Antal István (politikus, 1896–1975)

(1896–1975) politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. április 26. Sablon- vagy fájlváltoztatások várnak ellenőrzésre.

Antal István (Kenderes, 1896. február 18.Budapest, 1975. szeptember 5.) magyar politikus, országgyűlési képviselő, igazságügy-, illetve vallás- és közoktatásügyi miniszter. Antal Lajos (1902–1973) belgyógyász, főorvos, egyetemi magántanár testvére.

Antal István
1933-ban
1933-ban
Magyarország tárca nélküli nemzetvédelmi-propaganda minisztere
Hivatali idő
1942. április 17. – 1944. március 22.
Magyarország igazságügy-minisztere
Hivatali idő
1944. március 22. – augusztus 29.
ElődRadocsay László
UtódVladár Gábor
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő
1944. március 22. – augusztus 29.
ElődSzinyei Merse Jenő
UtódRakovszky Iván

Született1896. február 18.
Kenderes
Elhunyt1975. október 11. (79 évesen)
Budapest
Párt

Foglalkozáspolitikus
Valláslatin rítusú katolikus egyház
A Wikimédia Commons tartalmaz Antal István témájú médiaállományokat.

Kenderesen született, innen ismerte Horthy Miklóst, aki ugyancsak ebben a faluban született és tengerésztisztként néha hazajárt. Az első világháborúban besorozták katonának, a frontról hazatérve különböző szélsőjobboldali diákszervezetekben töltött be vezető szerepet. Előbb megalapította a Piros-fehér Blokkot, amely Károlyi Mihály kormánya és a Tanácsköztársaság ellen működő szervezet volt, majd a Turul Szövetség egyik vezetője lett, innen ismerte meg Kolosváry-Borcsa Mihályt.

Elvégezte a jogi egyetemet, majd Gömbös Gyula miniszterelnök sajtófőnöke, majd később az Igazságügyi Minisztérium államtitkára lett. 1942-ben tagja lett a Kállay-kormánynak mint tárca nélküli nemzetvédelmi propagandaminiszter. A németek oldalán vívott háború mellett agitált, teljes sikerrel. A német megszállás után a Sztójay-kormányban az igazságügyi, illetve a vallás- és közoktatásügyi miniszteri pozíciókba nevezték ki, amit egészen 1944. augusztus 29-éig viselt. Ez idő alatt tevékenyen részt vett az újabb zsidótörvények megalkotásában és hatályba léptetésében. A nyilas hatalomátvételt követően már nem töltött be politikai szerepet, sőt egy rövid időre börtönbe is került, mert bírálta Szálasi Ferenc szellemi képességeit.

A háború után népbíróság elé került és kötél általi halálra ítélték, de nem végezték ki Rákosi Mátyás személyes közbenjárására, hanem ítéletét életfogytiglanra módosították. 1960-ban kiengedték a börtönből, haláláig visszavonultan élt. Megírta emlékiratait, melyeket azonban csak a rendszerváltás után, 2004-ben adtak ki. 1975-ben halt meg.

  • A magyar nemzetvédelmi propaganda; Stádium Ny., Bp., 1943
  • A nemzetvédelmi propaganda irányelvei. Antal István költségvetési beszéde; Stádium, Bp., 1943
  • Gömbös Gyula hatalomra kerülése és kormányzása, 1932–1936. Antal István sajtófőnök emlékiratai; szerk., tan., jegyz., névmutató Gergely Jenő; Palatinus, Bp., 2004 (Korok és dokumentumok) ISBN 963-9487-47-3