Dolomitok
A Dolomitok (olaszul Dolomiti, németül Dolomiten, friuliul Dolomitis) az Alpok egyik hegycsoportja. Észak-Olaszországban terül el, legnagyobb része a Veneto régióban található Belluno megye területén, továbbá Trentino-Alto Adige autonóm régió Bolzano (Bozen) és Trento (Trident) megyéjében és Friuli-Venezia Giulia autonóm régió Udine és Pordenone megyéjében. Hagyományos határai nyugaton az Adige (Etsch), keleten pedig a Piave folyó völgye. Északon a Puster-völgy választja el az olasz-osztrák határt átszelő Tauerntől, délen a Sugana-völgy (Valsugana) választja el a Lombard–Venetói-síkság felé átmenetet képező Elő-Alpoktól. A Dolomitok hegycsoportja azonban túlnyúlik ezeken hagyományos határokon, kelet felé a Piave folyón túl terül el a Dolomiti d’Oltrepiave (Piavén-túli Dolomitok), nyugat felé pedig az Adige völgyén túl terülnek el a Nyugati-Dolomitok, más nevén a Brenta-csoport vagy Brentai-Dolomitok. Trento autonóm megye és a Veneto régióhoz tartozó Vicenza megye területén fekszik a Piccole Dolomiti (Kis-Dolomitok) hegycsoport. A Dolomitok vidéke 2009 óta része az UNESCO világörökségének.
| Dolomitok | |
 | |
| Kilátás a Pordoi-hágóból | |
| Magasság | 3343 m |
| Hely |  Olaszország |
| Hegység | Alpok |
| Legmagasabb pont | Marmolada (3343 m) |
| Típus | gyűrthegység |
| Terület | 15 942 km2 |
| Hosszúság | 150 km |
| Szélesség | 191 km |
| Kor | triász |
| Elhelyezkedése | |
 Dolomitok
Pozíció az Alpok térképén
| |
 é. sz. 46° 23′, k. h. 11° 51′46.383333°N 11.850000°EKoordináták: é. sz. 46° 23′, k. h. 11° 51′46.383333°N 11.850000°E | |
 | |
| Térkép | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomitok témájú médiaállományokat. | |
Nevének eredete
szerkesztésA Dolomitok a nevét a francia geológus, Déodat Gratet de Dolomieu-ról kapta, aki az 1700-as évek végén vizsgálta az Déli-Mészkőalpok ezen részén található kőzetek anyagát, és megállapította, hogy kis mértékben magnéziumot is tartalmaznak. Felfedezésének emlékére ezt a mészkőfajtát, a dolomitot és az Alpok ezen szegletét azóta így nevezik.
Geológiai jellegzetességei
szerkesztésA mai Dolomitok helyén egykoron tenger volt, a hajdani sekély tengerben található korallzátonyok voltak a mai hegyek ősei. Az Alpok többi részével együtt körülbelül 65 millió éve (a triászban) kerültek a szárazföldre. A kiemelkedett Dolomitok vidéke eredetileg hatalmas fennsík lehetett, erre vall a csúcsainak megközelítően azonos, 3000 m körüli magassága is, amelybe a jégkorszakok során keletkezett gleccserek, majd a folyók mély völgyeket hasítottak. A hőmérséklet, a jég és a szél környezetformáló tevékenységének eredményeként alakult ki a hegység mai formája. Az erodálódott mészkőszikláknak a lábait általában hatalmas törmelékkúpok borítják.
A völgyekben gyors sodrású hegyi patakok folynak, helyenként kiszélesedve tavakat alakítva ki. A különleges szirtalakulatok, fűrészfogak, gigászi pillérek, groteszk alakokat formáló sziklák, mély szakadékok változatos képe mellett a Dolomitok egyik fő varázsa a színek játéka, köszönhetően a kőzetanyag magnézium-tartalmának, amely a különböző fényhatásokra különbözőképpen válaszol, így a hegység hol vöröses-barna, hol fehéres-szürke, hol kékes-lila színben tündököl. Napkeltekor és napnyugtakor élénk rózsaszínbe vagy bíboros lilába burkolóznak a hegycsúcsok. Ez a jelenség az Alpenglühen (olaszul enrosadira), a sziklacsúcsok izzása.
