Wikipédia

„Bebop” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→Fordítás: iwikiki
 
(20 közbenső módosítás, amit 15 másik szerkesztő végzett, nincs mutatva)
3. sor:
|stíluseredet=[[Szving (zene)|Swing]], [[Kansas City jazz]]
|kulturális eredet=[[1940-es évek]] eleje-közepe<br />[[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államok]]
|hangszerek=[[klarinét]], [[szaxofon]], [[trombita]], [[harsona]], [[zongora]], [[nagybőgő]], [[Dob (hangszer)|dob]], [[billentyűs hangszerek]], [[elektromos gitár]], [[akusztikus gitár]]
|népszerűség=A negyvenes-ötvenes években
|leszármazott stílusok=[[Cool jazz]] <br /> [[Post-bop]] <br /> [[Hard- bop]]
|társműfajok=
|alműfajok=
|alműfajok-régió=
}}
A '''Bebop''' vagy '''bop''' a [[jazzdzsessz]]-zene egyik stílusa, ami gyors tempójáról és virtuóz hangszeres improvizációiról ismert. A bebop új szemszögből közelítette meg a dallam és a harmónia kapcsolatát. A műfaj a negynevesnegyvenes évek elején alakult ki. A bebop egy zenészek közt ismert szlengszó volt, ami először a [[második világháború]]ba való amerikai csatlakozást követő egy-két évben jelent meg. A jazz ezen stílusával indul a modern jazz története, amiamire a hatvanas évekreévekben nyertelétrejövő elújabb véglegesjazzstílusok formájátmegjelenésig nagyon erős hatást fejtett ki.
 
==Története==
17. sor:
Az [[1938]]-as [[Coleman Hawkins]]-felvétel, a ''Body and Soul'' egy fontos előzménye a bebopnak. Hawkins a korabeli jazzből indult ki, ám azt formailag és dallamilag megújította. A felvétel népszerű volt; Hawkins adott ihletet a jazz-zenészek újabb generációjának, különösen a [[Kansas City (Missouri)|Kansas City]]-ben élő [[Charlie Parker]]nek.
 
Az [[1940-es évek]]ben a jazz-zenészek fiatalabb generációja egy új stílust kovácsolt az [[1930-as évek]] [[Szving (zene)|swingmuzsikájából]]. Az úttörők: [[Dizzy Gillespie]], [[Charlie Parker]], [[Bud Powell]] és [[Thelonious Monk]] -– rájuk olyan korábbi zenészek hatottak, mint [[Art Tatum]] és [[Earl Hines]] zongoristák, [[Coleman Hawkins]] és [[Lester Young]] tenorszaxofonisták és [[Roy Eldridge]] trombitás. Gillespie és Parker [[Chicago]]-ban az Earl Hines BandelBanddel játszottak, ahol találkoztak a bop előtti korszak mestereivel, [[Jack Teagarden]]nel, [[Earl Hines]]-zal és [[Jay McShann]]nel. Gillespie [[Cab Calloway]]-nál találkozott [[Milt Hinton]] bőgőssel, együtt dolgozták ki az új zene harmóniai és akkordikus jellemzőit. Ezalatt Charlie Parker [[Gene Ramey]] bőgőssel ugyanezt tette McShann bandájábanzenekarában. A bebop jellemzői, mint a speciális harmóniavilág, a szinkópált ritmika, az alterált akkordok és az akkordhelyettesítések ekkor alakultak ki.
 
A [[New York]]-i [[Minton's Playhouse]] jazzklub egyfajta műhelyként funkcionált [[Don Byas]], [[Thelonious Monk]], [[Charlie Christian]] (aki [[Benny Goodman]]nél már súrolta a bebop határait virtuóz [[gitár]]szólóiban) és a többi korai bebopista számára.<ref name="Davis89Auto">[[Miles Davis]] (1989) ''Önéletrajz'', 3. fejezet, 43-5., 57-8., 61-2. o.</ref>.
 
