Wikipédia

Friedrich Schiller

német költő, drámaíró, filozófus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 8.

Johann Christoph Friedrich Schiller, 1802-től von Schiller (Marbach am Neckar, 1759. november 10. – Weimar, 1805. május 9.) német költő, drámaíró, filozófus és történész. Őt tartják a legjelentősebb német drámaírónak, továbbá Goethe, Wieland és Herder mellett a weimari klasszikusok legfontosabb képviselőjének. Több színdarabja a mai napig a német nyelvű színházak állandó repertoárjában szerepel, balladái pedig a legkedveltebb német versek közé tartoznak. Az Örömóda költeménye Beethoven megzenésítésében a humanizmus világhimnusza lett.

Friedrich Schiller
Ludovike Simanowiz festménye (1793/94)
Ludovike Simanowiz festménye (1793/94)
SzületettJohann Christoph Friedrich Schiller
1759. november 10.[1][2][3][4][5]
Marbach am Neckar[6][7][8][9]
Elhunyt1805. május 9. (45 évesen)[1][2][10][4][5]
Weimar[11][7][8]
ÁllampolgárságaWürttembergi Hercegség
HázastársaCharlotte von Lengefeld
Gyermekei
  • Emilie von Gleichen-Rußwurm
  • Ernst von Schiller
  • Karl von Schiller
  • Caroline Junot
SzüleiElisabeth Dorothea Schiller
Johann Kaspar Schiller
Foglalkozása
Iskolái
Halál okagümőkór
Sírhelye
  • Jacobsfriedhof Weimar
  • Weimarer Fürstengruft
Írói pályafutása
Jellemző műfajok
Fontosabb művei
Friedrich Schiller aláírása
Friedrich Schiller aláírása
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Friedrich Schiller témában.
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Schiller témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Magyarországon főként utolsó befejezett drámája, a Tell Vilmos által ismert: a német elnyomás ellen lázadó svájci nemzeti hős mellett társai és ellenségei láthatók a hagyományos magyar kártya lapjain. A történetet monumentális filmeposzokban és operában is feldolgozták.

Élete

szerkesztés

Család és iskola

szerkesztés

Apja, Johann Caspar Schiller katonatiszt és seborvos volt. Az apa foglalkozása miatt többször lakhelyet változtattak: 1763-ban a család Lorchba költözött. Röviddel a következő gyermek, Luise születése után 1766-ban Ludwigsburgban telepedtek le. Az iskolás Friedrich 13 éves korában itt írta az Absalon és Die Christen című színdarabjait, amelyek azonban nem maradtak fenn.

Hercegi parancsra, a szülei akarata ellenére 1773-ban be kellett iratkoznia a stuttgarti katonai akadémiára, ahol jogi tanulmányokba kezdett. A növendékeket brutális katonai módszerekkel nevelték, valószínűleg emiatt voltak még 15 éves korában is ágybavizelési problémái; emiatt kétszer keményen megbüntették. Titokban tubákot szippantott és a barátaival együtt tiltott irodalmat olvasott.

Orvosi tanulmányok

szerkesztés
 
Theodor Wagner (1800-1880) mellszobra Schillerről (Johann Heinrich Dannecker után)

Amikor 1775-ben az akadémiát áthelyezték Stuttgart belvárosába, Schiller szakot váltott és orvosi tanulmányokba kezdett. Ebben az időben sokat olvasta Sturm und Drang korszak költőit és Klopstock verseit. Ebben az évben írta a Der Student von Nassau című drámát, amely szintén nem maradt meg. 1776-ban jelent meg nyomtatásban első verse, Az este (Der Abend). Közben Plutarkhosz, Shakespeare, Voltaire, Rousseau és Goethe műveit tanulmányozta. Szintén 1776-ban kezdett el dolgozni A haramiák (Die Räuber) című színdarabján. 1779-ben letette az első orvosi vizsgát és elbocsátását kérte, de csak 1780-ban, a disszertációja megvédése után hagyhatta el a katonai akadémiát, immár katonaorvosként.