Felosztása
szerkesztés
A SOIUSA[1] rendszer geológiai szempontokat figyelembe véve öt alegységbe és tizenhárom nagycsoportra osztja a Dolomitokat. Nem sorolja viszont ide a Brentai Dolomitokat, viszont felvesz nem a Dolomitokhoz tartozó hegycsoportokat is (Lagorai, Cima d’Asta)
- Dolomiti di Sesto, di Braies e d’Ampezzo – Sestói-, Braiesi- és Ampezzói-Dolomitok
- Dolomiti di Sesto – Sexteni / Sestói-Dolomitok (Sextener Dolomiten)
- Dolomiti di Braies – Pragsi / Braiesi-Dolomitok (Pragser Dolomiten)
- Dolomiti Orientali di Badia – Badiai Keleti-Dolomitok
- Dolomiti Ampezzane – Ampezzói-Dolomitok
- Dolomiti Cadorine – Cadorei-Dolomitok
- Dolomiti di Zoldo – Zoldói-Dolomitok
- Dolomiti Settentrionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok északi vonulata
- Dolomiti Meridionali di Zoldo – Zoldói-Dolomitok déli vonulata
- Dolomiti di Gardena e di Fassa – Gardenai- és Fassai-Dolomitok
- Dolomiti di Gardena – Grödeni / Gardenai-Dolomitok
- Dolomiti di Fassa – Fassai-Dolomitok
- Dolomiti di Feltre e delle Pale di San Martino – Feltrei- és Pale di San Martinó-i Dolomitok
- Gruppo Pale di San Martino–Feruc – Pale di San Martino–Feruc csoport
- Gruppo Pizzocco–Cimonega–Vette – Pizzocco–Cimonega–Vette-csoport
- Dolomiti di Fiemme – Fiemmei-Dolomitok
- Monti della Val d'Ega – Val d’Ega-hegység
- Catena del Lagorai e Cima d’Asta – Lagorai-vonulat és az Asta-csúcs
A SOIUSA rendszer az alábbi dolomitos hegységeket, hegycsoportokat nem sorolja a Dolomitokhoz:
- Gruppi oltre il Piave – a Piavén túli csoportok
- Dolomiti di Comelico–Dolomiti Carniche – Comelicói- és Karni-Dolomitok
- Dolomiti Friulane – Friuli-Dolomitok
- Dolomiti di Lienz – Lienzi-Dolomitok
- Gruppi oltre l’Adige – az Etsch (Adige) folyón túli csoportok
- Dolomiti di Brenta – Brentai-Dolomitok
- Altre – Egyéb hegycsoportok
- Piccole Dolomiti – Kis-Dolomitok
A Dolomitok hagyományos felosztása a SOIUSA-rendszer elfogadása, azaz 2005 előtt:
- Marmolada
- Latemar
- Catinaccio (Rosengarten)
- Gruppo del Sella (Sella-csoport)
- Sassolungo (Langkofel)
- Pale di San Martino
- Gruppo delle Odle–Gruppo del Puez (Odle- és Puez-csoport)
- Sciliar (Schlern)
- Dolomiti di Fanes–Braies (Fanes–Sennes–Prags)
- Dolomiti di Sesto (Sextener Dolomiten, Sexteni-Dolomitok)
- Cristallo
- Cadini di Misurina
- Tofanák (Tofane)
- Gruppo delle Marmarole (Marmarola-csoport)
- Col di Lana
- Sorapiss
- Antelao
- Gruppo della Croda da Lago (Croda da Lago-csoport)
- Nuvolau
- Monte Civetta
- Monte Pelmo
- Bosconero
- Vette Feltrine
- Gruppo dello Schiara (Schiara-csoport)
Legmagasabb csúcsok
szerkesztés| Név | magasság | Név | magasság |
|---|---|---|---|
| Punta Penia (Marmolada) | 3344 | Pale di San Martino | 2996 |
| Antelao | 3264 | Rosengartenspitze / Catinaccio | 2981 |
| Tofana di Mezzo | 3241 | Marmarole | 2961 |
| Punta Sorapis | 3229 | Cima di Fradusta | 2941 |
| Civetta | 3220 | Monte Agner | 2872 |
| Gran Vernel (Marmolada) | 3210 | Fermedaturm | 2867 |
| Monte Cristallo | 3221 | Cima d'Asta | 2848 |
| Cima di Vezzana | 3192 | Cima di Canali | 2846 |
| Cimon della Pala | 3184 | Croda Grande | 2839 |
| Langkofel / Sassolungo | 3181 | Vajoletturm / Torri del Vajolet | 2821 |
| Monte Pelmo | 3169 | Sass Maor | 2816 |
| Dreischusterspitze | 3162 | Cima di Ball | 2783 |
