„Zanzibári csata” változatai közötti eltérés

|egyik fél=[[Fájl:Flag of theGermany German Empire(1867–1919).svg|20px]] [[Német Birodalom]]

|erők2=1 [[védett cirkálókönnyűcirkáló]] <br>2 őrhajó

|veszteségek2=39 halott <br> 55 sebesült<br> 1 [[védett cirkálókönnyűcirkáló]] elsüllyedt<br> 1 őrhajó megrongálódott

A '''zanzibári csata''' egy rövid tengeri ütközet volt az első világháború elején, 1914. szeptember&nbsp;20-án [[Zanzibár]] szigeténél az Indiai-óceánon. Az összecsapásban egy német és egy brit könnyűcirkáló vett részt. Az összecsapás a [[SMS Königsberg (1905)|''Königsberg'']] könnyűcirkáló célzott rajtaütésszerű támadásából alakult ki és a karbantartás alatt álló ''Pegasus'' brit könnyűcirkálótkönnyűcirkáló háromnegyed órás tűzharc során való elsüllyesztetésével ért véget.

A ''Pegasus'' a Fokföldi Hajóraj két másik cirkálójával, a ''PegasusHyacinth''-szaltal és az ''Astraea''-val érkezett még a Nagy-Britannia és Németország közötti hadiállapot beállta előtt Német Kelet-Afrika elé, hogy szemmel tartsák a ''Königsberg''et. A ''Hyacinth'' Dél-Afrikába való visszatérése után már csak az ''Astraea''-val teljesítettek egymástól elkülönülve szolgálatotjárőrszolgálatot a német felségvizek előtt., A járőrözésde közbeneközben hajtóműveinél meghibásodás lépett fel. A javítást érdemesebb lett volna [[Mombasa|Mombasában]] elvégezni, de mivel Ingles parancsa úgy szólt, hogy Zanzibár védelme a feladata és mivel a város lakossága amúgy is hajlamos volt pánikba esni akárhányszor csak elhagyta az itteni kikötőt, úgy döntött, itt végezteti el a szükséges javításokat. Ez a megoldás annyibanazért is előnyösnek tűnt, mert ide érkezett egy a hajója számára felszerelést és embereket szállító ellátóhajó.<ref name="Corbett 295. o">Corbett 295. o.</ref> Mivel az itt való tartózkodás veszélyes volt, a ''Pegasus'' tüzérei az ágyúik mellett aludtak az éjjel és a kazánjait felfűtve tartották olyan mértékben, hogy két órán belül elérhesse a teljes sebességét.<ref> name="Corbett 295. o.<"/ref>

A magas vízállást kihasználva szeptember 19. estéjén a ''Königsberg'' kihajózott az óceánra és Zanzibár felé vette az irányt. A nagyrészt elsötétített kikötőhöz érve {{szám|600|m}} távolságban haladtak el az egy szintén mozgásban lévő járőrhajó– járőrhajónak vélt – kisebb hajó mellett, mely nem reagált a jelenlétükre. Looff nem adott ki tűzparancsot, nehogy ezzel elárulja közeledtét. A kikötő bejáratát jelölő bójánál egy kisméretű felfegyverzett gőzhajó teljesített őrszolgálatot, a korábban [[Tanga (Tanzánia)|Tanga]] kikötőjéből elkobzott ''Helmuth''.<ref group="m">A brit feljegyzések szerint a ''Helmuth'' 05:25-kor észlelte a közeledő hajót, amit először kereskedelmi hajónak vélt. Mivel ez a megközelítési útvonal csak hadihajóknak volt fenntartva, irányába fordult és figyelmeztetni akarta, de két vaktölténnyel leadott lövéssel őt figyelmeztették. (Corbett 295. o.) – Ez a leírás ellentmond a német verziónak, mely szerint a ''Königsberg'' 05:10-kor már elhagyta az őrhajót és tüzet nyitott a ''Pegasus''ra, de előtte a két észlelt kisebb brit hadihajóra – másodikként a ''Helmuth''ra – nem nyitott tüzet.</ref> A számos zátony és erős sodrás ellenére a ''Königsberg'' még az éjjel eljutott a kikötő révjének déli bejáratáig.<ref>Krieg zur See (Raeder) 152. o.; Térképvázlat: 153. o.</ref> A kikötő elé érve fedélzetéről megpillantottak egy közvetlenül a szárazföld mellett álló kétkéményes brit cirkálót, amit az ''Astraea''-nek vélték.

