Haynal Imre
vitéz váradi Haynal Imre Géza Jenő Mária (Beszterce, 1892. november 12. – Budapest, 1979. február 3.) Kossuth-díjas (1957) magyar orvos, belgyógyász, endokrinológus és egyetemi tanár.
| Haynal Imre | |
| Született | 1892. november 12. Beszterce |
| Elhunyt | 1979. február 3. (86 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Nagy Margit |
| Gyermekei | Haynal András |
| Foglalkozása | orvos, belgyógyász |
| Kitüntetései | Kossuth-díj II. fokozat (1957), Magyar Örökség Díj (1998, posztumusz) |
| Sírhelye | Óbudai temető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Haynal Imre témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésVáradi Haynal Géza Imre Sándor közegészségügyi főfelügyelő (1860–1938)[1] és Zareczky Marianna fia.[2] A besztercei evangélikus gimnáziumban érettségizett, oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte meg (1915), háborús frontszolgálat után Budapesten a Korányi Sándor vezette belklinikán dolgozott (1919–34), közben Bécsben és Londonban szakosodott, majd magántanári képesítést szerzett; 1938-ban egyetemi rendkívüli tanár lett. Eközben 1922. július 22-én Budapesten, Ferencvárosban házasságot kötött Nagy Margittal, Nagy László és Domahidy Erzsébet lányával.[3]
Pályájának jelentős része fűződik Kolozsvárhoz, 1940-től a belgyógyászat nyilvános rendes tanára az egyetem orvosi karán. A német megszállás alatt az üldözött román és zsidó lakosság védelmére sietett, klinikáján több száz embert rejtegetett a deportálás elől. Életrajzi vázlatában maga jegyzi meg: „Igyekeztem Erdély népeinek békés együttélését szolgálni s az üldözötteket tőlem telhetőleg megvédeni.” 1944 őszén mint az orvosi kar dékánja Miskolczy Dezső rektorral együtt megtagadta az egyetem kiürítésére kiadott parancsot, s az 1944–45-ös tanévben folytatta előadásait. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta (1946), s visszatért Budapestre, ahol nyugalomba vonulásáig (1963) továbbra is tudományos tevékenységet fejtett ki. 1998-ban a Világ Igaza címmel tüntették ki.[4]
Érdeklődése főleg a kardiológia és endokrinológia kérdéseire irányult. Kutatási eredményei az inzulin hatásáról az ép és kóros szívizomra, a máj és tüdő szerepéről a szív telítődésében és a vér elosztásában, a policitémia és a poliglobulia kórszármazásáról, a szívroham mechanizmusáról magyar, német, angol, francia szakfolyóiratokban jelentek meg. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület orvostudományi szakosztályának értesítőjében 1942 és 1945 között több tanulmánya foglalkozott a vérkeringési rendszer elégtelenségeivel, a pajzsmirigy kiirtásának tehermentesítő hatásával szívbetegek keringési rendszerére, a máj és lép megbetegedéseivel, a Banti-kór elterjedtségével és tünettanával.
Átfogó műve: A szív és a vérerek betegsége (Budapest, 1938).
Emlékezete
szerkesztésAz 1962-ben alapított Orvostovábbképző Intézetet 1993-ban Haynal Imre Egészségtudományi Egyetemmé nevezték át,[5] majd 2001-ben a Semmelweis Orvostudományi Egyetem, a Testnevelési Főiskola és a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem egyesüléséből létrejött egy új integrált intézmény, a Haynal Imre Egészségtudományi Kar (HIETE).[6]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ váradi Dr. Haynal Géza Imre Sándor halálesete bejegyezve Budapest XI. ker. polgári akv. 192/1938. folyószám alatt.
- ↑ Haynal Geiza. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
- ↑ A házasságkötés bejegyezve Budapest IX. ker. polgári akv. 522/1922. folyószám alatt.
- ↑ Adatlapja a Jad Vasem honlapján
- ↑ http://semmelweis.hu/az-egyetemrol/az-egyetem-tortenete/a-semmelweis-egyetem-tortenete/
- ↑ Archivált másolat. [2015. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. november 20.)
Források
szerkesztés- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
- Haynal Imre. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. augusztus 17.)
Kapcsolódó szócikkek
szerkesztésTovábbi információk
szerkesztés- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- Victor Karády-Lucian Nastasă: The University of Kolozsvár/Cluj and the students of the Medical Faculty (1872-1918). Budapest, CEU Press, 2004.
- Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné, Kis Tamás. Bp., Kossuth, 1969.
- Ki-kicsoda? Kortársak lexikona. [Bp.], Béta Irodalmi Rt., [1937].
- Kislexikon. Szerk. Ákos Károly. Bp., Akadémiai Kiadó, 1968.
- Keresztény magyar közéleti almanach I-II. [3. köt. Erdély. 4. köt. Délvidék.]. Fel. szerk. és kiadó Hortobágyi Jenő. Bp., 1940. 1292 o.
- Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. Piliscsaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 1997. 1-2. köt.
- Lőwy Dániel: A téglagyártól a tehervonatig. Kolozsvár zsidó lakosságának története. Kolozsvár, Erdélyi Szépmíves Céh, 1998.
- Magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1994.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar tudományos akadémiai almanach az . . . évre. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1861-1918, 1921, 1924-1943. 77 db. - 1973, 1986, 1991, 1997, 2001.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
- Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. Bp., Better-MTESZ-OMIKK, 1997.
- Orvosi lexikon. Főszerk. Hollán Zsuzsa. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1973.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
- Új magyar lexikon. Bp., Akadémiai Kiadó, 1959-1962.
- Nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk
- nullaev.hu
.svg){kind=small}
