Az Európai Unió L 130/2014

1.5.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 130/1

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2014/41/EU IRÁNYELVE

(2014. április 3.)

a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 82. cikke (1) bekezdésének a) pontjára,

tekintettel a Belga Királyság, a Bolgár Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Szlovén Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére,

a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,

rendes jogalkotási eljárás keretében (1),

mivel:

(1)	Az Európai Unió célul tűzte ki a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség fenntartását és fejlesztését.

(2)

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 82. cikkének (1) bekezdése alapján az Unióban a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés a büntetőügyekben hozott bírósági ítéletek és határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, amit az Európai Tanács 1999. október 15–16-i tamperei ülése óta a büntetőügyekben az Unión belül folytatott igazságügyi együttműködés alapköveként tartanak számon.

(3)

A 2003/577/IB tanácsi kerethatározat (2) a bizonyítékok megsemmisítésének, átalakításának, elvitelének, átadásának vagy elidegenítésének megakadályozása érdekében foglalkozott a határozatok haladéktalan kölcsönös elismerésének szükségességével. Mivel azonban ez az eszköz a zár alá vételi szakaszra korlátozódik, a biztosítási intézkedést elrendelő határozatot egy arra vonatkozó külön kérelemnek kell kísérnie, hogy a bizonyítékot a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó szabályoknak megfelelően adják át a határozatot kibocsátó államnak (a továbbiakban: a kibocsátó állam). Ez két lépésből álló eljárást eredményez, ami rontja a hatékonyságot. Ezenkívül ez a rendszer a hagyományos együttműködési eszközökkel párhuzamosan létezik, és ezért az illetékes hatóságok a gyakorlatban ritkán alkalmazzák.

(4)

A 2008/978/IB tanácsi kerethatározatot (3) európai bizonyításfelvételi parancs (EBP) tekintetében abból a célból fogadták el, hogy a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzése céljából a kölcsönös elismerés elvét alkalmazzák. Az EBP azonban csak a már meglévő bizonyítékokra vonatkozik, és ezért a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés bizonyítékokat érintő teljes skálájának csak egy behatárolt részével foglalkozik. Korlátozott hatálya miatt az illetékes hatóságok szabadon választhatnak, hogy az új rendszert vagy azokat a kölcsönös jogsegélyre vonatkozó eljárásokat alkalmazzák, amelyek minden esetben továbbra is alkalmazhatók az EBP hatályán kívül eső bizonyítékokra.

(5)	A 2003/577/IB és a 2008/978/IB kerethatározat elfogadása óta egyértelművé vált, hogy a bizonyítékok gyűjtésére vonatkozó jelenlegi jogi keret túlságosan fragmentált és bonyolult. Ezért új megközelítésre van szükség.

(6)

Az Európai Tanács által 2009. december 10–11-én elfogadott Stockholmi Programban az Európai Tanács úgy vélte, hogy folytatni kell a határokon átnyúló vonatkozásokkal bíró ügyekre vonatkozó, a kölcsönös elismerés elvén alapuló, átfogó bizonyításfelvételi rendszer kialakítását. Az Európai Tanács jelezte, hogy az e területen meglévő eszközök széttöredezett rendszert alkotnak, és hogy a kölcsönös elismerés elvén alapuló új megközelítésre van szükség, amely a kölcsönös jogsegély hagyományos rendszere által nyújtott rugalmasságot is figyelembe veszi. Az Európai Tanács ezért egy olyan átfogó rendszer kialakítását ítélte szükségesnek, amely az e területen meglévő valamennyi eszköz – többek között a 2008/978/IB tanácsi kerethatározat – helyébe lép, lehetőleg a bizonyítékok valamennyi fajtájára kiterjed, végrehajtási határidőket tartalmaz, és a lehető legnagyobb mértékben korlátozza a megtagadás lehetséges indokait.

(7)

Ez az új megközelítés az európai nyomozási határozatnak (ENYH) nevezett egyetlen eszközre épül. Az ENYH egy vagy több olyan konkrét nyomozási cselekmény elvégzése végett adható ki, amely(ek) célja az ENYH-t végrehajtó államban (a továbbiakban: a végrehajtó állam) történő bizonyítékgyűjtés. Ebbe beletartozik a végrehajtó hatóságnak már birtokában lévő bizonyítékok megszerzése is.

(8)

Az ENYH horizontális hatályúnak, és ennélfogva a bizonyítékgyűjtésre irányuló minden nyomozási cselekményre alkalmazandónak kell lennie. A közös nyomozócsoportok létrehozása és a bizonyítékok ezen csoportok keretében történő gyűjtése azonban egyedi szabályok megalkotását teszi szükségessé, amelyekkel célszerűbb külön foglalkozni. A meglévő eszközöket ezért – ezen irányelv alkalmazásának sérelme nélkül – helyénvaló továbbra is alkalmazni a nyomozási cselekmények ezen fajtájára.

(9)	Ez az irányelv nem vonatkozhat a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezményben (4) említett, határokon átnyúló megfigyelésekre.

(10)

Az ENYH-nak az elvégzendő nyomozási cselekményre kell összpontosítania. Az adott nyomozás részleteinek ismeretében a kibocsátó hatóság tudja a leginkább eldönteni, hogy melyik nyomozási cselekményt kell alkalmazni. A végrehajtó hatóságnak azonban, ha csak lehetséges, másfajta nyomozási cselekményhez kell folyamodnia, ha a megjelölt intézkedés a nemzeti jogában nem létezik vagy hasonló belföldi ügyben nem lenne engedélyezett. Az alkalmazhatóságnak olyan esetekre kell vonatkoznia, amikor a megjelölt nyomozási cselekmény létezik a végrehajtó állam jogában, azonban jogilag csak bizonyos helyzetekben engedélyezett, például, ha a nyomozási cselekmény csak meghatározott súlyosságú bűncselekmények esetében hajtható végre, csak olyan személyek ellen hajtható végre, akikkel kapcsolatban már fennáll bizonyos fokú gyanú, vagy csak az érintett személy beleegyezésével hajtható végre. A végrehajtó hatóság az ENYH-ban megjelölttől eltérő nyomozási cselekményhez is folyamodhat, ha az alapvető jogokat kevésbé sértő eszközök révén ugyanazzal az eredménnyel járna, mint az ENYH-ban megjelölt intézkedés.

(11)

ENYH-hoz akkor kell folyamodni, ha a nyomozási cselekmény végrehajtása az adott ügy szempontjából arányosnak, megfelelőnek és alkalmazhatónak tűnik. A kibocsátó hatóságnak ezért meg kell győződnie arról, hogy a keresett bizonyíték szükséges és arányos az eljárás szempontjából, hogy a választott nyomozási cselekmény szükséges és arányos az adott bizonyíték megszerzése szempontjából, és hogy e bizonyíték megszerzéséhez valóban szükséges-e egy másik tagállam ENYH kibocsátása révén történő bevonása. Ugyanezt az értékelést el kell végezni az érvényesítési eljárás során is azokban az esetekben, amikor az ENYH érvényesítését ezen irányelv előírja. Az ENYH végrehajtása csak az ezen irányelvben foglalt indokok alapján tagadható meg. Ugyanakkor a végrehajtó hatóságot fel kell jogosítani arra, hogy az érintett ENYH-ban megjelöltnél kisebb beavatkozással járó nyomozási cselekményt is választhasson, amennyiben azzal hasonló eredmény érhető el.

(12)

Az ENYH kibocsátásakor a kibocsátó hatóságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy biztosított legyen az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a Charta) 48. cikkében megállapított jogok maradéktalan tiszteletben tartása. Az ártatlanság vélelme, valamint a büntetőeljárások során a védelemhez való jog a Chartában a büntető igazságszolgáltatás területén elismert alapjogok sarokkövei. Amennyiben az ezen irányelvnek megfelelően elrendelt nyomozási cselekmény ezeket a jogokat korlátozza, a korlátozásnak teljes mértékben meg kell felelnie a Charta 52. cikkében a szükségesség, az arányosság és a kitűzött célok tekintetében megállapított követelményeknek, különösen mások jogainak és szabadságainak védelmét illetően.

(13)

A kibocsátó hatóság annak biztosítására, hogy az ENYH eljusson a végrehajtó állam illetékes hatóságához, minden lehetséges vagy releváns továbbítási módot igénybe vehet, például az Európai Bírósági Hálózat vagy az Eurojust biztonságos távközlési rendszerét, valamint az igazságügyi és bűnüldöző hatóságok által használt más csatornákat is.

(14)	Célszerű lenne, ha a nyelvhasználati szabályokról szóló nyilatkozat megtételekor a tagállamok a saját hivatalos nyelvükön/nyelveiken kívül legalább egy, az Unióban széles körben használt nyelvet is megjelölnének.

(15)	Ezt az irányelvet a büntetőeljárás során az eljárási jogokról szóló 2010/64/EU (5), a 2012/13/EU (6), valamint a 2013/48/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) rendelkezéseinek figyelembevételével kell végrehajtani.

(16)	Nem kényszerítő jellegű nyomozási cselekmény például az lehet, amely nem sérti a magánélethez vagy a tulajdonhoz való jogot, a nemzeti jog rendelkezéseitől függően.

(17)

A ne bis in idem elv alapvető jogelv az Unióban, amelyet a Charta is elismer, és amelyet az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata alakított. Ezért a végrehajtó hatóságnak jogosultnak kell lennie az ENYH végrehajtásának megtagadására, ha az ellentétben állna ezzel az elvvel. Az ENYH alapját képező eljárások előzetes jellegére tekintettel, a végrehajtást nem lehet megtagadni, ha annak célja a ne bis in idem elvvel való esetleges ütközés megállapítása, vagy ha a kibocsátó hatóság biztosítékot nyújtott arra vonatkozóan, hogy az ENYH végrehajtásának eredményeképpen átadott bizonyítékot nem használják fel olyan személy büntetőeljárás alá vonására vagy szankcionálására, akinek az ügyét azonos tényállás alapján már jogerősen elbírálták egy másik tagállamban.

(18)

A kölcsönös elismerésről szóló más jogi eszközökhöz hasonlóan ez az irányelv sem módosítja az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkében és a Chartában lefektetett alapvető jogok és alapvető jogelvek tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget. Ennek egyértelművé tétele céljából a szöveg kiegészült egy erre vonatkozó konkrét rendelkezéssel.

(19)

A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségnek az Unión belüli létrehozása a kölcsönös bizalmon és annak vélelmezésén alapul, hogy más tagállamok is tiszteletben tartják az uniós jogot, és azon belül is különösen az alapvető jogokat. Ez azonban megdönthető vélelem. Következésképpen, ha alapos okkal feltételezhető, hogy egy ENYH-ban megjelölt valamely nyomozási cselekmény végrehajtása valamely alapvető jog sérelmét eredményezné, és a végrehajtó állam elmulasztaná a Chartában elismert alapvető jogok védelme tekintetében fennálló kötelezettségei teljesítését, abban az esetben az ENYH végrehajtását meg kell tagadni.

(20)

Lehetővé kell tenni az ENYH megtagadását, ha annak a végrehajtó állambeli elismerése vagy végrehajtása valamely, az adott államban fennálló mentesség vagy kiváltság megsértésével járna. Az uniós jogban nincs közös meghatározás arra nézve, hogy mi tekintendő mentességnek vagy kiváltságnak, ezért a tagállamok nemzeti jogára hárul e fogalmak pontos meghatározása, amelyek magukban foglalhatják az orvosi és jogi szakmákra alkalmazandó védelmet, de nem értelmezhetők oly módon, amely ellentétes lenne az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményhez csatolt jegyzőkönyvben (8) foglalt, a megtagadás egyes indokainak eltörlésére irányuló kötelezettséggel. Az ilyen indokok magukban foglalhatják a sajtószabadságra és az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó szabályokat is, noha e szabadságok nem feltétlenül minősülnek kiváltságnak vagy mentességnek.

(21)

A tagállamok között büntetőügyekben folytatott gyors, hatékony és következetes együttműködés biztosításához határidőkre van szükség. Az elismeréssel vagy végrehajtással kapcsolatos határozatot ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, valamint a nyomozási cselekményt ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell ténylegesen megtenni, mint egy hasonló belföldi ügyben. Határidőket kell előírni annak érdekében, hogy ésszerű időn belül szülessen határozat, vagy kerüljön sor a végrehajtásra, illetve hogy tiszteletben tartsák a kibocsátó állam eljárási követelményeit.

(22)

Az ENYH ellen rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségeknek legalább egyenértékűeknek kell lenniük az adott nyomozási cselekmény ellen belföldi esetben rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekkel. A tagállamoknak nemzeti jogukkal összhangban biztosítaniuk kell e jogorvoslati lehetőségek alkalmazhatóságát többek között azáltal, hogy az érintett feleket kellő időben értesítik a rendelkezésükre álló jogorvoslati lehetőségekről és a vonatkozó szabályokról. Amennyiben az érintett fél a végrehajtó államban kifogást nyújt be az ENYH kibocsátásának érdemi indokai ellen, helyénvaló, hogy az ilyen megtámadásról a kibocsátó hatóság értesítést kapjon, az érintett felet pedig tájékoztassák az értesítés tényéről.

(23)

Helyénvaló, hogy a végrehajtó állam területén az ENYH végrehajtása során felmerülő költségeket kizárólag ez az állam viselje, összhangban a kölcsönös elismerés általános elvével. Az ENYH végrehajtása azonban kivételesen magas költségeket is eredményezhet a végrehajtó állam számára. Ilyen kivételesen magas költségekkel járhatnak például az összetett szakértői vélemények, a nagyszabású rendőrségi műveletek és a hosszú ideig folytatott megfigyelési tevékenységek. Az ilyen költségek nem akadályozhatják az ENYH végrehajtását, ezért a kibocsátó és a végrehajtó hatóságoknak törekedniük kell annak megállapítására, hogy mely költségeket tekintik kivételesen magasnak. A költségek kérdéséről a kibocsátó és a végrehajtó állam konzultációt folytathat, és ajánlott e kérdést még e konzultáció során rendezniük. Végső megoldásként a kibocsátó hatóság vagy visszavonja az ENYH-t, vagy pedig fenntartja azt és viseli a költségeknek a végrehajtás szempontjából elkerülhetetlen azon részét, amelyet a végrehajtó állam kivételesen magasnak minősített. Ez a mechanizmus nem jelent további megtagadási indokot, és semmilyen esetben sem szolgálhat alapul az ENYH végrehajtásának késleltetéséhez vagy akadályozásához.

(24)

Az ENYH a bizonyítékok összegyűjtésére vonatkozóan egységes rendszert hoz létre. További szabályokra van azonban szükség a nyomozási cselekmények bizonyos típusai esetében, amelyet az ENYH-ban meg kell jelölni, így például az őrizetben levő személyek ideiglenes átadása, a videokonferencia vagy telefonkonferencia keretében folytatott kihallgatások, a bankszámlákkal vagy banki ügyletekkel kapcsolatos információszerzés, az ellenőrzött szállítások vagy a fedett nyomozások esetében. Az ENYH-nak ki kell terjednie a valós idejű, folyamatos vagy egy bizonyos időn át tartó bizonyítékgyűjtéssel járó nyomozási cselekményekre, azonban a kibocsátó és a végrehajtó államoknak minden szükséges esetben meg kell állapodniuk gyakorlati szabályokban az adott tagállamok nemzeti jogai közötti különbségek feloldása érdekében.

(25)

Ez az irányelv szabályokat állapít meg a nyomozási cselekményeknek a büntetőeljárás bármely szakaszában – így akár a tárgyalási szakaszban – bizonyításfelvétel céljából, szükség esetén az érintett személy részvételével való végzésére vonatkozóan. ENYH bocsátható ki például az érintett személynek a kibocsátó állam részére történő ideiglenes átadására vagy meghallgatásának videokonferencia segítségével való tartására vonatkozóan. Ha azonban a személyt büntetőeljárás lefolytatása – és ennek keretében akár tárgyalás céljából történő bíróság elé állítása – céljából kívánják átadni valamely másik tagállamnak, akkor e célból európai elfogatóparancsot kell kiadni a 2002/584/IB tanácsi kerethatározattal (9) összhangban.

(26)

Az európai elfogatóparancs büntetőeljárás céljából történő arányos alkalmazása érdekében a kibocsátó hatóságoknak mérlegelniük kell, hogy az ENYH kibocsátása hatékony és arányos eszköze-e a büntetőeljárás folytatásának. A kibocsátó hatóságnak meg kell fontolnia mindenekelőtt, hogy megfelelő alternatíva lenne-e egy olyan ENYH kibocsátása, amely a gyanúsított vagy vádlott videokonferencia formájában történő kihallgatását rendeli el.

(27)

ENYH bocsátható ki a büntetőeljárás alatt álló személy által bármely banknál vagy egyéb nem bankjellegű pénzügyi intézménynél tartott bármilyen típusú számlára vonatkozó bizonyíték megszerzése érdekében. E lehetőség tágan értelmezendő, vagyis nemcsak a gyanúsítottakra és a vádlottakra vonatkozik, hanem bármely egyéb személyre is, akivel kapcsolatban az ilyen információkat az illetékes hatóságok a büntetőeljárás során szükségesnek ítélik.

(28)	A „pénzügyi intézmények” kifejezés ezen irányelvbeli előfordulásai a 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 3. cikke vonatkozó fogalommeghatározásainak megfelelően értelmezendők.

(29)

Amennyiben meghatározott számla adatainak megszerzése érdekében kerül sor ENYH kibocsátására, az „adatok” magukban foglalják legalább a számlatulajdonos nevét és címét, a számlával kapcsolatos esetleges meghatalmazásokra vonatkozó információkat és a számla megnyitásakor a számlatulajdonos által benyújtott és a bank birtokában lévő bármilyen más adatot vagy dokumentumot.

(30)

A titkos távközlési információgyűjtésre vonatkozó ezen irányelven alapuló együttműködés lehetőségeinek nem szabad a távközlési tartalmakra korlátozódniuk, hanem kiterjedhetnének az ilyen távközléssel kapcsolatos forgalmi és tartózkodási adatok gyűjtésére, ami lehetővé tenné az illetékes hatóságoknak, hogy ENYH-t bocsássanak ki kevésbé kényes természetű adatok megszerzése céljából. A távközléssel kapcsolatos historikus forgalmi és tartózkodási adatok megszerzésére irányuló ENYH-t az annak végrehajtására alkalmazandó általános szabályok szerint kell kezelni, és azt – a végrehajtó állam jogától függően – kényszerítő jellegű nyomozási cselekménynek lehet tekinteni.

(31)

Ha több tagállam is rendelkezésre tudja bocsátani a teljes szükséges technikai segítséget, az ENYH-t csak az egyiküknek kell megküldeni, és mindig elsőbbséget élvez az érintett személy tartózkodási helye szerinti tagállam. Azon tagállamokat, ahol a célszemély tartózkodik és amelyek technikai segítségére nincs szükség a titkos információgyűjtés végrehajtásához, ezen irányelvnek megfelelően értesíteni kell erről. Jóllehet a technikai segítséget nem tudja egyetlen tagállam biztosítani, akkor az ENYH több végrehajtó állam részére is elküldhető.

(32)

A titkos távközlési információgyűjtésre vonatkozó kérést tartalmazó ENYH-ban a kibocsátó hatóságnak elegendő információt kell a végrehajtó hatóság rendelkezésére bocsátania többek között a nyomozás tárgyát képező törvénysértő magatartással kapcsolatos részletekről annak érdekében, hogy lehetővé tegye a végrehajtó hatóságnak annak megállapítását, hogy a nyomozási cselekményt hasonló belföldi ügyben engedélyeznék-e.

(33)

A tagállamoknak figyelemmel kell lenniük arra, hogy fontos biztosítani, hogy az érintett tagállam területén található nyilvános távközlési hálózatokat és szolgáltatásokat üzemeltető szolgáltató technikai segítséget nyújthasson annak érdekében, hogy ezen eszköz keretében előmozdítsák a távközlési adatok törvényes elfogásával kapcsolatos együttműködést.

(34)

Hatályánál fogva ez az irányelv kizárólag a bizonyítékgyűjtés célját szolgáló ideiglenes intézkedésekkel foglalkozik. Ennek kapcsán ki kell emelni, hogy a büntetőeljárás során bármely bizonyítékra, többek között a pénzügyi eszközökre is kiterjedhetnek ideiglenes intézkedések, és nem csak bizonyítékgyűjtés, hanem elkobzás céljával is. Az ideiglenes intézkedések két céljának egymástól való megkülönböztetése nem mindig egyértelmű, és hogy az ideiglenes intézkedés célja a büntetőeljárás során is változhat. Ezért alapvető, hogy továbbra is zavartalan legyen a kapcsolat az e téren alkalmazott különféle eszközök között. Továbbá ugyanezen okból annak megítélését, hogy egy elem felhasználható-e bizonyítékként – így az ENYH céljának megállapítását is – a kibocsátó hatóságra kell bízni.

(35)

A vonatkozó nemzetközi jogi dokumentumokban – például az Európa Tanács keretében kötött egyezményekben – foglalt kölcsönös jogsegélyre való hivatkozás esetén azon tagállamok között, amelyekre ezen irányelv kötelező, ezen irányelv rendelkezései elsőbbséget élveznek az említett egyezményekben foglaltakkal szemben.

(36)	A D. mellékletben felsorolt bűncselekmény-kategóriák fogalmát a kölcsönös elismerésről szóló, meglévő jogi eszközök szerinti értelmezésükkel összhangban kell értelmezni.

(37)

A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával (11) összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében az Európai Parlament és a Tanács úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.

(38)

Mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a bizonyítékszerzés céljából hozott határozatok kölcsönös elismerését a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban az intézkedés léptéke és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az EUSZ 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(39)

Ez az irányelv tiszteletben tartja az EUSZ 6. cikkében és a Chartában – mindenekelőtt annak VI. címében –, a nemzetközi jog által, valamint az olyan nemzetközi megállapodásokban, amelyeknek az Unió vagy annak minden tagállama részes fele, köztük az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményében, továbbá a tagállamok alkotmányaiban elismert alapjogokat és elveket, az említett források hatályának megfelelően. Ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy megtiltaná az ENYH végrehajtásának megtagadását, ha objektív tények alapján okkal feltételezhető, hogy az ENYH kibocsátására azért került sor, hogy az érintett személy ellen neme, faji vagy etnikai származása, vallása, szexuális irányultsága, nemzetisége, nyelve vagy politikai véleménye miatt indítsanak büntetőeljárást vagy szabjanak ki büntetést, illetve, hogy az érintett személyt ezen az alapon hátrányosan érintené.

(40)	A természetes személyeknek a személyes adataik feldolgozásával kapcsolatban nyújtott védelem alapvető jog. A Charta 8. cikkének (1) bekezdése és az EUMSZ 16. cikkének (1) bekezdése szerint mindenkinek joga van a rá vonatkozó személyes adatok védelméhez.

(41)	Ezen irányelv alkalmazása során a tagállamoknak átlátható szakpolitikákat kell biztosítaniuk a személyes adatok feldolgozása és az érintettek azon joga tekintetében, hogy a személyes adataik védelme érdekében jogorvoslattal élhessenek.

(42)

Az ezen irányelv keretében szerzett személyes adatokat kizárólag a bűncselekmények megelőzésével, nyomozásával, felderítésével és büntetőeljárás megindításával, illetve bűntetőjogi szankciók végrehajtásával és a védelemhez való jog gyakorlásával összeegyeztethető célokból szükséges esetekben és e célokkal arányos mértékben lehet feldolgozni. A személyes adatokat tartalmazó információkhoz kizárólag arra engedéllyel rendelkező személyek, hitelesítési eljárás révén férhetnek hozzá.

(43)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban az Egyesült Királyság jelezte, hogy részt kíván venni ennek az irányelvnek az elfogadásában és alkalmazásában.

(44)

Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, az Egyesült Királyságnak és Írországnak a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében fennálló helyzetéről szóló 21. jegyzőkönyv 1. és 2. cikkével, valamint 4a. cikke (1) bekezdésével összhangban, és e jegyzőkönyv 4. cikkének sérelme nélkül, Írország nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(45)	Az EUSZ-hez és az EUMSZ-hez csatolt, Dánia helyzetéről szóló 22. jegyzőkönyv 1. és 2. cikke értelmében Dánia nem vesz részt ennek az irányelvnek az elfogadásában, az rá nézve nem kötelező és nem alkalmazandó.

(46)	Az európai adatvédelmi biztos 2010. október 5-én véleményt (12) nyújtott be a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) 41. cikkének (2) bekezdése alapján.

ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:

I. FEJEZET

AZ EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT

1. cikk

Az európai nyomozási határozat és végrehajtásának kötelezettsége

(1) Az európai nyomozási határozat (ENYH) olyan bírósági határozat, amelyet valamely tagállam (a továbbiakban: a kibocsátó állam) igazságügyi hatósága ad ki vagy érvényesít abból a célból, hogy egy másik tagállamban (a továbbiakban: a végrehajtó állam) egy vagy több konkrét nyomozási cselekményt végezzenek el az ezen irányelvvel összhangban folytatott bizonyítékszerzés céljából.

Az ENYH olyan bizonyíték megszerzése céljából is kibocsátható, amely már a végrehajtó állam illetékes hatóságainak birtokában van.

(2) A tagállamok az ENYH-t a kölcsönös elismerés elve alapján és ezen irányelvvel összhangban hajtanak végre.

(3) Az ENYH kibocsátását kérheti valamely gyanúsított vagy vádlott személy, vagy a nevében eljáró ügyvéd a nemzeti büntetőjogi eljárással összhangban az alkalmazandó védelmi jogok keretében.

(4) Ez az irányelv nem módosítja az EUSZ 6. cikkében foglalt alapvető jogok és jogelvek – köztük a büntetőeljárás alá vont személyek védekezéshez való joga – tiszteletben tartására vonatkozó kötelezettséget, és nem változtat az igazságügyi hatóságok e tekintetben fennálló kötelezettségein.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ezen irányelv alkalmazásában:

a)	„kibocsátó állam”: az a tagállam, amelyben az ENYH-t kibocsátották;

b)	„végrehajtó állam”: az ENYH-t végrehajtó tagállam, amelyben a nyomozási cselekményt foganatosítják;

„kibocsátó hatóság”:

i.	az adott ügyben hatáskörrel rendelkező bíró, bíróság, nyomozási bíró vagy ügyész; vagy

ii.

bármely más, a kibocsátó állam által meghatározott és az adott ügyben a büntetőeljárás során nyomozó hatóságként eljáró illetékes hatóság, amely a nemzeti jog szerint hatáskörrel rendelkezik a bizonyítékgyűjtés elrendelésére és amely minden egyes esetben érvényesíttette valamely igazságügyi hatósággal az adott ENYH-t. Ezenkívül az ENYH-nak a végrehajtó hatóság részére történő továbbítását megelőzően meg kell vizsgálni, hogy az ENYH megfelel-e az ezen irányelv értelmében a kibocsátására vonatkozó – különösen a 6. cikk (1) bekezdésében foglalt – feltételeknek, majd egy kibocsátó állambeli bírónak, bíróságnak, nyomozási bírónak vagy ügyésznek érvényesítenie kell azt. Amennyiben az ENYH-t valamely igazságügyi hatóság érvényesítette, e hatóság az ENYH továbbításának céljából kibocsátó hatóságnak tekinthető;

„végrehajtó hatóság”: az a hatóság, amely az ENYH ezen irányelv szerinti elismerésére és végrehajtásának biztosítására, valamint a hasonló belföldi esetekben alkalmazandó eljárások lefolytatására hatáskörrel és illetékességgel rendelkezik. Ezen eljárások lefolytatásához bírósági engedély lehet szükséges azokban a végrehajtó államokban, amelyeknek nemzeti joga ezt előírja.

3. cikk

Az ENYH hatálya

Az ENYH hatálya valamennyi nyomozási cselekményre kiterjed, kivéve a közös nyomozócsoport létrehozását és a bizonyítékok közös nyomozócsoporton belüli összegyűjtését az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyegyezmény (14) (a továbbiakban: az egyezmény) 13. cikkében, illetve a 2002/465/IB tanácsi kerethatározatban (15) meghatározottak szerint, kivéve, ha az ilyen cselekmény az egyezmény 13. cikke (8) bekezdésének, illetve a kerethatározat 1. cikke (8) bekezdésének alkalmazása céljából történik.

4. cikk

Eljárástípusok, amelyekben az ENYH kibocsátható

ENYH bocsátható ki:

a)	a kibocsátó állam nemzeti joga szerint, bűncselekmény tekintetében valamely igazságügyi hatóság által indított, vagy az igazságügyi hatóság előtt megindítható büntetőeljárások tekintetében;

b)	a közigazgatási hatóságok által indított eljárásokban olyan cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésként büntetendők, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljáráshoz vezethet;

c)	az igazságügyi hatóságok által indított eljárásokban olyan büntetendő cselekmények tekintetében, amelyek a kibocsátó állam nemzeti joga alapján jogszabálysértésnek minősülnek, és amelyekben a határozat különösen büntetőügyekben hatáskörrel rendelkező bíróság előtti eljárásokhoz vezethet; és

d)	az a) vagy b) pontban említett olyan eljárásokkal kapcsolatban, amelyek olyan bűncselekményekhez vagy szabálysértésekhez kapcsolódnak, amelyekért valamely jogi személy felelősségre vonható vagy büntethető a kibocsátó államban.

5. cikk

Az ENYH tartalma és formája

(1) Az A. mellékletben meghatározott formanyomtatványban foglalt ENYH-t a kibocsátó hatóságnak kell kitöltenie. A kibocsátó hatóságnak kell igazolnia az ENYH tartalmi pontosságát és helytállóságát és alá kell írnia.

Az ENYH legalább az alábbi információkat tartalmazza:

a)	a kibocsátó hatóságra és – adott esetben – az érvényesítő hatóságra vonatkozó adatok;

b)	az ENYH tárgya és oka;

c)	az érintett személy(ek)ről rendelkezésre álló szükséges információk;

d)	a nyomozás vagy eljárás tárgyát képező cselekmény leírása, valamint a kibocsátó állam büntetőjogának alkalmazandó rendelkezései;

e)	a kért nyomozási cselekmény(ek) és beszerzendő bizonyítékok leírása.

(2) Minden egyes tagállamnak meg kell jelölnie az Unió intézményeinek hivatalos nyelvei közül azt a nyelvet (azokat a nyelveket), amely(ek) az érintett tagállam hivatalos nyelvén (nyelvein) kívül az ENYH kitöltéséhez vagy lefordításához használható(k), ha az adott tagállam a végrehajtó állam.

(3) Az A. mellékletben meghatározott formanyomtatványban foglalt ENYH-t a kibocsátó állam illetékes hatósága lefordítja a végrehajtó állam hivatalos nyelvére vagy a végrehajtó állam által az e cikk (2) bekezdésének megfelelően megjelölt bármely más nyelvre.

II. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A KIBOCSÁTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

6. cikk

Az ENYH kibocsátásának és továbbításának feltételei

(1) ENYH-t a kibocsátó hatóság kizárólag az alábbi feltételek teljesülése esetén bocsáthatja ki:

a)	az ENYH kibocsátása az adott eljárás 4. cikkben említett céljából szükséges és arányos, figyelembe véve a büntetőeljárás alá vont személy jogait; valamint

b)	az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény(eke)t ugyanezen feltételek mellett egy hasonló belföldi ügyben is elrendelhették volna.

