Fraknói Vilmos

(1843–1924) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök
(Frankl Vilmos szócikkből átirányítva)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. október 10.

Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos (Ürmény, Nyitra vármegye, 1843. február 27.Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára.

Fraknói Vilmos
Született1843. február 27.[1][2][3]
Ürmény
Elhunyt1924. november 20. (81 évesen)[1][2][3]
Budapest[4]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (45-1-96)[5]
Az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója)
Hivatali idő
1875 1879
ElődMátray Gábor
UtódMajláth Béla

Fraknói Vilmos aláírása
Fraknói Vilmos aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fraknói Vilmos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (45-1-96). Damkó József alkotása, 1929

Életpályája

szerkesztés

Frankl Vilmos néven született Ürményben, ahol Frankl Sándor uradalmi orvos, eredetileg zsidó vallású édesapja ekkorra már kikeresztelkedett, ő pedig 1874-ben felvette a Fraknói nevet.[6] Középiskoláit Nagyszombatban és az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte.

1864-től a filozófiai doktorátus megszerzése után előbb a nagyszombati gimnázium, majd 1865-től az esztergomi papnevelő intézet tanára volt. 1865. július 23-án pappá szentelték. 1870-ben az Akadémia levelező tagjává választották. 1871-től Pesten élt, 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma Országos Széchényi Könyvtár) őre.

1879. május 22-étől 1889-ig az Akadémia főtitkári, majd 1892-ig másodelnöki tisztét töltötte be. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, valamint a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. 1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában magyar történeti intézetet (1892), majd magyar művészházat alapított.

A középkori, főleg a 15. és részben a 17. századi magyar történelemnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával.

Szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Értekezések a történettudomány köréből című kiadványsorozatot (18721878), az Akadémia évkönyveit, értesítőjét (1878–1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Kiadta a Magyar Országgyűlési Emlékek I–X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I–IV. kötetét (18841899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891).

További művei

szerkesztés
  1. a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Proleksis enciklopedija (horvát nyelven)
  4. Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  5. Petőfi Irodalmi Múzeum-névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 16.)
  6. Archivált másolat. [2007. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 9.)

További információk

szerkesztés
  • Fraknói Vilmos negyed-százados irodalmi munkássága. 1861–1885; Hornyánszky Ny., Bp., 1886
  • Fraknói Vilmos irodalmi munkássága 1860–1910; Stephaneum Ny., Bp., 1910
  • Tóth László: Fraknói Vilmos; szerzői, Bp., 1925
  • Berzeviczy Albert: Fraknói Vilmos emlékezete; Akadémia, Bp., 1927 (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek)
  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Osiris Kiadó, Budapest, 2011

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés