Két boldog
| Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. |
A Két boldog 1852-ben jelent meg a Budapesti Visszhangban.
Objektív, harmadik személyű előadásmód jellemzi.
A Két boldog című történelmi elbeszélés átvezető palló Gyulai Páltól a nagy történelmi regényekhez.
Az író Erdély fejedelmi korszakához tért vissza. Erdélynek a legviszontagságosabb korához, a török világhoz.
Esszéisztikus jellegű, benne politikai jellemrajzok lelhetők fel. A Szalárdi krónikájából vett anyagon egy elvont, de mégis örök érvényű kérdésre keresi a választ: ki boldog?
Kemény a válaszhoz két ellentétes alakot választ. A sorsban hívő, Koránt tisztelő Csiaffert, aki megszökhetne, de mégsem teszi. Önként megy Belgrádba, ahol selyemzsineg vár rá és a halál utáni nyugalom ígérete.
A hiú és harácsoló Kun Kocsárd egy kies zabot alig termelő hegyháti fölbirtokért száll harcba Rákóczi György fejedelemmel és toboroztat zsoldossereget. Önzőségéért- bár azt is megvallja, hogy „Végrehajtom elvből, következetességből és lovagiasságból, mert különben egy kedves nő kételkedhetnék bátorságomban” - hét évi börtönnel fizet.
A novellában két társadalom, a török és a magyar erkölcsei keverednek. Alakjainak jellemrajzát olyan történeti elemekkel tölti meg, amelyek a legaprólékosabb tudományos gondoskodásról tanuskodnak. Csiaffer basának beszédét színes keleti képek, gondolkodását a mohamedán hitregék hatják át.
A novella két elképzelt történeti arckép kerete. Komor és egyénített jellemek.
Fontosabb szereplők
Csiaffer, budai basa
Kun Kocsárd, erdélyi főúr
Kun Péter, Szécsi Mária férje
Szécsi Mária, Kun Péter felesége, Bethlen István özvegye
Omar csauz, Csiaffer basa kísérője, Husszaim belgrádi basa szolgája
Muntyán Dumitru, hadnagy
Abikerk, csillagjós
Fatime
Cselekmény
Első rész
A novella a jámbor életet élő Csiaffer budai basa bemutatásásval kezdődik, akit tisztelnek alattvalói, mert bölcsen kormányoz, igazságos, de nem kegyetlen. A harcokban mindig győzelmet arat. Háreme felülmúlja a szultán háremét. Kincstára bővelkedik gyémántokban, aranyban, drágakövekben.
Ám nemcsak anyagi javakban tehetős: „Ő keblében és hite által is dúsgazdag”. Nagy becsben tartja a Koránt és hétszer zarándokolt el Mekkába.
„Ímé a boldog, kiről Allah soha le nem veszi tekintetét.” Csiaffer bízik a szerencséjében, ezért soha nem fordul Abikerkhez, a csillagjósához.
Egy este hajó horgonyzott le a Duna partján. Abikerk felnézve az égre semmi jót nem olvasott ki a csillagokból Csiaffer basa számára. Ezen az éjjelen Fatime is baljósló álommal tért a basához.
A futárok meghozták a szomorú hírt: Csiaffernek le kell tennie kinevezését Husszaim basánál, Belgrádban. Csiaffer boldogan és a bölcsek nyugalmával fogadta a hírt. Kiosztotta utolsó rendeleteit (Abikerket zárják kolostorba, ahol böjtöljön hét hónapon és hét napon keresztül), majd hajóra szállt kíséretével és ingóságaival.
Második rész
A második rész helyszíne Erdély, Rákóczi György uralma alatt.
A Maros völgyében található Kun Kocsárd uradalma. Boldognak mondja magát, hiszen hatalma van, rangja, vagyona és szereti az ország legeszebb nőjét, Szécsi Máriát, Kun Péter újdonsült menyasszonyát.
A nászútból visszatérő pár a vendégek tiszetletére egy vadászatot rendezett, amelyen Kun Péter egy pillanara sem hagyta magára bájos aráját, mégis a vadászaton Szécsi Mária és Kun Kocsárd egyre közelebb kerülnek egymáshoz.
Kocsárd egy táncmulatságot szervez az egész nap imádkozó Mária örömére. Ketten nyitották meg a bált.