A haramiák

szerkesztés

Schiller 1781-ben fejezte be A haramiák című színdarabját, amelyet még abban az évben név nélkül kinyomtatott. A darab ősbemutatója 1782. január 13-án volt a mannheimi színházban. A darab óriási sikert aratott, főleg az ifjabb generáció körében a sajátosan schilleri pátosznak és olyan motívumoknak köszönhetően, melyek Schiller korára, pontosabban Károly Jenő(wd) württembergi(wd) herceg zsarnokságára utaltak. Schiller a hercegi tilalom ellenére megjelent az ősbemutatón, emiatt Károly Jenő herceg az engedetlen írót tizennégy napra bezáratta és megtiltotta neki, hogy komédiákat és "hasonló dolgokat" írjon. A haramiák meghozta Schiller számára az elismerést, mindjárt első bírálója "német Shakespeare-t" látott benne.

Szökés Stuttgartból

szerkesztés

1782. szeptember 22-ről 23-ra virradó éjszakán Schiller barátjával Andreas Streicherrel megszökött Stuttgartból és Mannheimba utazott. Ezt további utazások követték Frankfurtba, Oggersheimba és Bauerbachba. Az év végén jelent meg az 1782-es év antológiája, amely 83, többnyire Schillertől származó verset tartalmazott. Schiller barátja később könyvet írt a szökésről.

Bizonytalan évek (1783–1786)

szerkesztés
 
Anton Graff portréja (1790)

Schiller a bauerbachi tartózkodása alatt 1783-ban összebarátkozott Reinwald meiningeni könyvtárossal, akivel együtt dolgozott, és aki később feleségül vette az író Christophine nevű nővérét. Itt fejezte be az Ármány és szerelem (a bemutató és publikáció előtti címe Luise Millerin)[12] című darabját és kezdte el a Don Carlos-t. Visszatérve Mannheimba 1783 szeptemberében maláriában betegedett meg, amely akkoriban gyakori betegség volt a mocsaras Rajna-völgyben. Mannheimban Schiller 1785-ig színházi íróként dolgozott és itt ismerte meg Charlotte von Kalbot. 1784-ben bemutatták a Ármány és szerelem és a Fiesco című darabjait. Ennek ellenére Dalberg színházi intendens nem hosszabbította meg Schiller szerződését. Így az író eladósodott és majdnem az adósok börtönébe került. Károly Ágost herceg, miután megismerkedett a Don Carlos-szal, weimari tanácsosi címet adott Schillernek. 1785 áprilisában az író Lipcsébe utazott Christian Gottfried Körnerhez, aki kisegítette a pénzügyi nehézségekből.

 Ez a szakasz egyelőre üres vagy erősen hiányos. Segíts te is a kibővítésében!

Személyes események

szerkesztés

1799. október 11-én megszületett leánya, Caroline Henriette Luise. December 3-án a költő családjával Weimarba költözött. 1802. november 16-án átadták Schillernek a nemesi oklevelet, mely időponttól kezdve Friedrich von Schillernek nevezhette magát. 1803-ban meghalt édesanyja. 1804. július 25-én született meg Emilie Frederike Henriette nevű leánya.

A weimari alkotó évek

szerkesztés

1799-ben Schiller befejezte a Wallenstein című drámát, valamint Das Lied von der Glocke c. költeményt. 1800-ban befejezte a Stuart Mária, 1801-ben pedig az Az orléansi szűz című drámáit.

 
F. G. Weitsch
Schiller (1804)

1803-ban Schiller befejezte a Messinai menyasszony c. munkáját, majd 1804-ben a Tell Vilmos c. drámáját, és megkezdte a Demetrius megírását. Ebben az időben Schiller egyre többet betegeskedett.

Halála

szerkesztés
 
Szobra barátjával, Goethével Weimarban

Még életének idejében terjesztette róla egy újság, hogy halott. 1805 februárjában Schiller valóban súlyosan megbetegedett, és május 1-jén utoljára ment Goethével színházba. 1805. május 9-én meghalt.

