Csernátony Lajos

	Csernátony Lajos
	Ellinger Ede felvétele a Vasárnapi Ujságban
Született	1823. augusztus 21.; Kolozsvár
Elhunyt	1901. március 4. (77 évesen); Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró, politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1867. szeptember 30. – 1868. december 9.); magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.); magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.); magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1901. március 4.); magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.); magyarországi parlamenti képviselő (1892. október 22. – 1896. október 3.); magyarországi parlamenti képviselő (1897. április 24. – 1901. március 4.);
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (28-1-182)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Csernátony Lajos témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Csernátony Lajos, Cseh Lajos (Kolozsvár, 1823. augusztus 21. – Budapest, 1901. március 4.) újságíró, politikus, Kossuth Lajos titkára.

Életpályája

Erdélyi nemesi családból származott. Az 1848. március 15-ei forradalom után főmunkatársa lett a Pálffy Albert szerkesztette Marczius Tizenötödike című napilapnak. 1848 novemberétől a napilapnál végzett munkája mellett Kossuth Lajosnak, mint az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének titkáraként is működött. Cikkeinek szélsőséges köztársasági irányultsága sokszor ingerült vitákat gerjesztett. A lap többször megfogalmazta különvéleményét a kormány álláspontjával szemben és élesen támadta – Kossuth Lajoson kívül – a szabadságharc vezető tisztviselőit. A Kossuth számára is kellemetlen helyzet végül úgy oldódott meg, hogy Csernátony Kossuth kérésére 1849 februárjában lemondott titkári megbízatásáról. A Marczius Tizenötödike lapot a kormányzat 1849. július 8-án betiltotta.

Csernátony Lajost a világosi fegyverletétel már Párizsban érte. Haynau vele tévesztette össze Csernus Menyhért minisztériumi tisztviselőt és 1849. október 24-én őt végeztette ki a pesti Újépület mellett. Csernátony Lajos Párizsban együttműködött az osztrák titkosrendőrséggel, ennek ellenére 1851. szeptember 22-én távollétében halálra ítélték és nevét bitófára akasztották. 1851 és 1860 között Angliában, 1853-ban rövid időre az Amerikai Egyesült Államokban élt. Az emigrációban számos külföldi újság – a párizsi National Evenement, Presse, New York Times, londoni Morning Star – munkatársaként dolgozott és megismerte a modern újságírás eszközeit, melyeket hatásosan alkalmazott hazatérése után. 1860-tól Olaszországban élt, egy évig az itáliai magyar légió hadbírája volt.

1867-ben amnesztiát kapott. Hazatérése után, mint publicista a magyar sajtó egyik legtevékenyebb tagjává vált. 1867 és 1869 között A Hon című lap főmunkatársa, 1869 és 1877 között az Ellenőr című lap alapító főszerkesztője, később a Nemzet és a Magyar Nemzet című lapok főmunkatársa volt. Könnyed hangú, szellemesen támadó stílusa új irányt jelentett a magyar politikai újságírásban. Ő volt az első hazai sportrovat megindítója. Hazatérése után Tisza Kálmán közeli bizalmasa lett. 1869 és 1901 között előbb balközép, majd szabadelvű programmal országgyűlési képviselő volt. Mintegy tizenkétezer korona vagyonát a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetére hagyta.

Buzinkay Géza szerint Csernátony a durva, személyeskedő politikai publicisztikát honosította meg a magyar sajtónyelvben.^[2]

Jegyzetek

↑ http://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html
↑ Buzinkay Géza. „A leleplező publicisztika kezdetei: Csernátony Lajos”. Irodalomtörténeti Közlemények 2008 (2.). [2022. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)

Képgaléria

Csernátony Lajos 1857-ben
Csernátony Lajos, az itáliai magyar légió tisztjeként Nápolyban 1860 és 1861 fordulóján
A történelmi tarokkparti résztvevőjeként, balról a negyedik személy (Ferraris Artúr festménye)
Portréja az 1880-as években
Az 1903. november 1-jén felavatott eredeti síremléke
Szobra a csernátoni Haszmann Pál Múzeumban

Források

Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 1141. o. ISBN 963-547-414-8
Révai nagy lexikona. Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1911–1935.
Hermann Róbert: 1848–1849 – A szabadságharc hadtörténete, Korona Kiadó, Budapest – 2001, ISBN 9639376213

További információk

Hermann Róbert: A „Marczius Tizenötödike” betiltása – Bukás előtt botlás
Eötvös Károly: Csernátony halálakor. In: Eötvös Károly munkái V. Magyar alakok. Bp, 1901. 147-160. old. Online

Erdély-portál
Kolozsvár-portál

[415d080187b6d0b80439471eb2929fe5e9e7b6a1-1] ttps://www.nemzetipanteon.hu/temetoi.html

[2] Buzinkay Géza. „A leleplező publicisztika kezdetei: Csernátony Lajos”. Irodalomtörténeti Közlemények 2008 (2.). [2022. augusztus 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2022. augusztus 1.)

[1]

[2]

Csernátony Lajos

Ellinger Ede felvétele a Vasárnapi Ujságban
Született	1823. augusztus 21. Kolozsvár
Elhunyt	1901. március 4. (77 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	újságíró, politikus
Tisztsége	magyarországi parlamenti képviselő (1867. szeptember 30. – 1868. december 9.) magyarországi parlamenti képviselő (1869. április 22. – 1872. április 15.) magyarországi parlamenti képviselő (1872. szeptember 3. – 1875. május 24.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1901. március 4.) magyarországi parlamenti képviselő (1875. augusztus 30. – 1878. június 29.) magyarországi parlamenti képviselő (1892. október 22. – 1896. október 3.) magyarországi parlamenti képviselő (1897. április 24. – 1901. március 4.)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (28-1-182)^[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Csernátony Lajos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség