A FIDE Grand Prix egy két éven át tartó kiemelt erősségű sakkversenysorozat a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) szervezésében, amelyek összesített eredménye alapján kvalifikációt lehet szerezni a világbajnokjelöltek versenyére. Férfiak és nők számára (külön) egyaránt megrendezésre kerül.

A versenysorozat eredetileg hat versenyből állt, és minden versenyzőnek négy versenyen kellett részt vennie. A versenyeken elért helyezések összesített eredménye alapján hirdetik ki a győztest és a helyezetteket. 2014-ben szponzorációs okokból csak négy verseny alkotta a sorozatot.

A férfiaknál a Grand Prix versenysorozat első két helyezettje szerez kvalifikációt a világbajnokjelöltek versenyére. A nőknél 2010 óta kétévente a Grand Prix sorozat győztese vívhatja a világbajnoki döntőt a regnáló világbajnokkal. Ha a győztes éppen a világbajnok, akkor a második helyezett szerzi meg a kihívás jogát. (A közbenső évben a női sakkvilágbajnokságot egyenes kieséses (knock-out) rendszerben rendezik, annak győztese szerzi meg a világbajnoki címet.)

Története

szerkesztés

2008–2010-es Grand Prix

szerkesztés

A FIDE az első Grand Prix versenysorozatot a férfiak számára 2008-ban, a nők számára 2009-ben indította el. A versenysorozaton 21 versenyző indulhatott, egy-egy verseny 14 résztvevős, és minden versenyzőnek a hat verseny közül pontosan négyen játszania kellett. Az indulásra meghívást kapott a világbajnok, valamint két exvilágbajnok, és az előző világkupa első négy helyezettje. A többi résztvevőt az Élő-pontszámuk alapján hívták meg. Egy helyet biztosítottak a FIDE-elnök szabadkártyásának, de ennek feltétele az volt, hogy a szabadkártyásnak a világranglista első 40 helyezettje közül kell kikerülnie, illetve egy helyet kaptak a rendező szövetség szervezői, de ennek feltétele viszont a legalább 2550 élő-pont volt. A versenysorozatra meghívást kapott a magyar Lékó Péter is.[1]

A versenykíírás szerint a FIDE Grand Prix győztese a 2009-es sakkvilágkupa győztesével 8 játszmás párosmérkőzést vívott volna a világbajnok kihívásának jogáért.[2] Ezt később megváltoztatták, és a két első helyezett számára biztosítottak kvalifikációt a nyolc résztvevős világbajnokjelöltek versenyére. A változtatás miatti tiltakozásul Magnus Carlsen és Michael Adams visszalépett a versenytől.

A versenyt végül a csak három versenyen induló, de még így is a legtöbb pontot szerző örmény Levon Aronján nyerte az azeri Tejmur Radzsabov előtt. Lékó Péter a 7. helyen végzett.

2012–2013-as Grand Prix

szerkesztés

Az indulásra meghívást kapott a 2012-es sakkvilágbajnokság döntőjének vesztese, a 2011-es sakkvilágkupa első négy helyezettje, rajtuk kívül az Élő-pontszám szerinti hat legerősebb versenyző, a FIDE-elnök szabadkártyása, valamint a főszponzor által megnevezett hat versenyző. Nem indult el a versenyen a világranglistát vezető Magnus Carlsen, az előző Grand Prix-verseny győztese, Levon Aronján és az exvilágbajnok Vlagyimir Kramnyik. Távol maradt a világbajnok Visuvanátan Ánand is.[3] Az üres helyeket az Élő-pontszám szerint következő legerősebb versenyzőkkel töltötték fel. A leggyengébb Élő-pontszámú versenyző 2690 ponttal rendelkezett. Az első két helyezett szerzett jogot a világbajnokjelöltek versenyén való indulásra.

A versenysorozaton részt vett Lékó Péter is, aki végül összesítésben a 12. helyen végzett. A magyar versenyzők közül meghívást kapott Polgár Judit is, aki azonban más elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni a részvételt.[3]

2014–2015-ös Grand Prix

szerkesztés

A Grand Prix versenysorozatát ezúttal csak négy verseny alkotta, amelyből hármon kellett a részt venni a 16 indulónak. Egy versenyen 12-en játszottak.

A meghívott versenyzők közül a versenysorozaton nem indult a világbajnok Magnus Carlsen, Visuvanátan Ánand, aki exvilágbajnokként már kvalifikációval rendelkezett a világbajnokjelöltek versenyére. Távol maradt Levon Aronján, Vlagyimir Kramnyik és Veszelin Topalov is, akiknek a világbajnokjelöltek versenyén való induláshoz más módon kellett kvalifikációt szerezniük.[4]

A versenysorozaton elindult a 2013-as sakkvilágkupa négy elődöntőséből három versenyző, nyolc versenyző az Élő-pontszáma alapján vált jogosulttá, négy játékost a szervező bizottság hívhatott meg, és egy versenyző kapta a FIDE-elnök szabadkártyáját. A leggyengébb Élő-pontszámú versenyző 2699 ponttal rendelkezett.

2017-es Grand Prix

szerkesztés

A Grand Prix versenysorozatát ezúttal is négy verseny alkotta, amelyből hármon kellett a részt venni az indulásra jogosultaknak. A versenysorozatra 24 versenyző kapott meghívást, akik közül 15-en a korábbi eredményeik alapján szereztek jogot, kilenc versenyző a szervezők és a szponzor szabadkártyájával indulhatott. Minden versenyen 18-an játszottak kilenc fordulós svájci rendszerű verseny formájában.

A meghívott versenyzők közül a versenysorozaton többen nem indultak el. Nem volt a résztvevők között a világbajnok Magnus Carlsen, valamint az indiai Visuvanátan Ánand. Távol maradt Szergej Karjakin, Vlagyimir Kramnyik, Fabiano Caruana és Veszelin Topalov is, akiknek a világbajnokjelöltek versenyén való induláshoz más módon kellett kvalifikációt szerezniük.

A versenysorozaton elindult a 2015-ös sakkvilágkupa négy elődöntőséből három versenyző, tíz versenyző az Élő-pontszáma alapján vált jogosulttá, meghívást kapott az ACP-versenysorozat győztese, míg tíz játékos a szervező bizottság és a FIDE-elnök szabadkártyájával indulhatott.

A szabadkártyát kapott Rapport Richárd az első versenyén 9., a következőn 16., míg az utolsó tornán holtversenyes 3. helyezést ért el, ezzel az összesített pontversenyben végül a 14. helyen végzett.

2019-es Grand Prix

szerkesztés

A négy versenyből álló sorozatra Élő-pontszáma alapján 15 versenyző szerzett kvalifikációt, és egy versenyző szabadkártyával vehetett részt. Öt versenyző – Magnus Carlsen, Fabiano Caruana, Ting Li-zsen, Vlagyimir Kramnyik és Visuvanátan Ánand – bár kvalifikációt szerzett, nem kívánt részt venni a versenysorozaton. Carlsen a világbajnok, Caruana az előző világbajnoki döntő résztvevőjeként már jogot szerzett a világbajnokjelöltek versenyén való indulásra, Kramnyik pedig abbahagyta a profi versenyzést. Helyettük az Élő-pontszámuk szerint soron következő öt versenyző vett részt a versenysorozaton. Mind a négy verseny ezúttal egyenes kieséses páros mérkőzések formájában zajlott.

A versenysorozat végén a versenyeken elért helyezések után járó pontszámaik alapján Alekszandr Griscsuk és Jan Nyepomnyascsij végzett az első két helyen, így ők jutottak be a világbajnokjelöltek versenyének nyolcfős mezőnyébe.