Schiller tuberkulózisban halt meg, melyet egy akut tüdőgyulladás okozhatott. A korabeli boncolások kimutatták, hogy Schiller bal oldali tüdeje majdnem teljesen elhalt, veséje is majdnem teljesen feloldódott, szívizomzata jelentősen legyengült. A megőrzött hajtincsein később végzett újabb vizsgálatok azt mutatják, hogy súlyos ólommérgezésben is szenvedett. Az ólom a szobája falát díszítő tapéta festékanyagából juthatott a szervezetébe, amelynek kipárolgását belélegezte. Ezt erősítik meg azok a korabeli jelentések is, melyek Schiller rosszullétéről, hangulatingásáról tudósítanak életének utolsó időszakában.[13]

1826 tavaszán Goethe titokban elvitte Schiller koponyáját az Anna Amalia Könyvtárból. Az esetről csak barátja, Wilhelm von Humboldt tudott, aki azonban titkát továbbmesélte. Goethe vizsgálatokat végzett a koponyán. Schiller földi maradványait ezután a weimari Jakobinus-temetőben helyezték végső nyugalomra. Holttestét 1827. december 16-án exhumálták, és Goethe kérésének megfelelően az új weimari temetőben helyezték el, ahová Goethe szándéka szerint az ő koporsója mellé kerül. Későbbi DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy sem a csontok sem a neki tulajdonított koponyák nem lehetnek az ővé, azok legalább négy más ember maradványai, így ma a koporsó üresen áll.[14]

Irodalomtörténeti jelentősége

szerkesztés

A XVIII. században Goethe mellett Schiller a német irodalom legnagyobb hatású képviselője. Életműve magában foglalja a szépirodalom valamennyi műfaját, de mellette esztétikai, költészetelméleti, történeti kérdésekről is kifejtette véleményét. Goethe és Schiller halálával véget ért a weimari klasszicizmus, felváltotta a fiatal generáció új stílusa, a romantika.

Művei

szerkesztés

Drámák

szerkesztés

Kisebb művei

szerkesztés
  • Hektors Abschied (Hektor búcsúja)
  • Die Schaubühne als eine moralische Anstalt betrachtet (1784)
  • Der Verbrecher aus verlorener Ehre (1786)
  • Der Geisterseher

Versek és balladák

szerkesztés
  • Ode an die Freude (Örömóda) (1786)
  • Resignation (1786)
  • Die Teilung der Erde (1795)
  • Der Handschuh (A kesztyű) (1797)
  • Der Taucher (1797)
  • Die Kraniche des Ibykus (Ibükosz darvai) (1797)
  • Der Ring des Polykrates (Polükrátész gyűrűje) (1798)
  • Die Bürgschaft (1798)
  • Das Lied von der Glocke (1799)
  • Der Antritt des neuen Jahrhunderts (1800)
  • Das Siegesfest (1803)
  • Die Huldigung der Künste (1804)

Filozófiai írások

szerkesztés
  • Über den Grund des Vergnügens an tragischen Gegenständen (1792)
  • Augustenburger Briefe (1793)
  • Über Anmut und Würde (1793)
  • Kallias-Briefe (1793)
  • Kallias oder Über die Schönheit (n. e.)
  • Die Horen 1795 (A Hórák, folyóirat szerkesztése)
  • Über die ästhetische Erziehung des Menschen (1795)
  • Über naive und sentimentalische Dichtung (1795) (A naiv és szentimentális költészetről)
  • Kleinere prosaische Schriften (1801)

Történeti művei

szerkesztés
  • Geschichte des Abfalls der Vereinigten Niederlande von der spanischen Regierung (1788)
  • Was heißt und zu welchem Ende studiert man Universalgeschichte? (1790)
  • Geschichte des dreißigjährigen Krieges (A harmincéves háború története) (1790)