| Boespitze / Piz Boè | 3152 | Cima della Madonna (Sass Maor) | 2751 |
| Croda Rossa (Hohe Gaisl) | 3148 | Rosetta | 2741 |
| Piz Popena | 3143 | Croda da Lago | 2716 |
| Elferkofel | 3115 | Középső-Grasleitenspitze | 2705 |
| Grohmannspitze (Langkofel) | 3111 | Schlern | 2562 |
| Zwölferkofel | 3091 | Sasso di Mur | 2554 |
| Geislerspitzen (Sass Rigais) | 3027 | Cima delle Dodici | 2338 |
| Drei Zinnen (Tre Cime di Lavaredo) | 3003 | Monte Pavione | 2336 |
| Kesselkogel | 3001 | Cima di Posta | 2235 |
| Fünffingerspitze | 2997 | Monte Pasubio | 2232 |
Hágók
szerkesztés| Név | Magasság (m) |
|---|---|
| Ombretta-hágó (Campitello – Caprile), gyalogos | 2738 |
| Langkofeljoch (Gröden – Campitello), gyalogos | 2683 |
| Tschagerjoch (Karer-tó (Karersee) – Vajolet-szoros), gyalogos | 2644 |
| Grasleiten-hágó (Vajolet-szoros – Grasleiten-szoros), gyalogos | 2597 |
| Pravitale-hágó (Rosetta-plató – Pravitale-szoros), gyalogos | 2580 |
| Comelle-hágó , gyalogos | 2579 |
| Rosetta-hágó (San Martino di Castrozza – Rosetta-plató, gyalogos | 2573 |
| Vajolet-hágó (Tiers – Vajolet-szoros), gyalogos | 2549 |
| Canali-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), gyalogos | 2497 |
| Tierseralpljoch (Campitello – Tiers), gyalogos | 2455 |
| Ball-hágó (San Martino di Castrozza – Pravitale-szoros), gyalogos | 2450 |
| Forcella di Giralba (Sexten – Auronzo), gyalogos | 2436 |
| Col dei Bos (Falzarego-hágó – Travernanzes-szoros), gyalogos | 2313 |
| Forcella Grande (San Vito – Auronzo), gyalogos | 2262 |
| Pordoi-hágó (Arabba – Fassa-völgy), autóút (SR 48) | 2250 |
| Sella-hágó (Sella-hágó, Grödeni-völgy (Val Gardena) – Fassa-völgy), autóút | 2244 |
| Giau-hágó (Cortina – Val Fiorentina), autóút | 2236 |
| Tre Sassi-hágó (Cortina – St Cassian), gyalogos | 2199 |
| Valparola-hágó (Cortina – St Cassian), autóút | 2168 |
| Mahlknechtjoch (Felső-Duron-szoros – Seiser-Alp), gyalogos | 2168 |
| Grödeni-hágó (Val Gardena – Colfuschg/Colfosco), autóút | 2121 |
| Falzarego-hágó (Caprile – Cortina), autóút (SR 48) | 2117 |
| Fedaia-hágó (Val di Fassa – Caprile) | 2046 |
| Valles-hágó (Paneveggio – Falcade), autóút | 2032 |
| Würz-hágó (Eisacktal – Val Badia), autóút | 2003 |
| Rolle-hágó (Predazzo – San Martino di Castrozza – Fiera di Primiero | 1984 |
| Forcella Forada (Caprile – San Vito) | 1975 |
| San Pellegrino-hágó (Moena – Cencenighe Agordino), autóút | 1910 |
| Campolongo-hágó (Corvara in Badia – Arabba), autóút | 1875 |
| Forcella d’Alleghe (Alleghe – Zoldo-szoros), gyalogos | 1820 |
| Tre Croci-hágó (Cortina – Auronzo), autóút (SR 48) | 1808 |
| Karer-hágó (Welschnofen (Nova Levante) – Vigo di Fassa), autóút | 1753 |
| Kreuzberg-hágó / Monte Croce di Comelico (Innichen – Sexten - Piave völgye és Belluno), autóút | 1638 |
| Ampezzo-hágó (Toblach – Cortina – Belluno), ösvény | 1544 |
| Cereda-hágó (Fiera di Primiero – Agordo), autóút | 1372 |
| Toblach-nyereg (Bruneck – Lienz), vasút | 1209 |
Élővilág
szerkesztésA kiterjedt platókat havasi legelők borítják. A délebbre fekvő völgyekben gesztenyések, mandula- és olajfák, szőlők és gyümölcsösök, cédrusok és agavék flórája virul. A magasabban fekvő vidékeken tűlevelűek élnek (vörösfenyő, közönséges jegenyefenyő, erdeifenyő).