Kun Péter nem tudta elképzelni, hogyan tehetett szert egy ilyen csodálatos menyecskére, akit bárki megirigyelhetett volna tőle. Erről eszébe jutott egy gyermekkori mese, amit még dajkájától hallott és egy Kores nevű jámbor koldusról szólt.
Kun Péter egyre féltékenyebb Kocsárdra: látta őket együtt táncolni, Kocsárd becézte őt, egy szobában talált rájuk, ahová neje gyanúsan később lépett be egy szomszédos helyiségből.
Egy levéllel szakította meg a társalgásukat, amelyben Kocsárd arról értesült, hogy Rákózci elvette tőle hegytetőn állő birtokát. Kocsárd magához hívattata Muntyán Dumitrut, Zólyomi Dávid hajdúinak hadnagyát, hogy erőszakkal szerezze vissza birtokát.
Harmadik rész
Kocsárd fenyegetése hatott és sikerült rávennie Dumitrut, hogy vezesse el a kitaszítottakhoz török földre, Rácz Gyerőhőz, ahol még a barátot is ellenségként kezelik. Jenőről megérkezve találkozott rég nem látott ismerősével, Omár csauzzal, akitől megtudta, hogy itt találja Csiaffert, a boldogot, aki a temesvári basát fogja meglátogatni, hogy tájékoztassa az ország helyzetéről.
Az ifjú pár Péter családi birtokára mennek, Rosálira. A férj „ősi házán gyönyörrel legeltette szemeit”, Mária pedig „mélán nézett a házfedélre, melyről egy kesely repült föl, és az égbe lökvén magát, szabadon terjeszté ki szárnyait. - Ah, a boldog madár! - rebegték ajkai.”
Negyedik rész
„Léleknyugalom-e a boldogság, vagy az idegek kedves izgatottsága? E kérdést Csiaffer basa és Kun Kocsárd ellenkezőleg döntenék el,...”
Kocsárd elmeséli Csiaffernek, zsoldos népet jött gyűjteni, hogy megtorolja Rákóczi tettét és újból a magáénak mondhassa hegytetői uradalmát. Kiderül, hogy alig terem a birtokon egy kis zab, de mégis a birtokvágy hajtja Kocsárdot.
Csiaffer saját válaszául megmutatja Husszaim basa leveleit: „A mi kegyelmünk forrása kiapadott reád nézve, Csiaffer basa, s többé nem itathatod belőle szomjas lelkedet...egész vagyonod...küldd el Istambulba, kincstárunk számára...Ne felejtsd el nemesebb vérű lovaidat is elküldeni, s rabnőid közől a szebbeket add át Husszaim basának...mondd belgrádi vezérünknek, higy saját kezével fonjon nyakadra egy selyemzsineget, mellyel aztán két erős rabszolgája meg fog fojtani. Tisztességes eltemetésed iránt már intézkedtünk.”
„Csiaffer részvéttel nézett Kocsárd arcára...Lám, lám, nagyságos barátom, én a szultánnak egy zabföldnél többet adok át, de ajkaim mégsem ejtik ki a békétlenség hangjait,...”
Kocsárd továbbra sem érti, a basa miért nem menti meg drága életét és szökik el a vagyonának egy részével. Csiaffernek fontosabb a lelki nyugalma és az égi törvények, Allah. Amíg az egyik önként adja át magát a halálnak, a másik szándékosan akar véget vetni annak egy harcban és nem becsüli meg az életét.
Kun Kocsárd továbbra sem nyugodott. Lázadásáért hét évi fogságot kapott Fogarason. Szécsi Mária kérelmezte számára a kegyelmet és férjét is elhagyta, de Kun Kocsárddal soha többé nem találtak egymásra. Kocsárd kiszabadulva ifjabb Rákóczi György ünnepi kézfogóján kegyelmet nyert és visszakapta rég áhított uradalmát.
Szécsi Mária Murány várába költözött és magányosan élt tovább.
Felhasznált irodalom
- Kemény Zsigmond: Kisregények és elbeszélések, Csokonai Könyvtár, Universitas Források (Régi kortársaink 2.), sorozatszerk.: Debreczeni Attila, Imre Mihály, S. Varga Pál, Debrecen 1997.
- Veress Dániel: Kemény elbeszélései, In.: Szerettem a sötétet és a szélzúgást, Dacia Könyvkiadó Kolozsvár-Napoca, 1978. 131-135.o.
- Papp Ferenc: A novellaíró, In.:Báró Kemény Zsigmond, Budapest 1923. 167-186.o.