Műfordítások

szerkesztés

Magyarul olvasható

szerkesztés

1849-ig

szerkesztés
  • A' tolvajok. Egy szomoru játék; ford. Barcsay László; Hochmeister Márton, Kolozsvár, 1793
  • Az európai híres zsiványok, útonálló tolvajok, gyilkosok, haramiák, lázadók és pártütők tüköre, mellyet Siller Fridrik írásaiból fordított Czövek István. 1-2. darab; Trattner János Tamás, Pest, 1817
  • A Haramják; dráma 5 felvonásban. Füskúti Landerer Lajosnál, Pest, 1823.
  • Fortély és szerelem. Szomorújáték; ford. Puky József; Landerer Ny., Pest, 1827 (Puky Jósef Külföldi színjátékai)
  • Fiesco. Néző játék; ford. Puky József; Landerer Ny., Pest, 1827 (Puky Jósef Külföldi színjátékai)
  • Turandot. Tragi-comedia; Gozzi után Schiller, ford. Gáthy János; Egyetem betűi, Buda, 1835 (Külföldi játékszín)
  • Messzinai hölgy. Szomorújáték; ford. Szenvey József; Egyetem betűi, Buda, 1836 (Külföldi játékszín)
  • Schiller Fridrik versei; ford. Soproni Fidler Ferenc; Tilsch, Kolozsvár, 1836

1850–1919

szerkesztés
  • A harmincz éves háború története; ford. Torkos István; Heckenast, Pest, 1864 (Heckenast Gusztáv czímképes kiadásai)
  • Fiesco. Opera; szöveg Schiller után Fáy Béla, zene Fáy Gusztáv; Bucsánszky Ny., Pest, 1868
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Tomor Ferenc; Rudnyánszky Ny., Pest, 1869
  • Mózes küldetése; ford. Jurány Gusztáv; Franklin, Bp., 1879 (Olcsó könyvtár)
  • Don Carlos. Drámai költemény; ford. E. Kovács Gyula; Aigner, Bp., 1881 (Magyar könyvesház)
  • A harang; ford. Gáspár Imre; Révai, Bp., 1881
  • Göthe – Schiller epigrammái; ford. Csalomjai [Pajor István]; Kék Ny., Balassagyarmat, 1883
  • Wallenstein halála. Szomorújáték; ford. Hegedüs István; Franklin, Bp., 1883 (Olcsó könyvtár)
  • Schiller kisebb prózai irataiból. Aesthetikai értekezések; ford. Zollner Béla; Franklin, Bp., 1887 (Olcsó könyvtár)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. E. Kovács Gyula; Ajtai Ny., Kolozsvár, 1887
  • Schiller Frigyes színművei, 1-4.; ford. Tomor Ferenc; Lampel, Bp., 1888
    • Az orleansi szűz. Regényes szomorú játék
    • Stuart Mária. Szomorú játék
    • Wallenstein. Drámai költemény, 1-2.
  • Stuart Mária. Szomorú játék; ford. Tomor Ferenc; Lampel-Wodianer, Bp., 1888
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Sulkowski József; Franklin, Bp., 1890 (Olcsó könyvtár)
  • Schiller költeményei; ford. Szász Károly, Vargha Gyula, Váró Ferenc; Franklin, Bp., 1890
  • Az orleansi szűz. Regényes tragédia; ford. Borsody Béla; Franklin, Bp., 1892 (Olcsó könyvtár)
  • A messinai menyasszony. Tragoedia chorusokkal; ford. Váradi Antal; Lampel, Bp., 1898 (Magyar könyvtár)
  • A haramiák. Szomorújáték; ford. Hevesi Sándor; Vass, Bp., 1899 (Fővárosi színházak műsora)
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Palmer Kálmán; Franklin, Bp., 1901 (Olcsó könyvtár)
  • Tell Vilmos. Színmű; ford. Váradi Antal; Lampel, Bp., 1901 (Magyar könyvtár)
  • Schiller költeményei; ford., bev. Dóczy Lajos; Lampel, Bp., 1902 (Remekírók képes könyvtára)
  • Wallenstein. Drámai költemény, 1-2.; ford. Dóczy Lajos; Wodianer, Bp., 1904
  • Tell Vilmos. Színmű; Friedrich Schiller után gyermek-színház számára átdolg.; Landau-Rigler, Bp., 1907 (Magyar gyermek-színház)
  • Wallenstein tábora. Színmű; Friedrich Schiller után gyermek-színház számára átdolg.; Landau, Bp., 1907 (Magyar gyermekszínház)
  • Az orléansi szűz. Romántikus tragédia; ford. Garda Samu; Pfeiffer, Bp., 1910
  • Ének a harangról; ford. Kozma Andor; Lampel, Bp., 1912 (Magyar könyvtár)
  • Don Carlos, spanyol infáns. Dráma; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1913 (Magyar könyvtár)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Radó Antal; Lampel, Bp., 1917 (Magyar könyvtár)