A Dolomitok területén több természetvédelmi terület létezik:
- Bellunói Dolomitok Nemzeti Park
- Ampezzói Dolomitok Természetvédelmi Park
- Fanes - Sennes e Braies Természetvédelmi Park
- Paneveggio - Pale di San Martino Természetvédelmi Park
- Sciliari Természetvédelmi Park
- Sestói Dolomitok Természetvédelmi Park
- Puez Odle Természetvédelmi Park
- Adamello-Brenta Regionális Természetvédelmi Park
- Friuli-Dolomitok Természetvédelmi Park
Néprajz
szerkesztés| Dolomitok | |
| Világörökség | |
 | |
| Dolomitok | |
| Adatok | |
| Ország | Olaszország |
| Típus | Természeti helyszín |
| Kritériumok | VII, VIII |
| Felvétel éve | 2009 |
| Elhelyezkedése | |
 Dolomitok
Pozíció Olaszország térképén
| |
| é. sz. 46° 36′ 47″, k. h. 12° 09′ 47″46.613056°N 12.163056°E | |
| A Wikimédia Commons tartalmaz Dolomitok témájú médiaállományokat. | |
Néprajzilag is különleges vidék. Az ősi hegylakók, a svájci (graubündeni) rétoromán törzsekkel rokon ladinok élnek itt, akik a régi latin nyelv egy egyedi változatát beszélik, amely sokban eltér az olasz nyelvtől. A mai Trentino-Alto Adige régió területe 1919-ben került az Osztrák Császárságtól az Olasz Királysághoz. Dél-Tirol, a mai Bozen megye (Dél-Tirol) területén, így pl. az Etsch (Adige) völgyében, a Puster-völgyben, Bozen (Bolzano) és Meran (Merano) környékén, le egészen a Salurni-szorosig németajkú lakosság él, amely ma is tirolinak vallja magát. A két világháború között a római kormány betelepítéseket és erőszakos olaszosítást hajtott végre az újonnan szerzett területeken. A második világháború után, az 1946-ban Párizsban megkötött kétoldalú osztrák–olasz megállapodás, az ún. „Gruber–De Gasperi-egyezmény” alapján e régió (Trentino-Alto Adige) széles körű autonómiát nyert, bár ennek mértékével a német nacionalista elemek sokáig elégedetlenek voltak, Ausztriához való visszacsatolásuk mellett tüntettek. Az 1950-es években terrorakciókra is sor került. Az Európai Gazdasági Közösség létrejötte (1958) valamelyest enyhített a helyzeten. 1964-ben Bruno Kreisky az ENSZ elé vitte a kérdést, 1969-ben, majd 1971-ben a két ország megállapodott a Dél-Tirol-csomag (Südtirolpaket) elfogadásáról. A németajkúak jogait Ausztria, mint védőhatalom (Schutzmacht) garantálja, a két ország kormánya azóta is többször tárgyalt helyzetükről. Ausztria csatlakozása az Európai Unióhoz (1995) megoldani látszik a dél-tiroli kérdést. A helyi önkormányzatokban paritásos alapon kapnak helyet a német (tiroli) és olasz képviselők. A közigazgatás hivatalosan kétnyelvű, a ladin völgyekben a helységnevek három nyelven vannak feltüntetve. A helyi politikának azonban a 21. században is küzdenie kell a római kormány meg-megújuló központosító törekvéseivel szemben. Kielégítő megoldást találni azért is bonyolult, mert a nemzetiségi válaszvonal nem a természetes határként adódó hegygerinceken húzódik, a nyelvi területek erősen egymásba nyúlnak.