Christian leginkább a frázisalkotásban hozott óriási változásokat. Általában a hangsúlytalan leütéseket hangsúlyozta, gyakran fejezte be szólóit a negyedik leütés második felében. Aszimmetrikus felfogása a bebop alapját jelentette. A swingben az improvizációt általában kettő-négy ütemnyi frázisok alkották, ahol az akkordmenet azonos volt a dallaméval. A bebopban a formai kötöttségeket fellazították: az improvizáció szabadon végigvonult teljes harmóniameneteken is. Christian és más korai bopperek sokszor olyan hangokat hangsúlyoztak, amelyek csak röviddel azután jelentek meg az adott dal harmóniaszerkezetében, ezzel pillanatnyi disszonanciát okozva. A swingben a szólisták az első és harmadik leütésen játszottak hangsúlyos hangokat, míg a bebopban a hangsúly a második és negyedik leütésre került (lásd Dizzy Gillespie ''Salt Peanuts'' című számát!). Ezen új elméletnek köszönhetően a bebop-szólók úgy hangzanak, mintha lebegnének a dallam harmóniamenete felett ahelyett, hogy arra játszódnának.
 
A swing-dobosok általában egyenletes négyeket játszottak a nagydobon. A bop-dobosok (például [[Kenny Clarke]]) a metrikus ütéseket a lengő- vagy lábcinen játszották, a nagydobot pedig csak különlegesen fontos hangsúlypontokon szólaltatták meg. A nagydob-hangsúlyokat bombának hívták egymás közt a zenészek. A vezető bop-dobosok, mint [[Max Roach]], [[Shadow Wilson]], [[Philly Joe Jones]], [[Roy Haynes]] és [[Kenny Clarke]] ezzel segítették a szólistákat amolyan "kérdezz„kérdezz-felelek"felelek”-stílusban.
 
Ennek következtében fontosabb szerepet kapott a [[nagybőgő]]. A bőgő már nem csak egy harmóniai alapot jelentett, de még inkább ritmushangszerré vált az egyenletes négyeket hozó "sétáló„sétáló basszus"basszus” játékkal, ezzel biztosítva a zene metrikus lüktetését. Míg a kisebb swing-bandák sokszor bőgő nélkül is funkcionáltak, a bebop elképzelhetetlen ezen hangszer nélkül.
 
Az [[ötvenes1950-es évek]]ben a bebop zenészek következő generációja (mint [[Clifford Brown]] és [[Sonny Stitt]]) véglegesítette a bebop ritmikai szókincstárát. A korai beboppal ellentétben, ahol egyenletlenegyenetlen, szabad frázisalkotásokkal találkozhattunk, ők már egyenletes nyolcadhangokbólnyolcadhangos menetekből építették fel az improvizációikat, amelyeket csak néha törtek meg.
 
==Stílusjegyek==
[[FileFájl:52nd Street, New York, by Gottlieb, 1948.jpg|thumb|300px|A bebop "főutcája"„főutcája”, a [[manhattan]]i 52. utca, [[1948]] [[május]]ábanmájusában]]
A bebop drasztikus változást jelentett a korabeli swing-dalokhoz képest, mivel a számok nagyon gyorsak voltak, aszimmetrikus frázisokat és bonyolult dallamokat tartalmaztak és a ritmusszekció csak metrikus szerepet töltött be. Maga a zene nem vált népszerűvé az átlagos zenehallgatók körében, akik [[Benny Goodman]] és [[Glenn Miller]] táncolható, teátrális muzsikájához voltak szokva. A bebopot gyakran "hangok„hangok versenyének"versenyének” és idegesítőnek titulálták. Jazz-zenészek és jazzrajongók körében azonban valami újat és érdekeset hozott a jazztörténetbe.
 
Míg a swing inkább a nagyzenekari [[hangszerelés]]ekre épült, a bebop a szólókat emelte középpontba. Az egyes számok témája (a "head"„head”, ami sokszor egy korabeli pop vagy jazz standard volt) együttes tutti-játékban szólalt meg a dalok elején és végén, a középrészben pedig az akkordmenetre történő improvizáció következett a szólistáktól. A számok oroszlánrészét a szólók tették ki, az eredeti témára mindössze a harmóniamenet utalt, amit a ritmusszekció játszott. Néha a szólókban utaltak az eredeti melódiára (vagy épp egészen más számok dallamira, lásd az "idézést"„idézést” és a "riffeket"„riffeket”). Máskor elejétől a végéig spontán dallamalkotás szólt.
 