1920–1944

szerkesztés
  • Az orleansi szűz. Tragédia; ford. Sebestyén Károly; Pantheon, Bp., 1921 (Remekírók Pantheonja)
  • Ármány és szerelem. Polgári szomorújáték; ford. Moly Tamás; Jókai Ny., Bp., 1923 (Filmkönyvek)
  • Boross István: Életkönnyek. Versek; Szemele. Schiller után; Borbély Ny., Mezőtúr, 1924
  • Wilhelm Tell. Színmű; szemelvényekben ford. Lukács Ödön; Zsoldos Magántanfolyam, Bp., 1925
  • Költemények; ford. Szigethy Lajos; Evangélikus Gimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete, Bp., 1927
  • Költemények. I. köt.; ford. Dóczy Lajos, bev. Koszó János; Franklin, Bp., 1930 (Élő könyvek. Külföldi klasszikusok)
  • Schiller balladái; ford. Kőrös Endre; Főiskolai Ny., Pápa, 1932
  • Ének a harangról; ford. Hegyaljai Kiss Géza; Nagy Ny., Debrecen, 1939
  • Tell Vilmos. Színjáték; ford. Harsányi Zsolt; Singer-Wolfner, Bp., 1941

1945–1989

szerkesztés
  • Haramiák; ford. Déry Tibor, versford. Devecseri Gábor; Franklin, Bp., 1949
  • Ármány és szerelem; ford. Vas István; Révai, Bp., 1950
  • Tell Vilmos; ford., bev. Vas István; Szépirodalmi, Bp., 1952
  • Schiller válogatott művei, 1-2.; szerk. Vajda György Mihály, bev. Turóczi-Trostler József; Új Magyar Kiadó, Bp., 1955 (A világirodalom klasszikusai)
  • Az élősdi, avagy A boldogulás művészete; ford. Moly Tamás, átdolg., jegyz. Tiszay Andor; Népszava, Bp., 1955 (Színjátszók könyvtára)
  • Schiller válogatott versei; ford., bev. Rónay György, szerk., jegyz. Vajda György Mihály; Ifjúsági, Bp., 1956 (A világirodalom gyöngyszemei)
  • Stuart Mária. Szomorújáték; ford. Pákolitz István, utószó, jegyz. Vajda György Mihály; Európa, Bp., 1959 (Világirodalmi kiskönyvtár)
  • Schiller válogatott esztétikai írásai; vál., bev. Vajda György Mihály, ford. Székely Andorné, Szemere Samu, Vajda György Mihály, jegyz. Gábor Ágnes; Magyar Helikon, Bp., 1960 (Vallomások a művészetről)
  • Az örömhöz. Válogatott versek; vál. Gergely Erzsébet, ford. Áprily Lajos et al.; Európa, Bp., 1960
  • Friedrich Schiller balladái; ford. Jékely Zoltán et al., jegyz. Szabó Ede; Magyar Helikon, Bp., 1962
  • Goethe és Schiller levelezése; vál., szerk., bev., jegyz. Halász Előd, ford. Berczik Árpád, Raáb György; Gondolat, Bp., 1963 (Auróra)
  • A kesztyű; Fejér Megyei Nyomdaipari Vállalat, Dunaújváros, 1968
  • Friedrich Schiller összes drámái, 1-2.; ford. Áprily Lajos et al., jegyz. Vajda György Mihály, Győrffy Miklós; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1970 (Helikon klasszikusok)
  • Stuart Mária; ford. Kálnoky László, jegyz. Vajda György Mihály; Magyar Helikon–Európa, Bp., 1973
  • Szolón és Lükurgosz. Történelmi esszék; vál., ford., bev., jegyz. Mikó Imre; Kriterion, Bukarest, 1976 (Téka)
  • Az orléans-i szűz; ford. Molnár Imre; Kner Ny., Gyoma, 1976 (Klasszikusok miniben)
  • Friedrich Schiller versei; vál., szerk. Eörsi István, ford. Csorba Győző et al.; Európa, Bp., 1977 (Lyra mundi)
  • Goethe és Schiller levelezése; vál., előszó, jegyz. Deák Tamás, ford. Berczik Árpád, Raáb György; Kriterion, Bukarest, 1984 (Téka)