| align="center" | 27402780 t

A ''Pegasus'' egy ''[[Pelorus''-osztályúosztály]]ú védett cirkáló (későbbi besorolás szerint harmadosztályú cirkáló avagy könnyűcirkáló) volt, melynek gerincfektetésére 1896-ban került sor. Az osztály hajói lényegében elavultaknak számítottak mikor vízre bocsátották őket és már 1904-ben ki akarták vonni őket a szolgálatból, de ettől később elálltak. Próbaképpen különböző hajtóművekkelrendszerű szereltékhajtóművel fellettek őketfelszerelve, két egység lebontásához az elégtelen meghajtás miatt még a háború előtt hozzáláttak. A ''Pegasus'' 20&nbsp;csomós sebességgel volt képes maximálisan haladni, fő fegyverzetét 8&nbsp;darab 102&nbsp;mm űrméretű, 40-es kaliberhosszúságú gyorstüzelő ágyú alkotta, melyek maximális lőtávolsága {{szám|8200|m}} volt.<ref>Text Book of Gunnery 1902, Table XII 337. o.</ref><ref group="m">A [http://www.navweaps.com/Weapons/WNBR_4-40_mk3.php Navweaps.com] oldalon ennél jóval nagyobb, 8780 méteres maximális lőtávolságot adnak meg, ami 20 fokos csőemelkedés mellett volt elérhető.</ref> A torpedónaszádok elleni védelemhez rendelkezett még 8&nbsp;darab 47&nbsp;mm-es ágyúval is, de ezek {{szám|5900|}}&nbsp;méteres lőtávolságuk miatt az összecsapásban nem játszhattak szerepet. A hajónak csak a fedélzete volt gyengén páncélozva (38-5138–51&nbsp;mm vastagságban) valamint a parancsnoki tornya (76&nbsp;mm). A ''Pegasus'' a Fokföldi Hajóraj állományába tartozott a háború kitörésekor.

Az északnyugati irányra álló ''Königsberg'' 05:10-kor felvonta a csúcszászlóit és ezzel egyidőben tüzet nyitott jobb oldali lövegeivel a {{szám|7000|m}} távolságra északi irányban lévő ellenségre.<ref group="m">A brit források szerint a német cirkáló {{szám|8200|m}} távolságból nyitott tüzet, hogy kívül maradhasson ellenfele lövegeinek hatótávolságán. Ez a magyarázat több részlet miatt semis állja meg a helyétkétséges. A németek ugyanis úgy gondolták, hogy a jóval erősebb tüzérségű ''Astraea''-val állnak szemben, így ha az ellenség lőtávolságán kívül maradás lett volna a céljuk, akkor 8200 &nbsp;méteren túl maradtak volna. Miután Looff a torpedótámadást elvetette tartva az ellenség torpedóitól és annak feltételezetten nagyobb tűzerejétől, a célpont közelébe nem akart hajózni. Ezek után Looff a távolságot saját lövegeinek hatékonysága alapján választotta. (Térképvázlat: Krieg zur See 153. o.) A britek által megadott 8200 &nbsp;méteres távolság pont megegyezik a ''Pegasus'' 102&nbsp;mm-es lövegeinek lőtávolságával, így ez alapján elérhette volna a távolságot folyamatosan csökkentő ''Königsberg''et akkor is, ha ez az adat a valós. Tekintve, hogy a németek rövid idő alatt célba találtak, a ''Pegasus'' pedig egyszer sem, a németek által megadott távolságok jóval inkább tűnnek hitelesnek, mint a britek. A brit állítás, miszerint a ''Pegasus''-nak esélye sem volt találatot elérni a ''Königsberg''en, célozhatta annak a részletnek a leplezését, hogy a cirkálójuk tüzérségi teljesítménye nagyon alacsony volt. A jelentős német tüzérségi fölény a háború csaknem valamennyi tengeri összecsapásában megmutatkozott.; Érdekesség továbbá, hogy a britek által a ''Königsberg'' első lövésének megadott időpontja (05:25) a német térképvázlat szerint egybeesik a cirkáló által végrehajtott jobb oldali fordulóval. A német feljegyzések szerint ekkor már 15 perce lőtték a ''Pegasus''t folyamosanfolyamatosan csökkentve a távolságot és 05:25-től már csak kb. 6400 méteres távot tartottak a brit cirkálótól.; Raeder észrevétele szerint a térképen jelzett harc kezdete kori lőtávolság csekély mértékben még kevesebb is volt, mint a Looff által megadott 7000&nbsp;m. ( 154. o.)</ref> A kazánjait felfűtő ''Pegasus'' a hadilobogót felvonva hamar viszonozta a tüzet, de az első 20&nbsp;percben nem volt képes haladásra{{sfn|Farwell|1986|p=132}} és a sortüzei – a brit visszaemlékezések szerint – jócskán rövidre sikerültek.<ref name="Corbett 296. o">Corbett 296. o.</ref> A német könnyűcirkáló lassan haladva folyamatosan tüzelt ellenfelére, közben a távolságot {{szám|6400|}}&nbsp;méterre csökkentette. Már a harmadik sortüzével belőtte magának a célpontot és egymás után érte el a jól kivehető találatokat, melyek közül az egyik nagy robbanást okozott a ''Pegasus'' elülső részében. A találatok hatására az elülső kémény elborult, a hajó több helyen is lángra kapott. Az egyik első brit sebesült a tüzértiszt, Richard Turner hadnagy volt, akinek mindkét lábát repeszek roncsolták össze.<ref group="m">A sérülései ellenére a tüzértiszt állítólag a következőket mondva sürgette embereit: ''„Folytassátok, fiúk, gyengébbek vagyunk és végünk, de átkozottak legyenek és folytassátok!”'' ''("Keep it up, lads, we’re outclassed and done for; but damn them, and keep it up!")''</ref> Nyolc perc alatt a ''Pegasus'' mind a négy bevethető 102&nbsp;mm-es ágyúja harcképtelenné vált és a víz alatti találatok következtében egyre több víz került a hajótestbe. (A brit beszámoló szerint ezzel szemben a tüzet 20 percig viszonozták.) Mivel nem volt esély a német cirkáló legyőzésére, Ingles bevonatta a hadilobogót és parancsot adott a hajó elhagyására.

Ekkor állt be a tűzharc közben egy öt perces szünet, miután a ''Königsberg'' ütegparancsnoka, Apel tengerészfőhadnagy ''(Oberleutnant zur See)'' észlelte az ellenség által felvont fehér zászlót. Ennek jelenlétét azonban a hosszas megfigyelés során nem észlelték újra az erős füstképződés és a szélcsend miatt, ami miatt a zászló nem lobogott ki. Looff az észlelés megerősítésének hiányában a lövetés folytatására adott parancsot. A lövetés addig tartott, míg egy brit matróz a hátsó fedélzeten lengetni nem kezdett egy újabb fehér zászlót, amit már a német hajóról is egyértelműen észleltek és 05:55-kor felhagytak a tüzeléssel.<ref group="m">Az ütközetről született elhíresült brit [https://uploaden.wikimediawikipedia.org/wikipediawiki/enBattle_of_Zanzibar#/c/cdmedia/File:Royal_Marine%2C_1914,_1914.jpg propagandaalkotás] a taton ábrázolja a tengerészt, kezeiben egy nagyméretű hadilobogóval, mint a brit haditengerészet moráljának megtestesítőjét. Valójában ez a lobogó egy teljesen fehér, megadást jelképező zászló volt, amit látva a németek felhagytak a lövetéssel.</ref>

Az összecsapás a német jelentések szerint háromnegyed órán át, a brit jelentések szerint mindössze fél órán át tartott. A ''Pegasus'' a tűzharc során kezdett már a bal oldalára dőlni, de annak végeztével még a felszínen volt. A víz alatti találatok miatt azonban egyre több víz hatolt be a hajótestbe. A hajtóművei még sértetlenek voltak és ezért megpróbálták partra futtatni, de ez a próbálkozás nem járt sikerrel és a cirkáló 14:15 körül elsüllyedt<ref>[https://www.naval-history.net/WW1Battle1507KonigsbergAction.htm Naval-History.net]</ref> A vízből csak az árbócai látszódtak ki.<ref> name="Corbett 296. o.<"/ref> Az ütközet napján a fedélzetén lévők közül 34 fő vesztette életét és több tucatnyian megsebesültek, akik közül a következő napokban-hetekben négyen szintén elhunytak. <ref>[https://www.naval-history.net/WW1Battle1507KonigsbergAction.htm#career Naval-History.net] / Royal Navy Casualties – Killed and Died</ref>

A ''Königsberg'' nem vett részt a hajótöröttek kimentésében, egyrészt mert más feladatokat is el akart végezni még aznap, másrészt pedig a tűzharc végeztével számos csónak indult el a partoktól a brit cirkáló felé mentést végezni.<ref name="Krieg zur See Raeder 156. o">Krieg zur See (Raeder) 156. o.</ref> Az összecsapásban a ''Königsberg''et nem érte találat, bár több gránát közvetlenül mellette csapódott be. Ez után a közeli Ras Mbweninél közelítette meg a partokat, hogy Zanzibár új rádióállomását kiiktassa.<ref> name="Krieg zur See (Raeder) 156. o.<"/ref> Közvetlen tüzeléssel nyolc lövést adott le a létesítményre, melynek a négy antennaoszlopából kettőt sikerült ledöntenie. A lövetés során az oszlopok közelében emelt egyik földsáncban 45&nbsp;aszkári katona veszítette életét. A német megfigyelések szerint a rádióállomás tíz napra működésképtelenné vált. Ellenben a britek szerint ez a létesítmény a megtévesztést szolgálta és nem ez volt a valódi rádióállomás.<ref> name="Corbett 296. o.<"/ref>

A tűzharc után Zanzibár városán teljes pánik lett úrrá. Az információszerzésért ide kiküldött német felderítő elmondása szerint mindenütt fehér zászlókat lehetett látni és egy {{szám|25000|}}&nbsp;literes olajtartály tartalmát a tengerbe engedték. A Chumbe-sziget világítótornyát maguk a britek tették használhatatlanná. Az ütközet után néhány nappal beérkező brit cirkálókcirkáló eltávolíttattáklegénysége eltávolíttatta mindenhonnan a fehér zászlókat. Egy köztiszteletben álló indiai férfit, bizonyos Allidina Dullát azzal vádoltak meg alaptalanul, hogy segítséget nyújtott a németeknek a támadás végrehajtásához és az ártatlan férfit Mombasa piacterén nyilvánosan felakasztották.<ref>Krieg zur See (Raeder) 157. o.</ref><ref group="m">Az ''Emden'' ''Königsberg''ével csaknem egyidőben végrehajtott Madrász elleni akciója után is sikerült a brit hatóságoknak találni egy bűnbakot, egy búr származású vadőr, Henry H. Engelbrecht személyében. A koholt vádak alapján meghurcolt és kisemmizett férfi a megpróbáltatások miatt rövid idő elteltével elhunyt. Lásd: [[Madrászi rajtaütés]]</ref> A sikeres rajtaütés nagy feltűnést keltett Kelet-Afrikában a tengerparttól távolabb eső vidékeken is, mivel a brit haditengerészetet itt is győzhetetlennek hitték.