A bebop-számok akkordmenetei nagyon gyakran a swing-korszak örökzöldjeire épültek, ezekre helyezték az új, összetettebb dallamokat. Ez a gyakorlat már a korai jazzre is jellemző volt, de a bebop hozta be a köztudatba. Ez a stílus szinte összeforrt néhány klasszikus harmóniamenettel, mint a blues (eredetileg I-IV-V, ám a bebopban gyakran beleírtak ii-V mozgásokat is), vagy a [[George Gershwin]] ''I„I Got RhythmRhythm”'' című dalán alapuló rhythm changes (I-vi-ii-V). A későbbi idők bebopjában eltávolodtak a popzenék harmóniavilágától.
 
A jazz harmóniavilága is kitágult a bebop korában. Bonyolult váltóakkordokalterációk, helyettesítő akkordok jelentek meg, amelyek modernné tették az amúgy kissé elcsépelt harmóniameneteket is. EzekA abebop váltóakkordokharmóniai gyakranvilágát disszonánslegfőképpen hangközökönszínezőhangokkal alakult,kiterjesztett négyeshangzatok alkotják (mint a szűkítettdúrmajor kilencediktiszta foknónával, aesetleg bővített kilencedikundecimával, foka dúrszeptim tiszta vagy aalterált bővítettnónával, tizenegyediktredecimával, foka (másmollszeptim néventiszta tritónuszundecimával stb.).
 
==Jellemző hangszerek==
Egy klasszikus bebopzenekarban [[szaxofon]], [[trombita]], [[nagybőgő]], [[Dob (hangszer)|dob]] és [[zongora]] található meg. Ezt a formátumot az altszaxofonista [[Charlie Parker]] és a trombitás [[Dizzy Gillespie]] dolgozta ki a negyvenes években. Néha megjelent a színen egy kiegészítő szaxofon vagy egy (elektromos vagy akusztikus) [[gitár]] is, esetleg egyéb [[RézfúvósTölcséres fúvókájú hangszerek|rézfúvós]]ok (például [[harsona]]) vagy [[vonós hangszerhangszerek]]ek (például [[hegedű]]). Másrészt történhetett akár az is, hogy egy szólóhangszerrel kevesebben játszottak, és így csak kvartettfelállás szerepelt.
 
Habár a bebop csak egy állomása a gazdag jazztörténetnek, ma is rendkívül népszerű stílus jazzrajongók körében szerte a világbanvilágon. Olyan magas szinten változtatta meg a jazz harmóniavilágát, hogy minden mai jazzoktatás részét képezi aza alterált akkordokból felépítettbebopos harmóniamenetekre való rögtönzés. Emellett a swingzenét követő minden modern jazzstílus ritmusvilága is a bebopban kristályosodott ki először.
 
==A bebop hatása==
Az ötvenes évek közepén tevékenykedő zenészek (például [[Miles Davis]] vagy [[John Coltrane]]) szélesíteni kezdték a bebop kincstárátzenei kincsestárát gospel- és blues-elemekkel létrehozva a [[hard bop]]ot, míg mások épp azzal ellentétes irányokba haladva létrehozták a nyugodtabb hangulatú, hangszerelésben kevésbé puritán [[cool jazz]]t, a [[West Coast jazz]]t és a [[modális jazz]]t, megint mások ([[George Russell (zeneszerző)|George Russell]]t tevékenységét követve), megint mások kialakították a [[free jazz]]t és az [[avant-garde jazz]]t.
 
A bebop stílus hatásokkal bírt a Beat Generációra is, akik jazzritmusban beszéltek és gyakran láttak vendégül jazz-zenészeket munkájukhoz. A bebop hatásai a [[rock and roll]]ban is megmutatkoznak, ahol a szólózás bebop-gyökerű, míg a hippikorszak a bebop külsőségeit vette át (mindkét stílus gyermekeire jellemző a non-konformizmus, a saját szleng és a tagok közti összetartás). A bebop nem csak [[Amerikai Egyesült Államok|Amerikában]], de [[Franciaország|Franciaországban]]ban és [[Japán]]ban is igen népszerű.
 