(2) Az (1) bekezdésben foglalt feltételek teljesülését a kibocsátó hatóság minden egyes esetben megvizsgálja.

(3) Amennyiben valamely végrehajtó hatóságnak alapos indoka van feltételezni, hogy az (1) bekezdésben foglalt feltételek nem teljesültek, konzultációt folytathat a kibocsátó hatósággal az ENYH végrehajtásának fontosságáról. Az említett konzultációt követően a kibocsátó hatóság dönthet az ENYH visszavonásáról.

7. cikk

Az ENYH továbbítása

(1) Az 5. cikknek megfelelően kitöltött ENYH-t a kibocsátó hatóság az írásbeli dokumentálást lehetővé tevő bármely úton továbbítja a végrehajtó hatóságnak olyan módon, amely lehetővé teszi a végrehajtó állam számára a hitelesség megállapítását.

(2) Bármely további hivatalos kommunikációra közvetlenül a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság között kerül sor.

(3) A 2. cikk d) pontjának sérelme nélkül az illetékes hatóságok támogatására minden tagállam kijelölhet egy vagy – ha jogrendszere úgy rendelkezik – több központi hatóságot. A tagállam, ha ez belső igazságszolgáltatási rendszerének szerkezete következtében szükséges, központi hatóságát (hatóságait) bízhatja meg az ENYH adminisztratív továbbításával és átvételével, továbbá az ENYH-val kapcsolatos minden egyéb hivatalos levelezéssel.

(4) A kibocsátó hatóság az ENYH-t a 98/428/IB tanácsi együttes fellépéssel (16) létrehozott Európai Igazságügyi Hálózat (EIH)távközlési rendszerén keresztül is továbbíthatja.

(5) Amennyiben a végrehajtó hatóság nem ismert, a kibocsátó hatóság valamennyi szükséges módon tájékozódik az információnak a végrehajtó államtól való beszerzése érdekében, beleértve az EIH kapcsolattartóin keresztül történő tájékozódást is.

(6) Amennyiben a végrehajtó állam azon hatósága, amely az ENYH-t megkapja, nem rendelkezik hatáskörrel az ENYH elismerésére vagy az annak végrehajtásához szükséges intézkedések megtételére, akkor az ENYH-t hivatalból továbbítja a végrehajtó hatósághoz, és erről tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

(7) Az ENYH végrehajtásához szükséges bármely dokumentum továbbításával vagy hitelességével kapcsolatos valamennyi kérdést a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság közvetlen kapcsolatfelvétel révén, vagy adott esetben a tagállamok központi hatóságainak bevonásával oldják meg.

8. cikk

Korábbi ENYH-hoz kapcsolódó ENYH

(1) Ha a kibocsátó hatóság valamely korábbi ENYH-t kiegészítő ENYH-t bocsát ki, ezt az ENYH-ban az A. mellékletben foglalt formanyomtatvány D. szakaszának megfelelően jelzi.

(2) Ha a kibocsátó hatóság a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban a végrehajtó államban részt vesz az ENYH végrehajtásában, a 33. cikk (1) bekezdésének c) pontja értelmében küldött értesítések sérelme nélkül az említett államban való jelenléte alatt a korábbi ENYH-t kiegészítő ENYH-t küldhet közvetlenül a végrehajtó hatóságnak.

(3) A korábbi ENYH-t kiegészítő ENYH-t az 5. cikk (1) bekezdése első albekezdésének megfelelően hitelesíteni kell; és adott esetben a 2. cikk c) pontjának megfelelően érvényesíteni kell.

III. FEJEZET

ELJÁRÁSOK ÉS BIZTOSÍTÉKOK A VÉGREHAJTÓ ÁLLAM SZÁMÁRA

9. cikk

Elismerés és végrehajtás

(1) A végrehajtó hatóságnak minden további alaki követelmény nélkül el kell ismernie az ezen irányelv rendelkezéseivel összhangban részére továbbított ENYH-t, és biztosítania kell annak végrehajtását ugyanúgy és ugyanolyan feltételekkel, mintha az adott nyomozási cselekményt a végrehajtó állam valamely hatósága rendelte volna el, kivéve, ha az érintett hatóság úgy dönt, hogy az elismerés vagy végrehajtás megtagadásának vagy a halasztás ezen irányelvben felsorolt indokainak valamelyikére hivatkozik.

(2) A végrehajtó hatóságnak be kell tartania a kibocsátó hatóság által kifejezetten feltüntetett alaki követelményeket és eljárásokat, kivéve, ha ez az irányelv másképpen rendelkezik, és feltéve, hogy az ilyen alaki követelmények és eljárások nem ellentétesek a végrehajtó állam alapvető jogelveivel.

(3) Amennyiben egy végrehajtó hatóság olyan ENYH-t kap kézhez, amelyet nem a 2. cikk c) pontjában meghatározott kibocsátó hatóság állított ki, a végrehajtó hatóságnak vissza kell küldenie az ENYH-t a kibocsátó állam részére.

(4) A kibocsátó hatóság kérheti, hogy a kibocsátó állam egy vagy több hatósága nyújtson segítséget a végrehajtó állam illetékes hatóságainak az ENYH végrehajtásához, amennyiben egy hasonló belföldi ügyben a kibocsátó állam kijelölt hatóságai segítséget nyújthatnának az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény(ek) végrehajtásához. A végrehajtó hatóságnak eleget kell tennie ennek a kérésnek, feltéve, hogy az ilyen segítségnyújtás nem ellentétes a végrehajtó állam alapvető jogelveivel és nem sérti annak alapvető nemzetbiztonsági érdekeit.

(5) Az ENYH végrehajtása során a kibocsátó államnak a végrehajtó államban jelen lévő hatóságait köti a végrehajtó állam joga. E hatóságok nem rendelkeznek semmiféle bűnüldözési hatáskörrel a végrehajtó állam területén, kivéve, ha az ilyen hatásköröknek a végrehajtó állam területén való gyakorlása összhangban van a végrehajtó állam jogával, és nem lépi túl a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság közötti megállapodás szerinti mértéket.

(6) E cikk hatékony alkalmazásának elősegítése céljából a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság bármely megfelelő módon konzultálhat egymással.

10. cikk

Eltérő típusú nyomozási cselekmény igénybevétele

(1) A végrehajtó hatóság – amennyiben lehetséges – az ENYH-ban meghatározottól eltérő nyomozási cselekményhez folyamodhat, ha:

a)	az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény a végrehajtó állam jogában nem létezik; vagy

b)	az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekményt hasonló belföldi ügyben nem lehetne végrehajtani.

(2) A 11. cikk sérelme nélkül, az (1) bekezdés nem alkalmazandó a következő nyomozási cselekményekre, amelyeknek minden esetben rendelkezésre kell állniuk a végrehajtó állam joga szerint:

a)	a végrehajtó hatóságnak már birtokában lévő információ vagy bizonyíték megszerzése, amennyiben a végrehajtó állam joga alapján ezen információ vagy bizonyíték megszerezhető lenne egy büntetőeljárás keretében, illetve az ENYH céljára;

b)	a rendészeti vagy igazságügyi hatóságok birtokában lévő adatbázisokban található olyan információ beszerzése, amelyhez a végrehajtó hatóság büntetőeljárás keretében közvetlenül hozzáférhet;

c)	tanú, szakértő, sértett, gyanúsított, vádlott vagy harmadik fél kihallgatása a végrehajtó állam területén;

d)	a végrehajtó állam jogának meghatározása szerinti, nem kényszerítő nyomozási cselekmények;

e)	adott telefonszámhoz vagy IP-címhez tartozó előfizetéssel rendelkező személyek azonosítása.

(3) A végrehajtó hatóság olyan esetekben is folyamodhat az ENYH-ban megjelölttől eltérő nyomozási cselekményhez, ha a végrehajtó hatóság által választott nyomozási cselekmény kisebb beavatkozással járó eszközök révén ugyanazzal az eredménnyel jár, mint az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény.

(4) Ha a végrehajtó hatóság úgy dönt, hogy az (1) és a (3) bekezdésben említett lehetőséggel él, erről előzőleg tájékoztatja a kibocsátó hatóságot, amely visszavonhatja vagy kiegészítheti az ENYH-t.

(5) Ha az (1) bekezdésben foglaltaknak megfelelően az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény a végrehajtó állam jogában nem létezik, vagy ilyen nyomozási cselekményt hasonló belföldi ügyben nem lehetne végrehajtani, és nem áll rendelkezésre olyan egyéb nyomozási cselekmény, amely ugyanolyan eredménnyel járna, mint a kért nyomozási cselekmény, a végrehajtó hatóságnak értesítenie kell a kibocsátó hatóságot arról, hogy a kért segítségnyújtás nem teljesíthető.

11. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának indokai

(1) Az 1. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül, az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban megtagadható, ha:

a végrehajtó állam joga alapján mentesség vagy kiváltság áll fenn, illetve a büntetőjogi felelősség megállapítása és korlátozása tekintetében olyan szabályok vannak hatályban a sajtószabadságra és az egyéb médiában való véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozóan, amelyek lehetetlenné teszik az ENYH végrehajtását;

b)	valamely egyedi esetben az ENYH végrehajtása alapvető nemzetbiztonsági érdekeket sértene, veszélyeztetné az információforrást, vagy konkrét hírszerzési tevékenységekhez kapcsolódó minősített információ felhasználásával járna együtt;

c)	az ENYH-t a 4. cikk b) és c) pontjában említett eljárásokban bocsátották ki, és a nyomozási cselekmény a végrehajtó állam joga szerint hasonló belföldi ügyben nem lenne engedélyezett;

d)	az ENYH végrehajtása ellentétes lenne a ne bis in idem elvével;

e)	az ENYH olyan bűncselekménnyel kapcsolatos, amelyet feltételezhetően a kibocsátó állam területén kívül és részben vagy teljes egészében a végrehajtó állam területén követtek el, és az a cselekmény, amely miatt az ENYH-t kibocsátották, a végrehajtó államban nem minősül bűncselekménynek;

f)	alapos okkal feltételezhető, hogy az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény végrehajtása összeegyeztethetetlen lenne a végrehajtó államnak az EUMSZ 6. cikke, valamint a Charta értelmében fennálló kötelezettségeivel;

ha az a cselekmény, amely miatt az ENYH-t kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint nem minősül bűncselekménynek, kivéve, ha a D. mellékletben foglalt bűncselekmény-típusok egyikébe tartozó, a kibocsátó hatóság által az ENYH-ban megjelölt bűncselekményről van szó, feltéve, hogy e bűncselekmény a kibocsátó állam joga szerint szabadságvesztéssel vagy szabadságelvonással járó intézkedéssel büntethető, amelynek felső határa legalább három év; vagy

ha az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény alkalmazása a végrehajtó állam jogrendszerében csak bizonyos bűncselekményekre, bűncselekmény-kategóriákra, illetve egy adott minimális büntetési tétellel büntetendő bűncselekményekre korlátozódik, és az ENYH-ban megjelölt bűncselekmény nem tartozik ezek közé.

(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontja nem vonatkozik a 10. cikk (2) bekezdésében említett nyomozási cselekményekre.

(3) Ha az ENYH adó-, vám- és devizaügyekkel kapcsolatos bűncselekményekre vonatkozik, a végrehajtó hatóság nem tagadhatja meg annak elismerését vagy végrehajtását azon az alapon, hogy a végrehajtó állam joga nem vet ki ugyanolyan típusú adót vagy vámot, illetve nem tartalmaz ugyanolyan típusú adó-, vám- és devizajogszabályokat, mint a kibocsátó állam joga.

(4) Az (1) bekezdés a), b), d), e) és f) pontjában említett esetekben az ENYH elismerésének vagy végrehajtásának teljes vagy részleges megtagadásáról szóló határozat meghozatala előtt a végrehajtó hatóságnak bármely megfelelő módon konzultációt kell folytatnia a kibocsátó hatósággal, és adott esetben a kibocsátó hatóságot fel kell kérnie bármely szükséges információ haladéktalan megadására.

(5) Az (1) bekezdés a) pontjában említett esetben, és amennyiben a kiváltság vagy a mentesség felfüggesztése a végrehajtó állam valamelyik hatóságának hatáskörébe tartozik, a végrehajtó hatóságnak haladéktalanul ilyen irányú megkereséssel kell fordulnia e hatósághoz. Amennyiben a kiváltság vagy a mentesség felfüggesztése egy másik állam hatóságának vagy valamely nemzetközi szervezetnek a hatáskörébe tartozik, az érintett hatóságnak az e hatáskör gyakorlása iránti megkeresését a kibocsátó hatóságnak kell előterjesztenie.

12. cikk

Az elismerésre vagy végrehajtásra vonatkozó határidők

(1) Az elismeréssel vagy végrehajtással kapcsolatos határozatot ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell meghozni, illetve a nyomozási cselekményt ugyanolyan gyorsan és ugyanolyan elsőbbséggel kell elvégezni, mint egy hasonló belföldi ügyben, és mindenképpen az ebben a cikkben meghatározott határidőkön belül.

(2) Amennyiben a kibocsátó hatóság az ENYH-ban – az eljárási határidők, a bűncselekmény súlyossága vagy egyéb, különösen sürgető körülmények miatt – az e cikkben meghatározottnál rövidebb határidő szükségességét jelezte, vagy ha a kibocsátó hatóság az ENYH-ban megjelölte, hogy a nyomozási cselekményt egy adott napon kell elvégezni, a végrehajtó hatóságnak ezt a kérést a lehető legnagyobb mértékben figyelembe kell vennie.

(3) A végrehajtó hatóság az ENYH elismerésére vagy a végrehajtására vonatkozó döntést a lehető legrövidebb időn belül, az (5) bekezdés sérelme nélkül, és legkésőbb 30 nappal az ENYH-nak az illetékes végrehajtó hatóság általi átvételét követően meghozza.

(4) A végrehajtó hatóság késedelem nélkül, az (5) bekezdés sérelme nélkül, de legkésőbb 90 nappal a (3) bekezdésben említett döntés meghozatalát követően végrehajtja a nyomozási cselekményt, kivéve, ha a halasztás valamely indoka áll fenn a 15. cikk alapján, vagy ha az ENYH-ban említett bizonyíték már a végrehajtó állam birtokában van.

(5) Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság számára egy konkrét ügyben gyakorlati szempontból nem kivitelezhető a (3) bekezdésben megállapított határidő betartása, illetve a végrehajtásnak a (2) bekezdésben meghatározott napon történő teljesítése, erről bármely rendelkezésre álló módon, késedelem nélkül értesítenie kell a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát és a döntés meghozatalához előreláthatólag szükséges időt. Ilyen esetben a (3) bekezdésben említett határidő legfeljebb 30 nappal meghosszabbítható.

(6) Amennyiben az illetékes végrehajtó hatóság számára egy konkrét ügyben gyakorlati szempontból nem kivitelezhető a (4) bekezdésben megállapított határidő betartása, erről bármely rendelkezésre álló módon, késedelem nélkül értesítenie kell a kibocsátó állam illetékes hatóságát, közölve a késedelem okát, és konzultációt kell folytatnia a kibocsátó hatósággal a nyomozási cselekmény végrehajtásának megfelelő időzítéséről.

13. cikk

A bizonyíték átadása

(1) A végrehajtó hatóság indokolatlan késedelem nélkül átadja a kibocsátó állam részére az eleve a végrehajtó állam illetékes hatóságainak birtokában lévő, illetve az általuk az ENYH végrehajtása során megszerzett bizonyítékokat.