2022-es Grand Prix

szerkesztés

A versenysorozat ezúttal három, szorosan egymás után következő versenyből áll, amelyek közül kettőn kell résztvenni a versenyzőknek. A 24 meghívott versenyző közül minden tornán 16-an vesznek részt. Az egyes versenyek vegyes lebonyolításúak: a 4-4 fős csoportmérkőzések során kétfordulós körmérkőzésen vesznek részt, majd a négy első helyezett vívja az elődöntőt, amelyek győztesei a döntőt. A két első helyezett szerez kvalifikációt a 2023-as sakkvilágbajnoki döntő kihívójának kiválasztására szolgáló 2022-ben megrendezésre kerülő világbajnokjelöltek versenyén való részvételre.

Az eredmények pontozása és díjazása

szerkesztés

Az egyes versenyeken elért helyezések alapján kapják a versenyzők a díjakat, valamint az összesítésnél figyelembe vett pontszámokat. Holtverseny esetén a helyezéseknek megfelelő pontokat, illetve díjakat összeadják, és elosztják a holtversenyben végzettek számával. A versenysorozat végeredményét a versenyeken összesen szerzett pontok adják.[5] A versenysorozat végén az összesített eredmény alapján az első tíz helyezett még külön díjazásban részesül.

Végeredmények

szerkesztés

A férfiak versenye

szerkesztés
Grand Prix 1. helyezett 2. helyezett 3. helyezett
2008–10 Levon Aronján  Örményország Tejmur Radzsabov  Azerbajdzsán Alekszandr Griscsuk  Oroszország
2012–13 Veszelin Topalov  Bulgária Sahrijar Mamedjarov  Azerbajdzsán Fabiano Caruana  Olaszország
2014–15 Fabiano Caruana  Olaszország Nakamura Hikaru
  Amerikai Egyesült Államok
Dmitrij Jakovenko  Oroszország
2017 Sahrijar Mamedjarov  Azerbajdzsán Alekszandr Griscsuk
  Oroszország
Tejmur Radzsabov  Azerbajdzsán
2019 Alekszandr Griscsuk  Oroszország Jan Nyepomnyascsij
  Oroszország
Maxime Vachier-Lagrave  Franciaország

A nők versenye

szerkesztés

A nők Grand Prix versenysorozatának lebonyolítási módja megegyezett a férfiakéval, azzal a különbséggel, hogy náluk egy-egy versenyen csak 12 versenyző indult. A díjazás is némileg alacsonyabb volt. Az első három Grand Prix sorozatot a világbajnok kínai Hou Ji-fan nyerte az indiai Humpy Kuneru előtt.

Grand Prix 1. helyezett 2. helyezett 3. helyezett
2009–11 Hou Ji-fan   Kína Kónéru Hanpi   India Nana Dzagnidze   Grúzia
2011–12 Hou Ji-fan   Kína Kónéru Hanpi   India Anna Muzicsuk   Szlovénia
2013–14 Hou Ji-fan   Kína Kónéru Hanpi   India Csü Ven-csün   Kína
2015–16 Csü Ven-csün   Kína Kónéru Hanpi   India Valentyina Gunyina   Oroszország
2019–21 Alekszandra Gorjacskina   Oroszország Kónéru Hanpi   India Jekatyerina Lagno   Oroszország

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés
  1. Verőci Zsuzsa: Lékó is indul a sakk Grand Prix-n. Origo Zrt., 2008. február 6. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  2. Regulations for the 2008–2009 FIDE Grand Prix (angol nyelven). World Chess Federation. [2008. február 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  3. a b FIDE/AGON announce Grand Prix 2012–2013 participants (angol nyelven). chessvibes.com. [2013. január 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  4. Colin McGourthy: Caruana tops Grand Prix line-up (angol nyelven). chess24.com, 2014. szeptember 12. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)
  5. Chess Grand Prix bids (angol nyelven). Chessdom.com. (Hozzáférés: 2015. augusztus 23.)