Olyan [[hip-hophiphop]] előadók, mint A Tribe Called Quest vagy Guru a bebopot jelölik meg inspirációjuk és ritmikai sokszínűségük forrásaként. [[Ron Carter (zenész)|Ron Carter]] bőgős játszott is A Tribe Called Quest-el az [[1991]]-es ''The Low End Theory''-n, míg [[Roy Ayers]] és a trombitás [[Donald Byrd]] a ''Jazzmatazz''-on játszott Guruval ugyanebben az évben. A bopszámokból sample-k, minták készülnek a hip-hophiphop színtéren.
 
==Fontos zenészek==
{{Col-begin-small}}
{{Col-4}}
* [[Julian Cannonball Adderley|Cannonball Adderley]], alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Chet Baker]], trombita
* [[Art Blakey]], dobok
60. sor:
* [[Ray Brown (zenész)|Ray Brown]], nagybőgő
* [[Kenny Burrell]], gitár
* [[Don Byas]], tenor-szaxofontenorszaxofon
* [[Paul Chambers]], nagybőgő
* [[Charlie Christian]], gitár
* [[Kenny Clarke]], dobok
* [[John Coltrane]], tenor-szaxofontenorszaxofon
* [[Tadd Dameron]], zongora
* [[Miles Davis]], trombita
* [[Kenny Dorham]], trombita
* [[Billy Eckstine]], énekes és zenekarvezető
* [[Herb Ellis (gitáros)|Herb Ellis]], gitár
* [[Ella Fitzgerald]], énekes
* [[Carl Fontana]], harsona
77. sor:
* [[Walter Davis, Jr.]], zongora
* [[Alan Greenspan]], szaxofon, klarinét
* [[Dexter Gordon]], tenor-szaxofontenorszaxofon
* [[Wardell Gray]], szaxofon
* [[Al Haig]], zongora
86. sor:
* [[J. J. Johnson]], harsona
* [[Duke Jordan]], zongora
* [[Lee Konitz]], alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Stan Levey]], dobok
* [[Lou Levy (zongorista)|Lou Levy]], zongora
93. sor:
* [[Frank Marocco]], harmonika
* [[Howard McGhee]], trombita
* [[Charles McPherson (zenész)|Charles McPherson]], alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Charles Mingus]], nagybőgő és zongora
{{Col-4}}
100. sor:
* [[Wes Montgomery]], gitár
* [[Fats Navarro]], trombita
* [[Charlie Parker]], tenor- és alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Art Pepper]], alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Joe Pass]], gitár
* [[Oscar Pettiford]], nagybőgő
108. sor:
* [[Max Roach]], dobok
* [[Red Rodney]], trombita
* [[Sonny Rollins]], tenor-szaxofontenorszaxofon
* [[Frank Rosolino]], harsona
* [[Horace Silver]], zongora
* [[Sonny Stitt]], tenor és alt-szaxofonaltszaxofon
* [[Lucky Thompson]], tenor-szaxofontenorszaxofon
* [[Sarah Vaughan]], énekes
* [[George Wallington]], zongora
122. sor:
 
==Irodalom==
*Berendt, Joachim E. ''The Jazz Book: From Ragtime to Fusion and Beyond''. Trans. Bredigkeit, H. and B. with Dan Morgenstern. Westport, CT: Lawrence Hill & Co., 1975.
*Deveaux, Scott: ''The Birth of Bebop: A Social and Musical History''. Berkeley: University of California Press, 1999.
*Gidden, Gary: ''Celebrating Bird: The Triumph of Charlie Parker''. New York City: Morrow, 1987.
*Gioia, Ted: ''The History of Jazz''. Oxford, New York: Oxford University Press, 1997.
*Baillie, Harold B.: ''Swing to Bop: An Oral History of the Transition of Jazz in the 1940s''. Oxford: Oxford University Press, 1987.
*Rosenthal, David: ''Hard bop: Jazz and Black Music, 1955-1965''. New York: Oxford University Press, 1992.
*Scaruffi, Piero: ''A History of Jazz Music, 1900-2000'', ''[http://www.scaruffi.com/history/jazz8.html Bebopról szóló fejezet]'' (2007) {{ISBN |978-0-9765531-3-7}}, 2003
*Leroy Jones: ''A blues népe'', 1963
 
134. sor:
{{fordítás|en|Bebop}}
 
{{Portál|könnyűzeneKönnyűzene|i }}
 
[[Kategória:Zenei stílusok]]
[[Kategória:Dzsessz stílusokDzsesszstílusok]]
{{Link FA|he}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Bebop”