Amennyiben az ENYH-ban ezt kérték és a végrehajtó állam joga alapján lehetséges, a bizonyítékot haladéktalanul át kell adni a kibocsátó állam azon illetékes hatóságainak, amelyek a 9. cikk (4) bekezdésével összhangban részt vesznek az ENYH végrehajtásában.

(2) A bizonyíték átadása felfüggeszthető a jogorvoslati határozat megszületéséig, kivéve, ha az ENYH-ban megfelelő indokok támasztják alá, hogy a bizonyíték azonnali átadása elengedhetetlen a nyomozás megfelelő lefolytatása vagy az egyéni jogok védelme érdekében. Ugyanakkor a bizonyítékok átadását fel kell függeszteni, ha az súlyos és helyrehozhatatlan kárt okozna az érintett személynek.

(3) A megszerzett bizonyíték átadásakor a végrehajtó hatóságnak jeleznie kell, hogy kéri-e, hogy a bizonyítékot szolgáltassák vissza a végrehajtó államnak, amint arra a kibocsátó államban már nincs szükség.

(4) Amennyiben az érintett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat egyéb eljárásokban is használják, a végrehajtó hatóság a kibocsátó hatóság kifejezett kérésére és a vele folytatott konzultációkat követően ideiglenesen is átadhatja a bizonyítékot, azzal a feltétellel, hogy azt a lehető leghamarabb, illetve az illetékes hatóságok által közösen megállapított időpontban visszaadják a végrehajtó államnak, amennyiben arra már nincs szükség a kibocsátó államban.

14. cikk

Jogorvoslat

(1) A tagállamok biztosítják, hogy a hasonló belföldi esetekben igénybe vehetőekkel egyenértékű jogorvoslatok álljanak rendelkezésre az ENYH-ban megjelölt nyomozási cselekmény esetében is.

(2) Az ENYH kibocsátásának érdemi indokait csak a kibocsátó államban benyújtott kereset útján lehet vitatni, a végrehajtó államban az alapjogok garanciáinak sérelme nélkül.

(3) Ha az a nyomozásnak a 19. cikk (1) bekezdésében előírt titkosságát nem veszélyezteti, a kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy tájékoztatásra kerüljön sor a nemzeti jog szerint rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségekről, amikor a jogok igénybevehetővé válnak, és kellő időben ahhoz, hogy ténylegesen gyakorolni lehessen őket.

(4) A tagállamok biztosítják, hogy a jogorvoslat igénybevételére vonatkozó határidők azonosak legyenek a hasonló belföldi esetekben meghatározott határidőkkel, és azokat oly módon alkalmazzák, amely garantálja ezen jogorvoslati lehetőségek tényleges igénybevételét az érintett felek számára.

(5) A kibocsátó hatóságnak és a végrehajtó hatóságnak tájékoztatnia kell egymást a valamely ENYH kiadása, elismerése vagy végrehajtása ellen benyújtott jogorvoslati kérelmekről.

(6) A jogorvoslati kérelem nem függeszti fel a nyomozási cselekmény végrehajtását, kivéve, ha az a hasonló belföldi esetekben ilyen hatást vált ki.

(7) Az ENYH elismerésének vagy végrehajtásának sikeres megtámadását a kibocsátó állam a nemzeti jogának megfelelően figyelembe veszi. A tagállamok – a nemzeti eljárási szabályok sérelme nélkül – biztosítják, hogy a kibocsátó államban zajló büntetőeljárások során, az ENYH révén szerzett bizonyítékok értékelésekor a védelem jogait, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot tiszteletben tartsák.

15. cikk

Az elismerés vagy a végrehajtás elhalasztásának indokai

(1) Az ENYH elismerése vagy végrehajtása a végrehajtó államban elhalasztható, amennyiben:

a)	végrehajtása sérelmes lehet egy folyamatban lévő nyomozásra vagy büntetőeljárásra – a végrehajtó állam által ésszerűnek tartott időpontig;

b)	az érintett tárgyakat, dokumentumokat vagy adatokat már más eljárásokban használják – addig az időpontig, amikor e célból ezekre már nincs szükség.

(2) Amint a halasztás oka megszűnik, a végrehajtó hatóság azonnal megteszi a szükséges intézkedéseket az ENYH végrehajtására, és bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton tájékoztatja a kibocsátó hatóságot.

16. cikk

Tájékoztatási kötelezettség

(1) A végrehajtó állam ENYH-t átvevő illetékes hatóságának késedelem nélkül – és mindenképpen az ENYH átvételétől számított egy héten belül – a B. mellékletben foglalt formanyomtatvány kitöltésével és elküldésével vissza kell igazolnia az ENYH kézhezvételét.

Amennyiben a 7. cikk (3) bekezdésével összhangban központi hatóságot jelöltek ki, ez a kötelezettség a központi hatóságra, valamint arra a végrehajtó hatóságra is vonatkozik, amely a központi hatóságon keresztül az ENYH-t megkapta.

A 7. cikk (6) bekezdésében említett esetekben az említett kötelezettség mind az ENYH-t eredetileg átvevő illetékes hatóságra, mind arra a végrehajtó hatóságra vonatkozik, amelyhez végül az ENYH-t továbbították.

(2) A 10. cikk (4) és (5) bekezdésének sérelme nélkül, a végrehajtó hatóságnak az alábbiak szerint kell tájékoztatnia a kibocsátó hatóságot haladéktalanul, bármilyen rendelkezésre álló módon:

a)	ha a végrehajtó hatóság számára lehetetlen, hogy az elismerésről vagy a végrehajtásról döntést hozzon, mivel az A. mellékletben előírt formanyomtatvány hiányos vagy nyilvánvalóan hibás;

ha a végrehajtó hatóság az ENYH végrehajtása során további vizsgálatok nélkül úgy ítéli meg, hogy helyénvaló lehet olyan nyomozási cselekményeket foganatosítani, amelyeket kezdetben nem terveztek, vagy amelyeket az ENYH kibocsátásának időpontjában nem lehetett konkrétan meghatározni – annak érdekében, hogy a kibocsátó hatóság az adott ügyben további lépéseket tehessen; vagy

c)	a végrehajtó hatóság megállapítja, hogy az adott ügyben nem tud megfelelni a kibocsátó hatóság által a 9. cikkel összhangban kifejezetten feltüntetett alaki követelményeknek és eljárásoknak.

A kibocsátó hatóság kérésére az információt írásban dokumentálhatóan haladéktalanul meg kell erősíteni.

(3) A 10. cikk (4) és (5) bekezdésében foglaltak sérelme nélkül, a végrehajtó hatóságnak késedelem nélkül és bármilyen, írásbeli dokumentálást lehetővé tevő úton tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot

a)	valamennyi, a 10. vagy 11. cikk szerinti döntésről;

b)	valamennyi, az ENYH végrehajtásának vagy elismerésének elhalasztásáról hozott döntésről, annak indoklásáról, és – lehetőség szerint – az elhalasztás várható időtartamáról.

17. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos büntetőjogi felelősség

A kibocsátó államnak az ezen irányelv alkalmazása keretében a végrehajtó állam területén tartózkodó tisztviselői a velük szemben vagy általuk elkövetett bűncselekmények vonatkozásában úgy tekintendők, mint a végrehajtó állam tisztviselői.

18. cikk

A tisztviselőkkel kapcsolatos polgári jogi felelősség

(1) Amennyiben valamely tagállam tisztviselői ezen irányelv alkalmazásának keretében egy másik tagállam területén tartózkodnak, úgy a feladatuk ellátása során általuk okozott bármilyen kárért az előbbi tagállam felel, azon tagállam jogával összhangban, amelynek területén a tisztviselői a tevékenységüket folytatják.

(2) Az a tagállam, amelynek területén az (1) bekezdésben említett kár bekövetkezett, a kárt ugyanolyan feltételek mellett téríti meg, mintha azt a saját tisztviselői okozták volna.

(3) Az a tagállam, amelynek tisztviselői egy másik tagállam területén valakinek kárt okoztak, teljes mértékben megtéríti az ezen utóbbi tagállam által a károsultaknak, illetve a károsult személyek jogán jogosult más személyeknek kifizetett kártérítés összegét.

(4) Az (1) bekezdésben említett esetekben – harmadik személyekkel szemben fennálló jogai gyakorlásának sérelme nélkül és a (3) bekezdésben foglalt rendelkezés kivételével – minden tagállam lemond az olyan károk megtérítésének igényléséről, amelyet egy másik tagállamtól szenvedett el.

19. cikk

Titkosság

(1) Az egyes tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság az ENYH végrehajtása során kellően figyelembe vegye a nyomozás titkosságát.

(2) A végrehajtó hatóságnak a nemzeti jogával összhangban garantálnia kell az ENYH, az ENYH-ban szereplő tények és az ENYH tartalmának titkosságát, kivéve a nyomozási cselekmény elvégzéséhez szükséges mértéket. Ha a végrehajtó hatóság nem tud megfelelni a titkosság követelményének, erről haladéktalanul értesítenie kell a kibocsátó hatóságot.

(3) A kibocsátó hatóság a nemzeti jogával összhangban – és amennyiben a végrehajtó hatóság másképpen nem jelzi – nem hozhatja nyilvánosságra a végrehajtó hatóság által átadott semmilyen bizonyítékot vagy információt, kivéve amennyiben a nyilvánosságra hozatal az ENYH-ban foglalt nyomozás vagy eljárás érdekében szükséges.

(4) A tagállamok meghozzák a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a bankok ne hozzák az érintett banki ügyfelek vagy más harmadik személyek tudomására, hogy a 26. vagy a 27. cikkel összhangban információkat továbbítottak a kibocsátó államnak, vagy hogy nyomozás van folyamatban.

20. cikk

Személyes adatok védelme

Ezen irányelv végrehajtása során a tagállamok biztosítják, hogy a személyes adatok kizárólag a 2008/977/IB tanácsi kerethatározat (17), illetve a személyes adatok gépi feldolgozása során az egyének védelméről szóló, 1981. január 28-i Európa tanácsi egyezményben és annak kiegészítő jegyzőkönyvében foglalt elvek szerinti védelemben részesüljenek, valamint hogy azok feldolgozására kizárólag az említett rendelkezések és elvek szerint kerülhessen sor.

Az ezen adatokhoz való hozzáférést – az érintett jogainak sérelme nélkül – korlátozni kell. Ezekhez az adatokhoz kizárólag arra engedéllyel rendelkezők férhetnek hozzá.

21. cikk

Költségek

(1) Kivéve, ha ez az irányelv másképp rendelkezik, a végrehajtó állam viseli mindazokat a költségeket, amelyek az ENYH végrehajtásával kapcsolatban a végrehajtó állam területén merülnek fel.

(2) Ha a végrehajtó hatóság úgy ítéli meg, hogy az ENYH végrehajtása kivételesen magas költségekkel járhat, konzultálhat a kibocsátó hatósággal a költségek esetleges megosztásáról és a megosztás módjáról, illetve az ENYH módosításáról.

A végrehajtó hatóságnak előzetesen részletesen tájékoztatnia kell a kibocsátó hatóságot a kivételesen magasnak minősített költségrészről.

(3) Kivételes helyzetekben, amennyiben a költségekre vonatkozó, a (2) bekezdésben említett konzultáció nem eredményez megállapodást, a kibocsátó hatóság:

a)	részben vagy egészben visszavonhatja az ENYH-t; vagy

b)	fenntarthatja az ENYH-t és ezzel egyidejűleg viseli a költségek kivételesen magasnak minősített részét.

IV. FEJEZET

EGYES NYOMOZÁSI CSELEKMÉNYEKRE VONATKOZÓ KÜLÖNLEGES RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Őrizetben levő személyek nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében történő ideiglenes átadása a kibocsátó államnak

(1) A végrehajtó államban őrizetben levő személy ideiglenes átadására vonatkozóan ENYH bocsátható ki olyan bizonyításfelvételi célú nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében, amelyhez az említett személynek a kibocsátó állam területén való jelenléte szükséges, feltéve, hogy a személyt a végrehajtó állam által előírt időn belül visszaküldik.

(2) Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain túl az ENYH végrehajtása akkor is megtagadható, ha:

a)	az őrizetben levő személy ahhoz nem járul hozzá; vagy

b)	ha az átadás valószínűleg meghosszabbítaná az említett személy fogva tartásának időtartamát.

(3) A (2) bekezdés a) pontjának sérelme nélkül, amennyiben az érintett személy életkorára, illetve testi vagy szellemi állapotára tekintettel a végrehajtó állam ezt szükségesnek tartja, az őrizetben lévő személy jogi képviselője részére lehetőséget kell biztosítania arra, hogy kinyilvánítsa az ideiglenes átadással kapcsolatos véleményét.

(4) Az (1) bekezdésben említett esetben – a valamennyi szükséges dokumentum kíséretében benyújtott – kérelem alapján engedélyezni kell az őrizetben levő személynek egy harmadik tagállam területén keresztül történő átszállítását (a továbbiakban: az átszállítási tagállam).

(5) A kibocsátó tagállam és a végrehajtó tagállam megállapodnak egymással a személy ideiglenes átadásának gyakorlati kérdéseiről – és ennek keretében a kibocsátó államban történő őrizetének részleteiről –, valamint azokról a határidőkről, ameddig a személyt a kibocsátó államnak át kell adnia, illetve amelynek lejárta előtt a végrehajtó állam területére vissza kell térnie, gondoskodva arról, hogy ennek során figyelembe vegyék az érintett személy testi és szellemi állapotát, valamint a kibocsátó államban előírt biztonsági szintet.

(6) Az átadott személy azon cselekmények vagy ítéletek miatt, amelyek miatt a végrehajtó államban őrizetben volt, őrizetben marad a kibocsátó állam területén is – és adott esetben az átszállítási tagállam területén is –, kivéve akkor, ha a végrehajtó állam a szabadon bocsátását kéri.

(7) A kibocsátó állam területén töltött őrizet időtartamát be kell számítani annak a fogva tartásnak az időtartamába, amelyet az érintett személynek a végrehajtó állam területén kell letöltenie.

(8) Az (6) bekezdés sérelme nélkül, az átadott személy a kibocsátó államban nem vonható büntetőeljárás alá, nem tartható fogva és személyes szabadsága semmilyen egyéb módon nem korlátozható a végrehajtó állam területéről való indulása előtt elkövetett olyan cselekmények vagy meghozott ítéletek miatt, amelyeket az ENYH nem tartalmaz.

(9) A (8) bekezdésben említett mentesség megszűnik, ha az átadott személynek, annak ellenére, hogy – az attól számított tizenöt egymást követő napon keresztül, hogy a kibocsátó hatóságok már nem tartottak igényt a jelenlétére – lehetősége volt elhagyni a kibocsátó állam területét:

a)	a kibocsátó állam területén maradt; vagy

b)	ha elhagyta azt, visszatért.

(10) Az e cikk alkalmazása kapcsán felmerülő költségek fedezésére a 21. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni, azon költségek kivételével, amelyek a személynek a kibocsátó államba való átszállítása, illetve onnan való visszaszállítása kapcsán keletkeznek: ez utóbbi költségeket az említett állam viseli.

23. cikk

Őrizetben levő személyek nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében történő ideiglenes átadása a végrehajtó államnak

(1) A kibocsátó államban őrizetben levő személy ideiglenes átadására vonatkozóan ENYH bocsátható ki olyan bizonyításfelvételi célú nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében, amelyhez az említett személynek a végrehajtó állam területén való jelenléte szükséges.

(2) A 22. cikk (2) bekezdésének a) pontját, valamint (3)–(9) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell az e cikk szerinti ideiglenes átadásra.

(3) Az e cikk alkalmazása kapcsán felmerülő költségek fedezésére a 21. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni, azon költségek kivételével, amelyek az érintett személynek a végrehajtó államba való átszállítása, illetve onnan való visszaszállítása kapcsán keletkeznek: ez utóbbi költségeket a kibocsátó állam viseli.

24. cikk

Meghallgatás videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével

(1) Ha a végrehajtó állam területén tartózkodó személyt a kibocsátó állam illetékes hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánják meghallgatni, akkor a kibocsátó hatóság ENYH-t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével hallgassák meg, a (5)–(7) bekezdésben előírtaknak megfelelően.

A kibocsátó hatóság az ENYH-t a gyanúsított vagy vádlott videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével való kihallgatása céljára is kibocsáthatja.

(2) Az elismerés vagy a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain túl az ENYH végrehajtása akkor is megtagadható, ha:

a)	a gyanúsított vagy vádlott ahhoz nem adta beleegyezését; vagy

b)	a nyomozási cselekmény elvégzése az adott esetben ellentétes lenne a végrehajtó állam jogának alapvető elveivel.

(3) A kibocsátó hatóság és a végrehajtó hatóság megállapodik a meghallgatás gyakorlati részleteiről. Az e részletekről való megállapodás során a végrehajtó hatóságnak vállalnia kell a következőket:

a)	idézést küld az érintett tanúnak vagy szakértőnek a meghallgatás időpontjának és helyszínének megjelölésével;

b)	a kibocsátó állam joga által előírt részletes szabályoknak megfelelően megidézi a kihallgatásra a gyanúsítottat vagy a vádlottat, és tájékoztatja a kibocsátó állam joga értelmében fennálló jogairól, kellő időben ahhoz, hogy az ténylegesen élhessen a védelemhez való jogával;

c)	biztosítja a meghallgatandó személy személyazonosságának megállapítását.

(4) Amennyiben a végrehajtó hatóságnak nem állnak rendelkezésére a videokonferencia útján lefolytatott meghallgatáshoz szükséges technikai eszközök, úgy azokat a kibocsátó állam kölcsönös megállapodás alapján a rendelkezésére bocsáthatja.

(5) A videokonferencia vagy egyéb audiovizuális közvetítőeszköz segítségével történő meghallgatás esetében az alábbi szabályokat kell alkalmazni:

a végrehajtó állam illetékes hatósága képviselőjének – szükség esetén a hatóságot segítő tolmáccsal együtt – jelen kell lennie a meghallgatás során, és ez a képviselő felel a meghallgatni kívánt személy személyazonosságának a megállapításáért, valamint a végrehajtó állam jogának alapvető elveinek tiszteletben tartásáért.

Ha a végrehajtó hatóság képviselője úgy ítéli meg, hogy a meghallgatás folyamán a végrehajtó állam jogának alapvető elveit megsértik, haladéktalanul megteszi a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a meghallgatás az említett alapelvekkel összhangban folytatódjon;

b)	a kibocsátó állam és a végrehajtó állam illetékes hatóságainak szükség esetén meg kell állapodniuk a meghallgatni kívánt személy védelmét szolgáló intézkedésekről;

c)	a kihallgatást a kibocsátó állam joga szerint és közvetlenül a kibocsátó állam illetékes hatósága által vagy annak irányítása alatt kell lefolytatni;

d)	a végrehajtó állam a kibocsátó állam vagy a meghallgatni kívánt személy kérelmére gondoskodik arról, hogy szükség esetén a meghallgatni kívánt személynek tolmács álljon a rendelkezésére;

a gyanúsítottakat vagy vádlottakat a kihallgatást megelőzően tájékoztatni kell az őket a végrehajtó állam és a kibocsátó állam joga szerint megillető eljárási jogokról, beleértve a tanúvallomás tételének megtagadásához való jogot is. Amennyiben a végrehajtó vagy a kibocsátó állam joga szerint a tanúkat és a szakértőket megilleti a tanúvallomás tételének megtagadására vonatkozó jog, kérhetik, hogy élhessenek ezzel a jogukkal, és erről a jogukról a kihallgatást megelőzően tájékoztatni kell őket.

(6) Az érintett személyek védelmére vonatkozóan esetlegesen elfogadott intézkedések sérelme nélkül a végrehajtó hatóságnak a meghallgatás befejezésekor jegyzőkönyvet kell felvennie a meghallgatásról, amelyben fel kell tüntetnie a meghallgatás helyét és időpontját, a meghallgatott személy személyazonosságát, a végrehajtó államban a meghallgatáson részt vevő minden egyéb személy személyazonosságát és beosztását, az esetleges eskütételeket, valamint a meghallgatás lefolytatásának technikai körülményeit. A végrehajtó hatóság továbbítja ezt a dokumentumot a kibocsátó hatóságnak.

(7) A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy ha a személy meghallgatására e cikkel összhangban a területükön kerül sor, és a személy a vallomástételi kötelezettség ellenére megtagadja a vallomástételt, vagy hamis vallomást tesz, a tagállam nemzeti jogát ugyanúgy alkalmazzák, mintha a meghallgatásra nemzeti eljárás keretében került volna sor.

25. cikk

Telefonkonferencia útján történő meghallgatás

(1) Ha egy, valamely tagállam területén tartózkodó személyt egy másik tagállam illetékes hatóságai tanúként vagy szakértőként kívánnak meghallgatni, és nem célszerű vagy nem lehetséges, hogy a meghallgatni kívánt személy személyesen jelenjen meg az adott tagállam területén, akkor ez utóbbi tagállam kibocsátó hatósága az e célra alkalmas egyéb lehetőségek megvizsgálását követően ENYH-t bocsáthat ki annak érdekében, hogy a tanút vagy szakértőt videokonferencia útján hallgassák meg, a (2) bekezdésben meghatározottaknak megfelelően.

(2) Ellentétes értelmű megállapodás hiányában a 24. cikk (3), (5), (6) és (7) bekezdését értelemszerűen alkalmazni kell a telefonkonferencia útján történő meghallgatásra is.

26. cikk

Információk a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél vezetett számlákról

(1) ENYH bocsátható ki annak megállapítása céljából, hogy a büntetőeljárás alatt álló természetes vagy jogi személy rendelkezik-e a végrehajtó állam területén található valamely bankban egy vagy több, bármilyen típusú számlával, illetve ilyen számlák feletti rendelkezési joggal, és amennyiben igen, az azonosított számlák valamennyi adatának kiadására.

(2) Az e cikkben meghatározott feltételek mellett minden tagállam meghozza az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy az (1) bekezdésben említett információkat rendelkezésre tudja bocsátani.

(3) Az (1) bekezdésben említett információknak – ha ezt az ENYH előírja – ki kell terjedniük azokra a számlákra is, amelyekre vonatkozóan az érintett büntetőeljárás alatt álló személy meghatalmazással rendelkezik.

(4) Az e cikkben meghatározott kötelezettség csak a számlát kezelő bank birtokában lévő információk vonatkozásában alkalmazandó.

(5) A kibocsátó hatóságnak az ENYH-ban ismertetnie kell azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk érdemi jelentőségűek lehetnek az adott büntetőeljárás szempontjából, valamint azokat az okokat, amelyek miatt feltételezi, hogy a végrehajtó állam területén működő bankok kezelik az adott bankszámlát, és – amennyiben lehetséges – azt, hogy mely bankok lehetnek ezek. Emellett az ENYH-ban közölnie kell minden olyan rendelkezésre álló információt, amely elősegítheti annak végrehajtását.

(6) ENYH bocsátható ki annak megállapítása céljából is, hogy a büntetőeljárás alatt álló bármely természetes vagy jogi személy rendelkezik-e a végrehajtó állam területén működő bármely, banktól eltérő egyéb pénzügyi intézménynél nyitott egy vagy több számlával. A (3)–(5) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó. Az ENYH végrehajtása ilyen esetekben, illetve az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül akkor is elutasítható, ha a nyomozási cselekmény végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék.

27. cikk

Információ a bankoknál és egyéb pénzintézeteknél vezetett számlákról

(1) A kibocsátó hatóság ENYH-t bocsáthat ki meghatározott bankszámlák adatainak, valamint meghatározott időszakban az ENYH-ban meghatározott egy vagy több számlán keresztül végrehajtott banki ügyletekkel kapcsolatos adatoknak a megállapítása céljából, a forrás- vagy kedvezményezett számlák adatait is beleértve.

(2) Az e cikkben meghatározott feltételek mellett minden tagállam meghozza azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az (1) bekezdésben említett információkat rendelkezésre tudja bocsátani.

(3) Az e cikkben meghatározott kötelezettség csak abban az esetben alkalmazandó, ha az információk a számlát vezető bank birtokában vannak.

(4) A kibocsátó hatóság az ENYH-ban közli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk relevánsak az adott büntetőeljárás szempontjából.

(5) ENYH a bankoktól eltérő egyéb pénzügyi intézmények által végzett pénzügyi műveletek viszonylatában is kibocsátható az (1) bekezdésben meghatározott információk megszerzése céljából. A (3)–(4) bekezdés értelemszerűen alkalmazandó. Az ENYH végrehajtása ilyen esetekben, illetve az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül akkor is elutasítható, ha a nyomozási cselekmény végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék.

28. cikk

A bizonyítékok valós idejű, folyamatos, illetve meghatározott ideig tartó gyűjtésével járó nyomozási cselekmények

(1) Amennyiben az ENYH kibocsátására a bizonyítékok valós idejű, folyamatos, illetve meghatározott ideig tartó gyűjtését szükségessé tevő nyomozási cselekmény végrehajtása céljából kerül sor, mint például:

a)	egy vagy több meghatározott számlán keresztül végrehajtott banki vagy más pénzügyi műveletek nyomon követését;

b)	a végrehajtó állam területén való ellenőrzött szállítást,

az ENYH végrehajtása az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül akkor is elutasítható, ha az adott nyomozási cselekmény végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék.

(2) A gyakorlati kérdésekről az (1) bekezdés b) pontjában említett nyomozási cselekmények esetében és minden más esetben is, amikor erre szükség van, a kibocsátó államnak és a végrehajtó államnak kell megállapodnia.

(3) A kibocsátó hatóság az ENYH-ban közli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a kért információk relevánsak az adott büntetőeljárás szempontjából.

(4) Az intézkedésnek, valamint az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtásához kapcsolódó tevékenységek irányításának és ellenőrzésének joga a végrehajtó állam illetékes hatóságait illeti meg.

29. cikk

Fedett nyomozás

(1) ENYH bocsátható ki azzal a céllal, hogy a végrehajtó államot felkérjék, hogy segítse a kibocsátó államot a fedett vagy hamis személyazonossággal tevékenykedő tisztviselők által végzett bűnügyi nyomozások során (fedett nyomozás).

(2) A kibocsátó hatóság az ENYH-ban megjelöli azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a fedett nyomozás érdemi jelentőségű lehet a az érintett büntetőeljárás szempontjából. Az e cikk szerint kibocsátott ENYH elismeréséről és végrehajtásáról szóló határozatot a végrehajtó állam illetékes hatóságai ezen állam nemzeti jogát és eljárásait kellően figyelembe véve hozzák meg.

(3) Az (1) bekezdésben foglalt céllal kibocsátott ENYH végrehajtását az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül a végrehajtó hatóság akkor is elutasíthatja, ha:

a)	a fedett nyomozás végrehajtását hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék; vagy

b)	a két tagállam nem tudott megállapodni a (4) bekezdésben említettek szerint a fedett nyomozás gyakorlati részleteiről.

(4) A fedett nyomozást azon tagállam nemzeti jogának és eljárásainak megfelelően kell végezni, amelynek területén a fedett nyomozást végrehajtják. Az intézkedésnek, valamint a fedett nyomozáshoz kapcsolódó műveletek irányításának és ellenőrzésének joga kizárólag a végrehajtó állam illetékes hatóságait illeti meg. A fedett nyomozás időtartamáról, annak pontos feltételeiről és a fedett nyomozásban részt vevő tisztviselők jogállásáról a kibocsátó állam és a végrehajtó állam állapodnak meg nemzeti joguk és eljárásaik figyelembevételével.

V. FEJEZET

TITKOS TÁVKÖZLÉSI INFORMÁCIÓGYŰJTÉS

30. cikk

Titkos távközlési információgyűjtés más tagállam által nyújtott technikai segítséggel

(1) ENYH bocsátható ki távközlési információk azon tagállamban való elfogása céljából, amelynek technikai segítségére szükség van.

(2) Ha ugyanazon titkos távközlési információgyűjtéshez egynél több tagállam is rendelkezésre tudja bocsátani a teljes szükséges technikai segítséget, az ENYH-t csak az egyiküknek kell megküldeni. Mindig elsőbbséget élvez a célszemély aktuális vagy leendő tartózkodási helye szerinti tagállam.

(3) Az (1) bekezdésben említett ENYH-nak az alábbi információkat is tartalmaznia kell:

a)	a célszemély azonosítására szolgáló információk;

b)	a titkos információgyűjtés kívánt időtartama;

c)	elegendő technikai adat, különösen a célszemély azonosítója, annak érdekében, hogy az ENYH-t végre lehessen hajtani.

(4) A kibocsátó hatóságnak az ENYH-ban közölnie kell azokat az okokat, amelyek miatt úgy ítéli meg, hogy a megjelölt nyomozási cselekmények relevánsak az adott büntetőeljárás szempontjából.

(5) A végrehajtó hatóság az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtását az elismerés és a végrehajtás megtagadásának a 11. cikkben említett indokain felül akkor is elutasíthatja, ha a nyomozási cselekmény végrehajtását hasonló belföldi ügyben nem engedélyeznék. A végrehajtó állam a hozzájárulását kötheti bármiféle olyan feltétel teljesítéséhez, amelyet egy hasonló belföldi ügyben teljesíteni kellene.

(6) Az (1) bekezdésben említett ENYH végrehajtható azáltal, hogy:

a)	a távközlési információkat haladéktalanul továbbítják a kibocsátó állam részére; vagy

b)	a távközlési információkat elfogják és rögzítik, majd ezt követően továbbítják annak eredményét a kibocsátó államnak.

A kibocsátó és a végrehajtó hatóságnak egyeztetnie kell annak érdekében, hogy megállapodjanak arról, hogy a titkos információgyűjtésre az a) vagy b) ponttal összhangban kerül-e sor.

(7) A kibocsátó hatóság az (1) bekezdésben említett ENYH kibocsátásakor vagy a titkos információgyűjtés alatt indokolt esetben és a végrehajtó hatóság beleegyezésével kérheti a rögzített információk írásba foglalását, dekódolását vagy titkosításának feloldását.

(8) Az e cikk alkalmazása kapcsán felmerülő költségek fedezésére a 21. cikk rendelkezéseit kell alkalmazni az elfogott távközlési információk írásba foglalásával, dekódolásával és titkosításának feloldásával kapcsolatos költségek kivételével; ez utóbbiakat a kibocsátó állam viseli.

31. cikk

A büntetőeljárás alá vont személy tartózkodási helye szerinti olyan tagállam értesítése, amelytől nincs szükség technikai segítségre

(1) Amennyiben a nyomozási cselekmény foganatosítása érdekében egy tagállam (a továbbiakban: a titkos információgyűjtést végző tagállam) illetékes hatóságai engedélyezték a titkos távközlési információgyűjtést, és az azt elrendelő határozatban feltüntetett célszemély távközlési címét egy olyan másik tagállamban (a továbbiakban: az értesített tagállam) használják, amelytől a titkos információgyűjtéshez nincs szükség technikai segítségre, a titkos információgyűjtést végző tagállam tájékoztatja az értesített tagállam illetékes hatóságát a titkos információgyűjtésről:

a)	a titkos távközlési információgyűjtés megkezdése előtt azon esetekben, amikor a titkos információgyűjtést végző tagállam illetékes hatósága annak elrendelésekor tudja, hogy a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodik vagy ott fog tartózkodni;

b)	a titkos távközlési információgyűjtés ideje alatt vagy annak befejezését követően azonnal, amint tudomására jutott, hogy a célszemély a titkos információgyűjtés ideje alatt az értesített tagállam területén tartózkodik vagy ott tartózkodott.

