Csárda

településen kívüli kocsma főként az Alföldön
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. május 2.

A csárda a településen kívül, azok határában, a pusztákon, főként az Alföldön, a jelentősebb vásáros helyekre vezető utak mentén álló vendéglők és kocsmák hagyományos neve Magyarországon. A csárda megnevezés ma is használatos – különösen szabadon álló – vendéglátóipari létesítmények nevének részeként.

Strelisky Lipót - Csárda 1890-ben

A szó eredete

szerkesztés

Csárda szavunk szerb-horvát közvetítésű jövevényszó, amelynek végső forrása a perzsák čãrtãk ’négy oszlopon álló erkély’, ’négyszögletes szoba’ jelentésű szava. Eredetileg többféle építményt jelölt nyelvünkben is az átadó, közvetítő nyelvekhez hasonlóan. Elterjedésében, jelentésfejlődésében szerepe volt az oszmán-török előrenyomulásnak. Jelölte a török határon levő katonai, magas figyelőállomásokat, de volt szín, eresz, gazdasági épület, kukoricagóré jelentése is. Használatos volt a fahajókra épített bódék és a halászok gyékényből készített hajlékának, sátrának megjelölésére is. A moldvai magyar, csángó nyelvjárásból cserdák alakja is előfordult pitvar jelentéssel, ami talán a románoknál kimutatható tornác, folyosó jelentésfejlődés hatását mutatja. A magyar nyelvbe bizonyosan kunyhó, kalyiba, bódé jelentéstartalommal került át.[1]

Története

szerkesztés

Csárda szavunkra 1755-től van adat. A csárdák eredetileg olyan helyeken álltak, ahol a pandúrok, rendőrök és a közigazgatás nehezen ellenőrizhették ezeket. A csárdákhoz sok romantikus, főleg betyárokkal kapcsolatos történet kapcsolódik. Rendszerint volt kocsiszínjük, szekérállásuk is a kocsik, szekerek számára és itt a lovak is pihenhettek. Lehetett saját birtoklású és bérelt. A tulajdonosok voltak a csárdások.

Nevezetes csárdák[2]

szerkesztés
 
A Hortobágyi Csárda műemlék épülete
 
A magyarszerdahelyi öreg csárda
  • Hortobágyi Nagycsárda a Hortobágyon,
  • Kadarcs csárda a Kadarcs folyó mellett,
  • Kondorosi csárda
  • Pintes csárda,
  • Hordócska csárda
  • Császár csárda, Kétszerkovács csárda,
  • Kelemen csárda
  • Törik-szakad csárda Buj határában,
  • Becsali csárda Alsópáhokon,
  • Nyakvágó csárda Kunszentmiklóson,
  • Kígyósi csárda Fülöpszálláson
  • Falkafogyasztó csárda Kiskunhalason
  • Aligvárdi csárda Baján,
  • Határ csárda Veszprém és Zala megye egykori határán, Balatonalmádi és Káptalanfüred között,
  • Billege csárda Tapolca határában,
  • Gyöngyösi csárda Hévíz közelében,
  • Zöldhalmi csárda Orgovány mellett,
  • Fakilincses csárda Szankon,
  • Pipagyújtó csárda Bócsán,
  • Hajlati csárda Vezseny mellett,
  • Meggyes csárda Tiszafüred határában,
  • Ágota csárda Karcag és Nádudvar között,
  • Gugyori csárda Nagygyanté mellett,
  • Kabai csárda Túrkeve határában,
  • Gyilkos csárda Hajdúböszörmény határában,
  • Látóképi csárda Debrecen határában,
  • Putri csárda Túrkeve határában,
  • Vadas csárda Hajdúhadház határában
  • Kutyakaparó csárda Kecskemét közelében.
  • Horváth Gáspár csárda Zalaegerszeg közelében.
  1. Magyar néprajzi lexikon
  2. Magyar Néprajzi Lexikon /. mek.oszk.hu
  • Ballai Károly: Magyar kocsmák és fogadók a XIII–XVIII. században (Budapest, 1927)
  • Szűcs Sándor: A régi Sárrét világa (Budapest, 1942)
  • Ballai Károly: A magyar vendéglátóipar története I. A honfoglalás századától az 1848–49. szabadságharcig (Budapest, 1943)
  • Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből (Budapest, 1957)
  • Nagy Czirok László: Pásztorélet a Kiskunságon (Budapest, 1959)
  • Szentesi Zöldi László: Az alföldi csárda; Legendák Földje Alapítvány, Budapest, 2014
  • Gencsi Zoltán: Csárdakönyv; Önkormányzat, Balmazújváros, 2019

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés