy István nevét vette fel. 1941-ben tagja lett az illegális kommunista pártnak. 1942–1943-ban a Teleki Pál Tudományos Intézet munkatársa volt. 1943-ban büntető századba hívták be, ahonnan 1944 októberében megszökött, majd a Magyar Diákok Szabadságfrontja szervezőjeként részt vett a fegyveres ellenállásban. 1945-ben kormánybiztosként részt vett a földosztásban Tolna és Baranya vármegyékben, s közben a Magyar Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt tolnai szervezője volt, illetve a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség nevelésügyi és propagandavezetője. A Népi Kollégiumok Országos Szövetségének 1946-os megalakulásától egy évig nevelésügyi osztályvezetője, majd főtitkára volt 1948-ig, a szervezet feloszlatásáig. A szervezetben végzett munkájáért Kossuth-díjat kapott. 1947-től 1948 novemberéig országgyűlési képviselő volt. Ezt követően a Vallás-és Közoktatási Minisztérium Tudományos Osztályának vezetője lett, azonban 1950-ben elbocsátották. 1951-től a Néprajzi Múzeum kutatójaként dolgozott, és 1955–1956-ban tudományos titkár, illetve osztályvezető, 1956–1957-ben az intézmény főigazgatója volt. 1956-ban kezdeményezte az 1949-ben feloszlatott népi kollégiumi mozgalom újjászervezését, és részt vett a Petőfi Kör munkájában. 1956. október 28-tól tagja volt a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának. 1957 elején részt vett Nagy Imre 1955–1956-os írásainak külföldre juttatásában. 1957. május 4-én letartóztatták, majd 1958. augusztus 9-én elsőrendű vádlottként életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1963-ban szabadult, haláláig a Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársaként dolgozott. Néprajzi kutatómunkája mellett a népi kollégiumi mozgalom történetével foglalkozott. Megalapította a NÉKOSZ Baráti Körét. Ítéletét 1990-ben semmissé nyilvánították. Cikkei és tanulmányai szakfolyóiratokban jelentek meg.

Főbb művei

• Az Őrség népi táplálkozása (Budapest, 1943)
• Tanulmányok az Őrség monográfiájához (Budapest, 1943)
• Jegyzetek a volt uradalmi cselédség kultúrájának és életmódjának alakulásáról (Szentgyörgypuszta) (Budapest, 1955)
• Egyház és vallásos élet egy mai faluban. Bakonycsernye – 1965 (Budapest, 1969)
• Boldog emberek közössége. A magyarországi nazarénusok (Budapest, 1988)
• Kardos László börtönírásai 1957-1963 (Budapest, 1992)

Források

• Magyar életrajzi lexikon I–IV. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai.   1967–1994.
• Magyar néprajzi lexikon II. (F–Ka). Főszerk. Ortutay Gyula. Budapest: Akadémiai. 1979. ISBN 963-05-1287-4  
• Életrajza (rev.hu) 1956-os Intézet