(2) Az (1) bekezdésben említett értesítéshez a C. mellékletben szereplő formanyomtatványt kell használni.

(3) Az értesített tagállam illetékes hatóságának abban az esetben, ha a titkos távközlési információgyűjtést hasonló belföldi esetben nem engedélyeznék, haladéktalanul és az (1) bekezdésben említett értesítés kézhezvételét követően legkésőbb 96 órán belül értesítenie kell a titkos távközlési információgyűjtést végző tagállam illetékes hatóságát:

a)	arról, hogy a titkos távközlési információgyűjtést nem lehet elvégezni vagy be kell fejezni;

adott esetben arról, hogy azokat a titkos információgyűjtés révén megszerzett információkat, amelyeket már összegyűjtöttek, mialatt a célszemély az értesített tagállam területén tartózkodott, ne használják fel, illetve csak az értesített tagállam által meghatározott feltételek teljesítése esetén használják fel. Az értesített tagállam illetékes hatóságának tájékoztatnia kell a titkos információgyűjtést végző tagállam illetékes hatóságát az említett feltételek indokairól.

(4) Az 5. cikk (2) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a (2) bekezdésben említett értesítésre.

VI. FEJEZET

IDEIGLENES INTÉZKEDÉSEK

32. cikk

Ideiglenes intézkedések

(1) A kibocsátó hatóság az ENYH-t olyan intézkedés meghozatala érdekében is kibocsáthatja, amelynek célja a bizonyítékként felhasználható elemek megsemmisítésének, átalakításának, áthelyezésének, átadásának vagy elidegenítésének ideiglenes megakadályozása.

(2) A végrehajtó hatóságnak a lehető leghamarabb határoznia kell az ideiglenes intézkedésről, és amennyiben lehetséges, az ENYH kézhezvételétől számított 24 órán belül közölnie kell döntését.

(3) Amennyiben a kibocsátó hatóság az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedést kérelmezi, jeleznie kell az ENYH-ban, hogy a bizonyítékot átadják-e a kibocsátó államnak, vagy az maradjon a végrehajtó államban. A végrehajtó hatóságnak el kell ismernie és végre kell hajtania az említett ENYH-t, majd ebben az irányelvben megállapított eljárásokkal összhangban át kell adnia a bizonyítékot.

(4) Ha az ENYH-ban a (3) bekezdéssel összhangban olyan utasítás szerepel, hogy a bizonyíték maradjon a végrehajtó államban, a kibocsátó hatóságnak fel kell tüntetnie az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedés visszavonásának időpontját vagy a bizonyítéknak a kibocsátó állam részére történő átadása iránti kérelem benyújtásának várható időpontját.

(5) A kibocsátó hatósággal folytatott konzultációt követően a végrehajtó hatóság a nemzeti jogával és gyakorlatával összhangban, az eset körülményeire figyelemmel megállapíthatja a megfelelő feltételeket az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedés időtartamának korlátozása céljából. Amennyiben a végrehajtó hatóság az említett feltételekkel összhangban az ideiglenes intézkedés visszavonását tervezi, a végrehajtó hatóságnak tájékoztatnia kell arról a kibocsátó hatóságot, amelynek lehetőséget kell biztosítani észrevételei közlésére. A kibocsátó hatóságnak haladéktalanul értesítenie kell a végrehajtó hatóságot az (1) bekezdésben említett ideiglenes intézkedések visszavonásáról.

VII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

33. cikk

Értesítések

(1) 2017. május 22-ig valamennyi tagállam értesíti a Bizottságot az alábbiakról:

a)	az(ok) a hatóság(ok), amely(ek) a tagállam nemzeti jogával összhangban illetékesek a 2. cikk c) és d) pontja szerint, amennyiben az adott tagállam a kibocsátó állam vagy a végrehajtó állam;

b)	az ENYH kibocsátása céljára az 5. cikk (2) bekezdése szerint elfogadott nyelvek;

c)	a kijelölt központi hatóság(ok)ra vonatkozó információk, amennyiben a tagállam élni kíván a 7. cikk (3) bekezdésében biztosított lehetőséggel. Ez a tájékoztatás a kibocsátó állam hatóságaira nézve kötelező.

(2) Minden egyes tagállam benyújthatja ezenkívül a Bizottságnak azon dokumentumok listáját is, amelyeket a 22. cikk (4) bekezdésének értelmében szükségesként előír.

(3) A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) és (2) bekezdésben említett adatokban történt valamennyi későbbi változásról.

(4) A Bizottság az e cikknek megfelelően kapott információkat valamennyi tagállam és az EIH számára elérhetővé teszi. Az információkat az EIH a 2008/976/IB tanácsi határozat (18) 9. cikkében említett honlapon rendelkezésre bocsátja.

34. cikk

Kapcsolat más jogi eszközökkel, megállapodásokkal és egyezményekkel

(1) Ez az irányelv 2017. május 22-i hatállyal felváltja az ezen irányelv hatálya alá tartozó tagállamok közötti kapcsolatokra alkalmazandó alábbi egyezmények megfelelő rendelkezéseit, az említett rendelkezések tagállamok és harmadik államok közötti alkalmazásának, valamint a 35. cikk értelmében való átmeneti alkalmazásának sérelme nélkül:

a)	az Európa Tanácsnak a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 1959. április 20-i európai egyezménye, valamint ennek két kiegészítő jegyzőkönyve, továbbá az egyezmény 26. cikkének értelmében kötött kétoldalú megállapodások;

b)	a Schengeni Megállapodás végrehajtásáról szóló egyezmény;

c)	az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezmény és annak jegyzőkönyve.

(2) A 2008/978/IB kerethatározat rendelkezéseinek helyébe az ezen irányelv elfogadásában részt vevő tagállamok vonatkozásában ezen irányelv rendelkezései lépnek. A 2003/577/IB kerethatározat rendelkezéseinek helyébe a bizonyítékok biztosítása tekintetében ezen irányelv rendelkezései lépnek azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre ezen irányelv kötelező.

Azon tagállamok vonatkozásában, amelyekre ezen irányelv kötelező, a 2008/978/IB kerethatározat, valamint a bizonyítékok biztosítása tekintetében a 2003/577/IB kerethatározatra vonatkozó hivatkozásokat az ezen irányelvre vonatkozó hivatkozásokként kell értelmezni.

(3) Ezen irányelv mellett a tagállamok 2017. május 22. után más tagállamokkal csak akkor köthetnek vagy alkalmazhatnak tovább két- vagy többoldalú egyezményeket és megállapodásokat, ha azok lehetővé teszik ezen irányelv céljainak további megerősítését, és hozzájárulnak a bizonyítékgyűjtési eljárások egyszerűsítéséhez vagy további megkönnyítéséhez, valamint feltéve, hogy tiszteletben tartják az ezen irányelvben foglalt biztosítékok szintjét.

(4) A tagállamok 2017. május 22-ig értesítik a Bizottságot azokról a (3) bekezdésben említett, meglévő megállapodásokról és egyezményekről, amelyeket továbbra is alkalmazni kívánnak. A tagállamok három hónapon belül értesítik a Bizottságot bármely új, a (3) bekezdésben említett megállapodás vagy egyezmény aláírásáról is.

35. cikk

Átmeneti rendelkezések

(1) A 2017. május 22. előtt kapott, kölcsönös jogsegély iránti megkereséseket továbbra is a kölcsönös bűnügyi jogsegélyre vonatkozó, meglévő eszközök szabályozzák. A 2003/577/IB kerethatározat értelmében hozott és 2017. május 22. előtt kapott, bizonyítékok biztosítására vonatkozó határozatokat ugyancsak az említett kerethatározat szabályozza.

(2) A 8. cikk (1) bekezdése értelemszerűen alkalmazandó a 2003/577/IB kerethatározat alapján hozott biztosítási intézkedést elrendelő határozat nyomán kibocsátott ENYH-ra.

36. cikk

Átültetés

(1) A tagállamok meghozzák azokat az intézkedéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ezen irányelvnek 2017. május 22-ig megfeleljenek.

(2) Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos közzétételük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.

(3) A tagállamok 2017. május 22-ig közlik a Bizottsággal azoknak a rendelkezéseknek a szövegét, amelyek az ezen irányelvből fakadó kötelezettségeket ültetik át a nemzeti jogukba.

37. cikk

Jelentés az alkalmazásról

A Bizottság legkésőbb 5 évvel 2014. május 21. után jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak ezen irányelv alkalmazásáról, amely jelentés mind a mennyiségre, mind a minőségre vonatkozó információkon alapul, és magában foglalja különösen annak értékelését, hogy az irányelv milyen hatást gyakorolt a büntetőügyekben folytatott együttműködésre és a személyek védelmére, valamint hogy a műszaki fejlődés fényében miként alakult a titkos távközlési információgyűjtésre vonatkozó rendelkezések végrehajtása. A Bizottság a jelentéshez szükség szerint javaslatokat csatol ezen irányelv módosítására.

38. cikk

Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

39. cikk

Címzettek

Ennek az irányelvnek a Szerződéseknek megfelelően a tagállamok a címzettjei.

Kelt Brüsszelben, 2014. április 3-án.

az Európai Parlament részéről

az elnök

M. SCHULZ

a Tanács részéről

az elnök

D. KOURKOULAS

(1) Az Európai Parlament 2014. február 27-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé) és a Tanács 2014. március 14-i határozata.

(2) A Tanács 2003. július 22-i 2003/577/IB kerethatározata a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedést elrendelő határozatoknak az Európai Unióban történő végrehajtásáról (HL L 196., 2003.8.2., 45. o).

(3) A Tanács 2008. december 18-i 2008/978/IB kerethatározata a büntetőeljárások során felhasználandó tárgyak, dokumentumok és adatok megszerzéséhez szükséges európai bizonyításfelvételi parancsról (HL L 350., 2008.12.30., 72. o.).

(4) Egyezmény a Benelux Gazdasági Unió államai, a Németországi Szövetségi Köztársaság és a Francia Köztársaság kormányai között a közös határaikon történő ellenőrzések fokozatos megszüntetéséről szóló, 1985. június 14-i Schengeni Megállapodás végrehajtásáról (HL L 239., 2000.9.22., 19. o.).

(5) Az Európai Parlament és a Tanács 2010. október 20-i 2010/64/EU irányelve) a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról (HL L 280., 2010.10.26., 1. o.).

(6) Az Európai Parlament és a Tanács 2012. május 22-i 2012/13/EU irányelve a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (HL L 142., 2012.6.1., 1. o.).

(7) Az Európai Parlament és a Tanács 2013. október 22-i 2013/48/EU irányelve a büntetőeljárás során és az európai elfogatóparancshoz kapcsolódó eljárásokban ügyvédi segítség igénybevételéhez való jogról, valamint valamely harmadik félnek a szabadságelvonáskor történő tájékoztatásához való jogról és a szabadságelvonás ideje alatt harmadik felekkel és a konzuli hatóságokkal való kommunikációhoz való jogról (HL L 294., 2013.11.6., 1. o.)

(8) Az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló egyezményhez csatolt jegyzőkönyvnek az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően történő létrehozásáról (HL C 326., 2001.11.21., 2. o.).

(9) Tanács 2002. június 13-i 2002/584/IB kerethatározata az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról (HL L 190., 2002.7.18., 1. o.).

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).

(11) HL C 369., 2011.12.17., 14. o.

(12) HL C 355., 2010.12.29., 1. o.

(13) Az Európai Parlament és a Tanács 2000. december 18-i 45/2001/EK rendelete a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

(14) A Tanács által az Európai Unióról szóló szerződés 34. cikkének megfelelően létrehozott egyezmény az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről (HL C 197., 2000.7.12., 3. o.).

(15) A Tanács 2002. június 13-i 2002/465/IB kerethatározata a közös nyomozócsoportokról (HL L 162., 2002.6.20., 1. o).

(16) 1998. június 29-i 98/428/IB együttes fellépés, amelyet a Tanács az Európai Unióról szóló szerződés K.3. cikke alapján fogadott el, az Európai Igazságügyi Hálózat létrehozásáról (HL L 191., 1998.7.7., 4. o.).

(17) A Tanács 2008. november 27-i 2008/977/IB kerethatározata a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről (HL L 350., 2008.12.30., 60. o.).

(18) A Tanács 2008. december 16-i 2008/976/IB határozata az Európai Igazságügyi Hálózatról (HL L 348., 2008.12.24., 130. o.).

A. MELLÉKLET

EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT (ENYH)

Ezt az ENYH-t egy illetékes hatóság bocsátotta ki. A kibocsátó hatóság igazolja, hogy ennek az ENYH-nak a kibocsátása a benne megjelölt eljáráshoz szükséges és azzal arányos, figyelembe véve a gyanúsított vagy a vádlott jogait is, és hogy a megjelölt nyomozási cselekmények megegyező körülmények között hasonló belföldi ügyben is elrendelhetők lennének. Kérem az alábbiakban megjelölt nyomozási cselekménynek vagy intézkedéseknek az elvégzését a nyomozás bizalmas jellegének megfelelő figyelembevételével, és azt követően az ENYH végrehajtásának eredményeként megszerzett bizonyítékok átadását.

B. MELLÉKLET

IGAZOLÁS EURÓPAI NYOMOZÁSI HATÁROZAT (ENYH) ÁTVÉTELÉRŐL

Ezt a formanyomtatványt a végrehajtó állam azon hatóságának kell kitöltenie, amely a lentebb említett ENYH-t kapta.

C. MELLÉKLET

ÉRTESÍTÉS

Ez a formanyomtatvány a tagállamok arról való értesítésére szolgál, hogy a területükön technikai segítségük igénybevétele nélkül titkos távközlési információgyűjtést fognak végezni, végeznek vagy végeztek. Tájékoztatom … (az értesített tagállam) a titkos információgyűjtésről.

D. MELLÉKLET

A 11. CIKK SZERINTI BŰNCSELEKMÉNY-KATEGÓRIÁK

—	bűnszervezetben való részvétel,

—	terrorizmus,

—	emberkereskedelem,

—	gyermekek szexuális kizsákmányolása és gyermekpornográfia,

—	kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme,

—	fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok tiltott kereskedelme,

—	korrupció,

—	csalással kapcsolatos bűncselekmények, ideértve az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló, 1995. július 26-i egyezmény értelmében az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő csalásokat is,

—	bűncselekményből származó jövedelem tisztára mosása,

—	pénzhamisítás, beleértve az euro hamisítását is,

—	számítástechnikai bűnözés,

—	környezettel kapcsolatos bűncselekmények, beleértve a veszélyeztetett állatfajok, valamint a veszélyeztetett növényfajok és -fajták tiltott kereskedelmét is,

—	segítségnyújtás jogellenes beutazáshoz és tartózkodáshoz,

—	szándékos emberölés, súlyos testi sértés,

—	emberi szervek és szövetek tiltott kereskedelme,

—	emberrablás, személyi szabadság megsértése és túszejtés,

—	rasszizmus és idegengyűlölet,

—	szervezett vagy fegyveres rablás,

—	kulturális javak tiltott kereskedelme, beleértve a régiségeket és a műtárgyakat is,

—

csalás,

—	zsarolás és védelmi pénz szedése,

—	termékhamisítás és szerzői jog megsértése,

—	hivatalos okmányok hamisítása és azokkal való kereskedelem,

—	fizetőeszközök hamisítása,

—	hormontartalmú anyagok és más növekedésserkentők tiltott kereskedelme,

—	nukleáris vagy radioaktív anyagok tiltott kereskedelme,

—	lopott gépjárművek kereskedelme,

—	erőszakos közösülés,

—	gyújtogatás,

—	a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatósága alá tartozó bűncselekmények,

—	légi vagy vízi jármű jogellenes hatalomba kerítése,

—	szabotázs.

NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK

1.5.2014

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

L 130/45

A nemzetközi közjog értelmében jogi hatállyal kizárólag az ENSZ-EGB eredeti szövegei rendelkeznek. Ennek az előírásnak a státusa és hatálybalépésének időpontja az ENSZ-EGB TRANS/WP.29/343 sz. státusdokumentumának legutóbbi változatában ellenőrizhető a következő weboldalon:

http://www.unece.org/trans/main/wp29/wp29wgs/wp29gen/wp29fdocstts.html.

Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 57. sz. előírása – Egységes rendelkezések motorkerékpárok és a motorkerékpárnak minősülő gépjárművek fényszóróinak jóváhagyásáról

Tartalmaz minden olyan szöveget, amely az alábbi időpontig érvényes volt:

02. módosítássorozat – hatálybalépés dátuma: 2001. szeptember 12.

TARTALOMJEGYZÉK

ELŐÍRÁS

Alkalmazási kör

Fogalommeghatározások

A fényszóróra vonatkozó jóváhagyási kérelem

Jelölések

Jóváhagyás

Általános követelmények

Különleges követelmények

Színezett lencsékre és szűrőkre vonatkozó rendelkezések

Átmeneti rendelkezések

10.

A gyártás megfelelősége

11.

Szankciók nem megfelelő gyártás esetén

12.

Fényszórótípus jóváhagyásának módosítása és kiterjesztése

13.

A gyártás végleges leállítása

14.

A jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok és a jóváhagyó hatóságok neve és címe

MELLÉKLETEK:

1. melléklet –

Értesítés fényszórótípus jóváhagyásának az 57. sz. előírás alapján történő megadásáról, kiterjesztéséről, elutasításáról, visszavonásáról vagy gyártásának végleges leállításáról

2. melléklet –

A jóváhagyási jelek elrendezése

3. melléklet –

Fénytani vizsgálatok

4. melléklet –

Fényszórók fénytani jellemzőinek üzemeltetés közbeni stabilitására vonatkozó vizsgálatok

5. melléklet –

A gyártásmegfelelőség ellenőrzésére szolgáló eljárásokra vonatkozó minimális követelmények

6. melléklet –

A műanyag lencséket tartalmazó lámpákra vonatkozó követelmények – Lencsék, anyagminták és teljes lámpák vizsgálata

7. melléklet –

A hatósági mintavételre vonatkozó minimális követelmények

1. ALKALMAZÁSI KÖR

Ez az előírás a motorkerékpárok és a motorkerékpárnak minősülő gépjárművek felszereléseként rendelkezésre bocsátott, izzólámpával felszerelt, és üveg vagy műanyag lencsével (1) rendelkező fényszórók jóváhagyására vonatkozik.

2. FOGALOMMEGHATÁROZÁSOK

Ezen előírás alkalmazásában:

2.1. „lencse”: a fényszóró (egység) külső része, amely az átvilágított felületen keresztül átengedi a fényt;

2.2. „bevonat”: az a termék vagy termékek, amelye(ke)t egy vagy több rétegben felvisznek a lencse külső felületére;

2.3. „különböző típusú fényszórók”: olyan fényszórók, amelyek az alábbi lényeges jellemzők tekintetében eltérnek egymástól:

2.3.1.

márkanév vagy védjegy;

2.3.2.

a fényszórónak az alábbi 4.1.4. szakaszban meghatározottak szerinti jelölése;

2.3.3.

az optikai rendszer jellemzői;

2.3.4.

olyan alkatrészek használata vagy hiánya, melyek üzemeltetés közben fényvisszaveréssel, fénytöréssel, vagy fényelnyeléssel és/vagy fényátalakítással képesek módosítani az optikai hatásokat; A fényszórók által kibocsátott fénysugarak színének megváltoztatása azonban – amennyiben a fényszórók más jellemzői nem módosulnak– nem jelenti a típus megváltozását. Ennek megfelelően az ilyen fényszórókhoz azonos jóváhagyási számot kell rendelni.

2.3.5.

a lencséket és – ha van – a bevonatot alkotó anyagok.

3. A FÉNYSZÓRÓRA VONATKOZÓ JÓVÁHAGYÁSI KÉRELEM (2)

3.1. A jóváhagyási kérelmet a márkanév vagy védjegy tulajdonosa vagy annak jogszerűen meghatalmazott képviselője nyújtja be.

3.2. Minden jóváhagyási kérelemhez csatolni kell a következőket:

3.2.1.

a fényszóró típusának azonosításához megfelelő részletességű rajzok – a fényszóró elölnézete a lencse bordázatának (ha van) részletrajzaival, valamint a fényszóró keresztmetszete – három példányban; a rajzokon fel kell tüntetni a jóváhagyási jel számára fenntartott helyet;

3.2.2.

rövid műszaki leírás, amely elsősorban az izzólámpa kategóriáját vagy kategóriáit határozza meg (lásd ezen előírás 3. mellékletének 6. szakaszát);

3.2.3.

színtelen lencsével ellátott két mintadarab az adott fényszórótípusból (3);

3.2.4.

a lencsék anyagául szolgáló műanyag vizsgálatához:

3.2.4.1.

tizenhárom darab lencse;

3.2.4.1.1.

e lencsék közül hat helyettesíthető hat olyan anyagmintával, amelynek mérete legalább 60 mm × 80 mm, külső felülete sík vagy domború, és a közepén legalább 15 mm × 15 mm méretű, alapvetően sík (legalább 300 mm görbületi sugarú) felülettel rendelkezik;

3.2.4.1.2.

e lencsék vagy anyagminták mindegyikét a sorozatgyártásban alkalmazandó módszerrel kell elkészíteni;

3.2.4.2.

egy fényvisszaverő, amelyre a lencsék a gyártó utasításai szerint felszerelhetők.

3.3. A lencséket és bevonatokat (ha vannak) alkotó anyagokhoz – amennyiben ezeket már megvizsgálták – mellékelni kell az ezen anyagok és bevonatok jellemzőiről készült vizsgálati jegyzőkönyvet.

3.4. Az illetékes hatóság a típusjóváhagyás megadása előtt ellenőrzi, hogy meghozták-e a gyártás megfelelőségének hatékony ellenőrzését biztosító megfelelő intézkedéseket.

4. JELÖLÉSEK

4.1. A jóváhagyásra benyújtott fényszórókon jól olvashatóan és eltávolíthatatlanul fel kell tüntetni az alábbiakat:

4.1.1.

a kérelmező márkaneve vagy védjegye;

4.1.2.

a fényszóró külső jelölése, amelyet kívül és/vagy a lencséken kell feltüntetni úgy, hogy az a fényszóró járműbe való beépítése után is látható legyen.

Az előírás követelményeinek megfelelő minden egységen, amelyet úgy terveztek, hogy a tompított fény izzója ne világítson egyidejűleg más világító funkcióval, amellyel esetleg össze van építve, egy ferde vonalat (/) kell elhelyezni a jóváhagyási jelben a tompított fény jele mögött.

4.1.3.

a fényszóró hátoldalán a jóváhagyott izzólámpa S1 és/vagy S2 kategóriájának feltüntetése;

4.1.4.

a jelöléseket az alábbi táblázat sorolja fel:

A fényszórók külső jelölése	Az izzólámpa kategóriájának feltüntetése
MB	S1
MB	S2
MB	S1/S2

4.1.5.

A műanyag lencsével ellátott fényszórók esetében a fenti 4.1.2.–4.1.4. szakaszban előírt jelek közelében a „PL” betűcsoportot is fel kell tüntetni.

4.2. A lencsén és a fényszórótesten (4) megfelelő méretű helyet kell hagyni a jóváhagyási jel és a 4. szakaszban említett kiegészítő jelek elhelyezéséhez; ezeket a helyeket a fenti 3.2.1. szakaszban említett rajzokon meg kell jelölni.

5. JÓVÁHAGYÁS

5.1. Amennyiben a 3. szakasz értelmében a fényszórótípusra vonatkozóan benyújtott összes minta megfelel az előírás követelményeinek, a jóváhagyást meg kell adni.

5.2. Mindegyik jóváhagyott típushoz jóváhagyási számot kell rendelni. Ennek első két számjegye a jóváhagyás időpontjában hatályos, az előírást lényeges műszaki tartalommal módosító legutóbbi módosítássorozat száma (jelen esetben ez a 01, az 1989. február 28-án jóváhagyott 01. módosítássorozatnak megfelelően). Ugyanazon szerződő fél e számot nem rendelheti hozzá egy másik fényszórótípushoz, hacsak nem a jóváhagyásnak olyan fényszóróra való kiterjesztéséről van szó, amely kizárólag a kibocsátott fény színében tér el.

5.3. Egy fényszórótípusnak az ezen előírás szerinti jóváhagyásáról, illetve a jóváhagyás kiterjesztéséről vagy elutasításáról értesíteni kell az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket az előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon.

5.4. Minden olyan fényszórón, amely megfelel egy, az ezen előírás szerint jóváhagyott típusnak, a fenti 4.2. szakaszban megadott helyeken – a 4.1. szakaszban előírt jelölések mellett – fel kell tüntetni az alábbiakat:

5.4.1.

nemzetközi jóváhagyási jel (5), amely a következőkből áll:

5.4.1.1.

egy kör, benne az „E” betű és a jóváhagyó ország egyedi azonosító száma (6);

5.4.1.2.

jóváhagyási szám.

5.4.2.

A vizsgálati eljárás során a 4. melléklet 1.1.1.1. szakasza szerint használt üzemeltetési módot és a 4. melléklet 1.1.1.2. szakasza értelmében megengedett feszültsége(ke)t minden esetben fel kell tüntetni a jóváhagyási okmányokon és a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek országaiba továbbított értesítésen.

A megfelelő esetekben a berendezést a következő jelölésekkel kell ellátni:

Az előírás követelményeinek megfelelő egységeken, amelyeket úgy terveztek, hogy a tompított fény izzója ne világítson egyidejűleg más világító funkcióval, amellyel esetleg össze van építve, egy ferde vonalat (/) kell elhelyezni a jóváhagyási jelben a tompított fény jele mögött.

5.5. A fenti 5.4. szakaszban említett jelöléseknek jól olvashatónak és eltávolíthatatlannak kell lenniük.

5.6. Az előírás 2. mellékletében található példa a jóváhagyási jel elrendezésére.

6. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

6.1. Egy adott fényszórótípus minden mintájának meg kell felelnie az ebben a szakaszban és az alábbi 7. szakaszban, valamint szükség esetén a 8. szakaszban rögzített követelményeknek.

6.2. A fényszórókat úgy kell megtervezni és kivitelezni, hogy a szokásos használat mellett fellépő rezgések ellenére kielégítően lássák el feladatukat, és megőrizzék ezen előírás szerinti jellemzőiket.

6.2.1. A fényszórókat el kell látni olyan berendezéssel, amely lehetővé teszi a járművön történő beállításukat az érvényes szabályoknak megfelelően. Ilyen eszközt nem kell felszerelni olyan elemekre, amelyekben a fényvisszaverő és a szórófelület nem választható szét, feltéve, hogy ezeket az elemeket csak olyan járműveken használják, amelyeken a fényszórókat egyéb módon lehet beállítani.

Amennyiben a távolsági fényt kibocsátó fényszórót és a tompított fényt kibocsátó fényszórót (mindegyik saját izzólámpával rendelkezik) összetett egységgé építik össze, a beállítóeszköznek biztosítania kell mindkét optikai rendszer külön-külön történő megfelelő beállítását.

6.2.2. Ezek a rendelkezések azonban nem vonatkoznak az olyan fényszóróegységekre, amelyek fényvisszaverője nem osztható meg. Az ilyen típusú egységekre az ezen előírás 7.3. szakaszának követelményei vonatkoznak. Ha a távolsági fényt több fényforrás állítja elő, akkor a megvilágítás legnagyobb értékét (Emax) a funkciók együttes használatával kell meghatározni.

6.3. Az izzólámpának a fényvisszaverőben való rögzítésére szolgáló alkatrészeket úgy kell kialakítani, hogy az izzólámpát sötétben is csak a megfelelő helyzetben lehessen beszerelni.

6.4. A 4. melléklet követelményei szerint kiegészítő vizsgálatokat kell végezni annak biztosítására, hogy a használat során a fénytani jellemzőkben ne következzék be túlzott változás.

6.5. Amennyiben a fényszóró lencséje műanyagból készül, a 6. melléklet követelményei szerinti vizsgálatokat kell végrehajtani.

7. KÜLÖNLEGES KÖVETELMÉNYEK

7.1. A lencsének az optikai rendszerhez viszonyított megfelelő helyzetét egyértelműen jelezni kell, és a lencsét úgy kell rögzíteni, hogy működés közben ne fordulhasson el.

7.2. A fényszóró által létrehozott megvilágítás méréséhez az ezen előírás 3. mellékletében ismertetett mérőernyőt, valamint egy sima és színtelen burájú, szabványos izzólámpát (S1 és/vagy S2, 37. sz. előírás) kell használni.

A szabványos izzólámpát az ezen lámpákra előírt referencia-fényáram értékeknek megfelelően kell beállítani.

7.3. A tompított fénynek olyan kellően éles világos-sötét határvonallal kell rendelkeznie, hogy ennek segítségével megfelelő módon elvégezhető legyen a beállítás. A világos-sötét határvonalnak vízszintesnek és a lehető legegyenesebbnek kell lennie a v–v vonal mindkét oldalán legalább 5 o-os tartományban (lásd 3. melléklet).

A fényszóróknak a 3. melléklet szerinti beállítás esetén teljesíteniük kell az abban foglalt követelményeket.

7.4. A fénynyaláb által kirajzolt minta nem mutathat olyan mértékű oldalirányú eltérést, amely a látási viszonyokat zavarná.

7.5. A 7.2. szakaszban említett ernyőmegvilágítási értékeket olyan fényérzékelő elemmel kell megmérni, amelynek hasznos felülete egy 65 mm-es négyzeten belül van.

8. SZÍNEZETT LENCSÉKRE ÉS SZŰRŐKRE VONATKOZÓ RENDELKEZÉSEK

8.1. A jóváhagyás olyan fényszórókra szerezhető meg, amelyek vagy színtelen, vagy szelektív sárga fényt bocsátanak ki színezetlen izzólámpával. CIE trikromatikus koordinátákkal kifejezve a sárga üvegek vagy szűrők megfelelő kolorimetriás jellemzői az alábbiak:

Szelektív sárga szűrő (fényszűrő vagy lencse)

Korlát a vörös irányában	y ≥ 0,138 + 0,58 x
Korlát a zöld irányában	y ≤ 1,29 x – 0,1
Korlát a fehér irányában	y ≥ – x + 0,966
Korlát a színképérték irányában	y ≤ – x + 0,992

amely kifejezhető az alábbiak szerint is:

domináns hullámhossz	575 – 585 nm
tisztasági tényező	0,90 – 0,98
Az átbocsátási tényező ≥ 0,78

Az átbocsátási tényező meghatározását 2 856 K színhőmérsékletű fényforrással kell elvégezni. (Megfelel a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE) szerinti „A” szabványos színmérő fényforrásnak).

8.2. A szűrőnek a fényszóró részét kell képeznie, úgy hozzáerősítve, hogy a felhasználó sem véletlenül, sem szándékosan (a szokásos szerszámokkal) ne távolíthassa el.

8.3. Színnel kapcsolatos észrevétel

Tekintve, hogy a fenti 8.1. szakasz értelmében az ezen előírás alapján megadott minden jóváhagyás színtelen vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórótípusra vonatkozik, annak a megállapodásnak a 3. cikke, amelynek ez az előírás a mellékletét képezi, nem zárhatja ki, hogy a részes felek megtiltsák a színtelen vagy szelektív sárga fényt kibocsátó fényszórók alkalmazását az általuk nyilvántartásba vett járműveken.