Történelem
szerkesztésA vidék történelmét az határozta meg, hogy a Brenner-hágón, az Adige és Isarco (Issar) völgyén át bonyolódik le ősidők óta az Észak- és Dél-Európa közötti forgalom zöme. Ennek köszönhetik fejlődésüket Bolzano, Trento és a völgyek kisebb városai. A középkorban Trento (Trident) és Bressanone (Brixen) püspökei gyakoroltak fejedelmi hűbérhatalmat a Dolomitok keleti, illetve déli határáig, ahol Velence területe kezdődött. Az Adige felső völgye a tiroli grófok hűbére volt, akik a Merano (Meran) melletti Tirol várában székeltek. (Merano város nevét sokszor tévesen kapcsolatba hozzák Merániával, ami a történelmi Magyarország egy – nagyjából a mai Dalmáciát felölelő – tartománya, Gertrúd magyar királyné családja, a Bánk bán c. magyar nemzeti drámában, ill. operában is szereplő merániak névleges címbirtoka.) A férfiág kihaltával, a 14. században, a Habsburgok örökölték Tirolt. Trento az ellenreformációt megindító, itt tartott tridenti zsinat (1545-1563) miatt került a világtörténelembe. Napóleon hatalmi törekvései Tirolban találták először szemben magukat a népfelkeléssel. A turistáknak annyi örömet okozó pompás hegyi utak, amelyek a Dolomitokat megnyitották az idegenforgalom előtt, az első világháború évekig tartó borzalmas állóharcai (Piave-front) során épültek ki, a csapatok utánpótlása érdekében. Ennek az időszaknak maradványai az utast lépten-nyomon megrendítő nagy katonatemetők és a szédítő meredélyeken kiépített bonyolult katonai állásrendszerek.
Turizmus
szerkesztésA turistaforgalom két időszakban éri el a tetőfokát. A téli sportidény decemberben kezdődik és március végén zárul. A fennsíkok, havasi rétek széles, hullámos lejtőikkel eszményi síterepek, ezért a Dolomitok a téli sportok egyik központja. A pályákat és sílifteket üzemeltető társaságok a Dolomiti Superski elnevezésű regionális szövetség keretében működnek, egységes bérletrendszerrel. A júliustól szeptember 15-ig tartó nyári szezon még ennél is keresettebb, ilyenkor a legnehezebb szállást kapni. Ezekben a hónapokban a sziklamászók lepik el a Dolomitokat, mert a meredek szirtek, hegyormok a legváltozatosabb túrákra nyújtanak lehetőséget. Sok orom függőlegesen meredek fala alig mászható meg, vagy a felhatolás nyaktörően veszélyes. Vannak viszont vad sziklabércek, melyek más oldalukról a jó turistautak révén elég könnyen megközelíthetők, illetve – hála a via ferrata (németül Klettersteig) elnevezésű, létrákkal, lépcsőkkel, hidakkal, kapaszkodó kábelekkel kiépített utaknak – néhol még a járatlanabbak számára is vezető segítsége nélkül megmászhatók.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Suddivisione Orografica Internazionale Unificata del Sistema Alpino PDF Archiválva 2011. július 22-i dátummal a Wayback Machine-ben Az Alpi hegységrendszer egységes nemzetközi orográfiai felosztása
Források
szerkesztés- Fajth Tibor: Itália (Panoráma útikönyvek, Athenaeum Nyomda, Bp., 1980) ISBN 963-243-235-5
További információk
szerkesztés- Dolomitok lap.hu – Linkgyűjtemény
- Túraleírások
- Dolomitok fényképes információk
- Időjáráskövető (olaszul)
- Bellunói Dolomitok Nemzeti Park honlapja (olaszul)