A ''Königsberg'' az akció után elhaladt Daressalam előtt, majd látótávolságon kívülre elhaladvaérve a Rufidzsi felé vette az irányt és délután a magas vízálláskor ismét felhajózott a folyón. Amennyiben nem ért volna vissza időben, úgy tizenkét napot kellett volna várnia a következő felhajózással. Az itt való kikötés azért is szükséges volt, mivel a már az Afrikába vezető útján és az első portyázása során meghibásodások jelentkeztek. Az egyik fő gőzvezeték szelepének törése, a víztisztító berendezésének meghibásodása, különböző vezetékek erodálódása miatt nagyon körültekintően kellett működtetni a gépeket és emiatt a hosszabb bevetésektől egyelőre le kellett mondania Looff fregattkapitánynak. A nagyobb öntvényeket a daressalami flottillaműhelyhez kellett elküldeni és újra ki kellett őket önteni, majd vissza kellett szállítanivisszaszállítani a folyóhoz. A nehéz alkatrészek szállítását a szárazföldön végezték kizárólag emberi (bennszülött) erő alkalmazásával és rendkívüli erőfeszítéseket igényelt.<ref>Krieg zur See (Raeder) 158. o.</ref>

A zanzibári rajtaütés után mindössze két nappal lövette az ''Emden'' a madrászi olajtartályokat. A két esemény együtt nagy hatással volt a londoni admiralitás terveire az ausztrál és új-zélandi csapatok szállítmányozását illetően. Az új-zélandi kormány visszavonta a [[Wellington (Új-Zéland)|Wellington]]ból induló csapatszállítmány elindítását jóváhagyó döntését, mivel az Indiai-óceánon való áthaladást túl kockázatosnak tartotta. Emiatt a Csendes-óceán nyugati felén lévő brit-ausztrál-japán tengeri haderőt át kellett szervezni azértoly módon, hogy a konvojoknak erősebb biztosítást adhassanak. Az indiai csapatszállítmányok ugyanakkor zavartalanul indulhattak útnak.<ref>Krieg zur See (Raeder) 159. o.</ref>

A magát a világ legjobbjának tartó brit propagandahaditengerészet ábrázolásábanpresztízsének nem tett jót a hajóvereség tatjánés – hűen az angolszász hagyományokhoz – igyekeztek pozitív példát mutató hősöket találni/kreálni. A tüzértiszt mellett ilyen figura lett a matrózbrit nempropaganda ábrázolásában a hajó tatján fehér zászlótzászlóval ''(white flag)'' felbukkanó matróz, hanemakiről azt híresztelték, hogy a hadilobogót ''(white ensign)'' lengette,tartotta amita azzalkezében. magyaráztak[https://en.wikipedia.org/wiki/Battle_of_Zanzibar#/media/File:Royal_Marine,_1914.jpg hogyLásd aztitt] A heroizáló propaganda szerint az árbóconillető előzőlegazért lengette a hadilobogót, mert azt előtte kétszer ismár ellőtték. Ezzelaz pedigárbócról. azA illetőtettel pedig azt kívánta demonstrálni a németeknek, hogy az nem lett bevonva és ezáltal ''„a dicsőséges brit haditengerészet legbüszkébb tradícióit idézte fel”''. Ennek fényében figyelemre méltó a londoni admiralitásnak a hajó túlélőivel szemben tanúsított magatartása. A ''Pegasus'' parancsnokát, John Ingles-t egészen 1917 novemberéig, több mint három éven át Zanzibáron illetve Daressalamban tartották szolgálatban és ez idő alatt nem kapott újabb hajóparancsnoki kinevezést. Cirkálója túlélőinek azon sürgető kérését, hogy felkereshessék otthonukat, nem teljesítette az admiralitás. Német olvasatban ezzel azt a tényt igyekezett eltitkolni, hogy egy hasonlóan erős fegyverzetű német cirkálóval vívott harc során a brit cirkáló maradt alul.<ref>Krieg zur See (Raeder) 156. o.</ref>

* [http://cgsc.cdmhost.com/u?/p4013coll11,230 Text Book of Gunnery, 1902. LONDON : PRINTED FOR HIS MAJESTY'S STATIONERY OFFICE, BY HARRISON AND SONS, ST. MARTIN'S LANE] {{Webarchive|url=https://archive.today/20120712182551/http://cgsc.cdmhost.com/u?/p4013coll11,230 |date=2012-07-12 }}