„Sztratégosz” változatai közötti eltérés

[[I. e. 501]]-től kezdve az [[ókoriAthénókori Athén|athéniek]] minden évben 10 tábornokot, azaz sztratégoszt választottak, hogy vezessék a hadsereget. A [[Kleiszthenész]] által létrehozott minden [[phülé]] választhatott egyet. Eredetileg együttműködtek a régi „háborús vezetővel” a [[polemarkhosz|polemarkhosszal]] de az [[i. e. 487]] után elvesztette katonai jelentőségét. A '''sztratégosz''' szó szerint a „hadsereg vezetőjét” jelenti, de amikor [[Themisztoklész]] kezdeményezésére Athén tengeri hatalommá vált, a sztratégoszok feleltek a flottáért is. A tíz tábornok teljesen egyenlő volt egymással, a [[marathóni csata]] előtt [[i. e. 490]]-ben többségi szavazással döntöttek a csatatervről. Mindenesetre a sztratégoszok kaphattak egyéni feladatokat és egy időtől kezdve a felelősséget regulárisan is megosztották. Különleges helyzetben, mint például a [[szicíliai hadjárat]] esetén rendkívüli hatalommal felruházott '''sztratégosz autokratórt''' választottak. Bizonyos időkben tiszteletből is választottak néhány sztratégoszt, például [[Szophoklész]]t nagyon öreg korában. A sztratégosz halála vagy visszahívása esetén újat választottak megbízatásának maradék idejére.

Az [[i. e. 4. század]]ban viszont azok személye, akik a népgyűlésben a politikát vitték, és a sztratégoszoké már általában elvált egymástól. Ez az állami és úgyszintén a katomaikatonai ügyek összetettségének a növekedése miatt volt így, mindegyik a maga szakembereit kívánta. A hadseregben egyre gyakoribb lett a zsoldosok alkalmazása, sőt a polgárjog adományozása is előfordult, hogy egy külföldit sztratégosszá lehessen választani. Az i. e. 5. századi birodalom elvesztésével a pénzügyek ingatagabbá váltak, ami egy sor új gazdasági tisztség felemelkedéséhez vezetett. Mindezekkel együtt a professzionális népgyűlési szónokokkal együtt kiszorította a sztratégoszokat a politikából. Az i. e. 4. században áttértek arra is, hogy az egész népből választották a 10 sztratégoszt, nem phülénként 1-1-et.