1990–

szerkesztés
  • Művészet- és történelemfilozófiai írások (ford., jegyz. Papp Zoltán, Mesterházi Miklós), Atlantisz Könyvkiadó, Budapest, 2005 (Mesteriskola), ISBN 9789639165830
  • An die Freude / Mámordal. Az európai himnusz új magyar szövege; ford. jegyz., utószó Mezei Balázs; Kairosz, Bp., 2006
  • Ármány és szerelem. Polgári szomorújáték; ford. Forgách András; Nemzeti Színház, Bp., 2010 (Nemzeti Színház színműtár)
  • A naiv és sentimentális kőlteményről. Forráskiadás; ford. Bölöni Farkas Sándor, sajtó alá rend. Labádi Gergely, Simon-Szabó Ágnes, tan. Simon-Szabó Ágnes; Reciti, Bp., 2017 (ReTextum)

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  3. ↑ Schiller, Friedrich (ADB), nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  4. ↑ a b Friedrich Schiller (holland nyelven)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ a b Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  8. ↑ a b Archivio Storico Ricordi. (Hozzáférés: 2020. december 3.)
  9. ↑ ZKM Center for Art and Media Karlsruhe. (Hozzáférés: 2022. június 30.)
  10. ↑ Schiller, Friedrich (ADB), nem ismert naptár szerint; valószínűleg Gergely-naptár
  11. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  12. ↑ Oxford Reference
  13. ↑ Mitteldeutscher Rundfunk Archiválva 2008. május 8-i dátummal a Wayback Machine-ben (Videóval)
  14. ↑ Um eine Illusion ärmer: Gen-Test zeigt: Schillers Gebeine gehören zu einem Unbekannten (német nyelven). schwaebische-post.de, 2008. május 5. [2016. január 26-i dátummal az eredetiből archiválva].
  15. ↑ Fidipédia/Zeneszerző - Fusz János (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2013. június 28.)[halott link]

Források

szerkesztés
  • Világirodalom. Főszerk. Pál József. Budapest : Akadémiai Kiadó, 2005. Schiller lásd 512-516. p. ISBN 963-05-8238-4
  • Világirodalmi kisenciklopédia. 2. köt. Budapest : Gondolat, 1984. Schiller, Friedrich lásd 325-326. oldal ISBN 963-281-376-6
  • Magyar nagylexikon XV. (Pon–Sek). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 862. o. ISBN 963-9257-14-1  

További információk

szerkesztés

Magyarul

szerkesztés

Németül

szerkesztés

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
 
A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak
 
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Schiller témájú médiaállományokat.
 
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Friedrich Schiller témában.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Schiller&oldid=27670124”