9. ÁTMENETI RENDELKEZÉSEK

9.1. A 113. sz. előírás hivatalos hatálybalépését követő hat hónap elteltével az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek beszüntetik az ezen előírás szerinti EGB-jóváhagyások megadását.

9.2. Az ezen előírást alkalmazó szerződő felek nem utasítják el a jóváhagyás kiterjesztését, ha a fényszórótípus teljesíti az ezen előírásnak a 01. módosítássorozattal módosított változatában szereplő követelményeket.

9.3. A 113. sz. előírás hatálybalépését megelőzően ezen előírás szerint megadott MB-jóváhagyások és a jóváhagyások valamennyi kiterjesztése – beleértve az ezen előírás korábbi módosítássorozatai szerint megadott kiterjesztéseket – időkorlátozás nélkül hatályban maradnak.

9.4. Az előírást alkalmazó szerződő feleknek továbbra is jóváhagyást kell adniuk az előírás alapján azon fényszórókra, amelyek már használatban lévő járművekhez szánt cserealkatrészek.

9.5. A 113. sz. előírás hivatalos hatálybalépésétől az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek nem tagadhatják meg a 113. sz. előírás szerinti jóváhagyással rendelkező fényszórók új járműtípusra történő felszerelését.

9.6. Az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórók járműtípusra vagy járműre történő felszerelését.

9.7. Az ezt az előírást alkalmazó szerződő felek továbbra is engedélyezik az ezen előírás korábbi módosítássorozataival módosított előírás szerint jóváhagyott fényszórók felszerelését és alkalmazását használatban lévő járművön, feltéve, hogy a fényszóró cserealkatrészként szolgál.

10. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGE

10.1. Az ezen előírás szerint jóváhagyott minden fényszórót úgy kell gyártani, hogy a fenti 7. szakaszban megállapított követelményeket teljesítve megfeleljen a jóváhagyott típusnak.

10.2. A 10.1. szakasz követelményeinek való megfelelés ellenőrzése érdekében a gyártást megfelelően ellenőrizni kell.

10.3. A jóváhagyás jogosultja elsősorban:

10.3.1.

biztosítja a termékminőség hatékony ellenőrzésére szolgáló eljárások meglétét;

10.3.2.

rendelkezik az egyes jóváhagyott típusoknak való megfelelés ellenőrzéséhez szükséges mérőfelszerelésekkel;

10.3.3.

biztosítja a vizsgálati eredmények rögzítését, és azt, hogy a kapcsolódó dokumentumokat a jóváhagyó hatósággal együtt meghatározandó ideig megőrizzék;

10.3.4.

elemzi az egyes vizsgálattípusok eredményeit, hogy ellenőrizze és biztosítsa a termék jellemzőinek állandóságát, figyelemmel az ipari termelésben szokásos eltérésekre;

10.3.5.

biztosítja, hogy minden egyes terméktípuson legalább az ezen előírás 5. mellékletében előírt vizsgálatokat elvégezzék;

10.3.6.

gondoskodik arról, hogy ha egy adott vizsgálattípusnál a mintavétel vagy a vizsgálat azt mutatja, hogy a gyártás nem megfelelő, akkor újabb mintavételt és vizsgálatot végezzenek. Ilyen esetben minden szükséges lépést meg kell tenni a gyártás megfelelőségének helyreállítása érdekében.

10.4. A típusjóváhagyást megadó illetékes hatóság bármikor ellenőrizheti az egyes gyártóüzemekben a gyártás megfelelőségének ellenőrzésére alkalmazott módszereket.

10.4.1. A vizsgálati naplókat és termelési nyilvántartásokat minden ellenőrzéskor be kell mutatni a helyszíni ellenőrnek.

10.4.2. Az ellenőr véletlenszerűen mintát vehet, amelyet megvizsgálnak a gyártó laboratóriumában. A minták legkisebb számát a gyártó saját ellenőrzéseinek eredményei alapján lehet meghatározni.

10.4.3. Ha a minőség nem tűnik kielégítőnek, vagy ha a fenti 10.4.2. szakasz szerint végrehajtott vizsgálatok hitelességét szükségesnek látszik ellenőrizni, az ellenőr 7. mellékletben megadott szempontok szerint kiválasztja azokat a mintákat, amelyeket a jóváhagyási vizsgálatot végző műszaki szolgálathoz el kell küldeni.

10.4.4. Az illetékes hatóság az ezen előírásban előírt bármilyen vizsgálatot elvégezhet. Ezeket a vizsgálatokat véletlenszerűen kiválasztott mintákon kell elvégezni, a 7. melléklet szempontjainak megfelelően, anélkül, hogy fennakadást idéznének elő a gyártó szállítási kötelezettségeinek teljesítésében.

10.4.5. Az illetékes hatóság törekszik arra, hogy legalább kétévente egyszer ellenőrzést végezzen. Ez azonban az illetékes hatóság döntése, és annak függvénye, hogy mennyire bízik a gyártásmegfelelőség hatékony ellenőrzését biztosító intézkedésekben. Abban az esetben, ha negatív eredményeket rögzítenek, az illetékes hatóságnak biztosítania kell, hogy valamennyi szükséges lépést megtegyenek a gyártásmegfelelőség lehető leggyorsabb helyreállítása érdekében.

10.5. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

11. SZANKCIÓK NEM MEGFELELŐ GYÁRTÁS ESETÉN

11.1. Az ezen előírás szerint valamely típusú fényszóróra megadott jóváhagyás visszavonható, ha nem teljesülnek a fent megadott követelmények, illetve ha a jóváhagyási jelet viselő fényszóró nem egyezik meg a jóváhagyott típussal.

11.2. Ha a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó valamely szerződő fél visszavon egy általa megadott jóváhagyást, erről haladéktalanul tájékoztatja az az ezen előírást alkalmazó többi szerződő felet az ezen előírás 1. mellékletének megfelelő nyomtatványon.

12. FÉNYSZÓRÓTÍPUS JÓVÁHAGYÁSÁNAK MÓDOSÍTÁSA ÉS KITERJESZTÉSE

12.1. A fényszórótípus bármilyen módosításáról értesíteni kell a fényszórótípust jóváhagyó hatóságot. A hatóság ezt követően a következőképpen járhat el:

12.1.1.

úgy ítéli meg, hogy a végrehajtott módosításoknak nagy valószínűséggel nincs számottevő kedvezőtlen hatása, és a fényszóró továbbra is megfelel az előírásoknak; vagy

12.1.2.

új vizsgálati jegyzőkönyvet kér a vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálattól.

12.2. A jóváhagyás megerősítéséről vagy elutasításáról, a változások részletes leírásával együtt, a fenti 5.3. szakaszban említett eljárással értesíteni kell a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket.

12.3. A jóváhagyást kiterjesztő illetékes hatóság sorszámot rendel a kiterjesztéshez, és az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részt vevő, ezen előírást alkalmazó többi felet.

13. A GYÁRTÁS VÉGLEGES LEÁLLÍTÁSA

Ha a jóváhagyás birtokosa véglegesen leállítja az ezen előírás szerint jóváhagyott fényszórótípus gyártását, akkor erről értesítenie kell a jóváhagyást megadó hatóságot. A vonatkozó értesítés kézhezvétele után az adott hatóság az ezen előírás 1. mellékletében található mintának megfelelő nyomtatványon értesíti erről az 1958. évi megállapodásban részt vevő, ezen előírást alkalmazó többi felet.

14. A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK ELVÉGZÉSÉÉRT FELELŐS MŰSZAKI SZOLGÁLATOK ÉS A JÓVÁHAGYÓ HATÓSÁGOK NEVE ÉS CÍME

Az 1958. évi megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó felek megadják az Egyesült Nemzetek Szervezete Titkárságának a jóváhagyási vizsgálatok elvégzéséért felelős műszaki szolgálatok nevét és címét, valamint a jóváhagyásokat megadó, illetve a más országok által kiadott jóváhagyásokat, kiterjesztéseket, elutasításokat vagy visszavonásokat igazoló értesítéseket fogadó hatóságok nevét és címét.

(1) Az előírás egyetlen rendelkezése sem akadályozza meg a megállapodásban részes és ezen előírást alkalmazó feleket abban, hogy megtiltsák az előírás által jóváhagyott műanyag lencsével rendelkező fényszóró mechanikus fényszórótisztító eszközzel (törlővel) való együttes használatát.

(2) Izzólámpákra vonatkozó jóváhagyási kérelem: lásd a 37. sz. előírást.

(3) Ha a fényszórókat színes lencsékkel tervezik gyártani, a színes lencsék két mintáját is be kell nyújtani, kizárólag színvizsgálati céllal.

(4) A fényvisszaverő fényszórótestként tekintendő. Amennyiben a lencsét nem lehet eltávolítani a fényszórótestről, elegendő a lencsén helyet hagyni.

(5) Ha különböző típusú fényszórók azonos lencsékkel vagy azonos fényvisszaverővel rendelkeznek, a lencsék és a fényvisszaverő ellátható az említett fényszórótípusok különböző jóváhagyási jeleivel, amennyiben az adott típusra megadott jóváhagyási szám egyértelműen azonosítható.

(6) Az 1958. évi megállapodásban részes szerződő felek megkülönböztető számai a Motoros járművekre vonatkozó egységesített állásfoglalás (R.E.3) (dokumentum: ECE/TRANS/WP.29/78/Rev.2/Amend.1) 3. mellékletében találhatók.

1. MELLÉKLET

2. MELLÉKLET

A JÓVÁHAGYÁSI JELEK ELRENDEZÉSE

a = legalább 12 mm

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fenti fényszórót a 012439 számon hagyták jóvá Hollandiában (E/4). A jóváhagyási szám jelzi, hogy a jóváhagyást a 01. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményei szerint adták meg.

Megjegyzés:

A jóváhagyási számot a körhöz közel kell elhelyezni: vagy az „E” betű felett vagy alatt, vagy attól jobbra vagy balra. A jóváhagyási szám számjegyeinek az „E” betű ugyanazon oldalán kell állniuk, és ugyanabba az irányba kell nézniük. A jóváhagyási számban kerülni kell a római számok használatát, hogy azok ne legyenek összetéveszthetők más jelekkel.

Az 57. sz. előírás követelményeinek megfelelő fényszóró jelölése. A fényszórót úgy tervezték, hogy a tompított fény izzószála
világíthat egyidejűleg	ne világítson egyidejűleg
a távolsági fénnyel és/vagy más világító funkcióval, amellyel össze van építve.

A fenti jóváhagyási jellel ellátott fenti fényszóró olyan, műanyag lencsét tartalmazó fényszóró, amelyet a 01 2440 számon hagytak jóvá Hollandiában (E 4). A jóváhagyási szám jelzi, hogy a jóváhagyást a 01. módosítássorozattal módosított ezen előírás követelményei szerint adták meg.

A fényszórót úgy tervezték, hogy a tompított fényt adó izzószál világíthat egyidejűleg a távolsági fénnyel és/vagy más világító funkcióval, amellyel össze van építve.

3. MELLÉKLET

FÉNYTANI VIZSGÁLATOK

1. A beállításhoz a beállítóernyőt legalább 10 m-rel a fényszóró elé kell felállítani, a h–h vonalnak pedig vízszintesnek kell lennie. A méréshez a fényérzékelő elemet 25 m-rel a fényszóró elé kell elhelyezni, merőlegesen az izzólámpa izzószálát és a HV pontot összekötő vonalra.

2. Oldalirányban a fényszórót úgy kell beállítani, hogy a távolsági fény fénynyalábjának középpontja a v–v függőleges vonalon helyezkedjen el.

3. A fényszóró függőleges beállítását úgy kell elvégezni, hogy a tompított fény világos-sötét határvonala 250 mm-re helyezkedjen el a h–h vonal alatt.

4. A fenti 2. és 3. szakasznak megfelelően beállított fényszórónak az alábbi, a távolsági fényre vonatkozó feltételekhez hasonló feltételeknek kell megfelelnie:

4.1. a távolsági fény fényközéppontjának a h–h vonal felett vagy alatt legfeljebb 0,6°-kal kell elhelyezkednie.

4.2. a távolsági fény által létrehozott megvilágításnak a teljes fénynyaláb által kirajzolt minta közepén kell elérnie legnagyobb értékét (E max), és oldalirányban csökkennie kell;

4.3. a távolsági fény által létrehozott legnagyobb megvilágítási értéknek (E max) legalább 32 luxnak kell lennie;

4.3.1. az MB osztályú fényszórók esetében 32 lux;

4.4. a távolsági fény által létrehozott megvilágításnak az alábbi értékeket kell elérnie:

4.4.1. a h–h és a v–v vonalak metszéspontjának (HV) a legnagyobb megvilágítási érték 90 %-ának megfelelő megvilágítású pontokat összekötő görbén (izolux) belül kell elhelyezkednie.

4.4.2. A HV pontból kiindulva, vízszintesen jobbra és balra a távolsági fény által létrehozott megvilágítás az MB osztályú fényszórók esetében 1,125 m távolságig legalább 12 lux, 2,25 m távolságig pedig legalább 3 lux kell, hogy legyen.

4.5. a tompított fény által létrehozott megvilágításnak az alábbi értékeket kell elérnie:

Mérési pont	MB osztályú fényszóró
Minden pont a h–h vonalon és felette	≤ 0,7 lux
Minden pont az 50L–50R vonalon, az 50 V (1) kivételével	≥ 1,5 lux
50 V pont	≥ 3 lux
Bármely pont a 25L–25R vonalon	≥ 3 lux
A IV. zóna bármely pontja	≥ 1,5 lux

5. MÉRŐ- ÉS BEÁLLÍTÓERNYŐ

(méretek mm-ben; az ernyő 25 m távolságban van felállítva)

6. Az izzólámpa esetében a 37. előírásnak megfelelően az S1 vagy az S2 kategóriát kell használni.

(1) Formula

4. MELLÉKLET

FÉNYSZÓRÓK FÉNYTANI JELLEMZŐINEK ÜZEMELTETÉS KÖZBENI STABILITÁSÁRA VONATKOZÓ VIZSGÁLATOK

TELJES FÉNYSZÓRÓKON VÉGZETT VIZSGÁLATOK

A fénytani értékeknek ezen előírás rendelkezései szerint történő mérése után meg kell vizsgálni egy teljes fényszóró-mintadarab üzemeltetés közbeni fénytani teljesítményének stabilitását távolsági fény esetében az Emax pontban, tompított fény esetében pedig a HV, 50 R 50 L és B 50 pontban. „Teljes fényszóró” alatt a teljes lámpa értendő azokkal a körülötte lévő lámpatestrészekkel és lámpákkal együtt, amelyek hatással lehetnek a fényszóró hőleadására.

1. A FÉNYTANI TELJESÍTMÉNY STABILITÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálatokat száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni úgy, hogy a teljes fényszórót fel kell szerelni egy olyan állványra, amely jellemző a járműbe történő beépítési mód szempontjából.

1.1. Tiszta fényszóró

A fényszórót 12 órán keresztül kell üzemeltetni az 1.1.1. szakaszban írtak szerint, és az 1.1.2. szakaszban leírt módon kell ellenőrizni.

1.1.1. A vizsgálati eljárás

A fényszórót a megadott ideig kell működtetni a következők szerint:

1.1.1.1.

a)	amennyiben a jóváhagyási eljárás csak egy világítási funkcióra (távolsági vagy tompított fény) vonatkozik, a megfelelő izzószálat kell bekapcsolni az előírt ideig (1),

összeépített tompított fény és távolsági fény (két izzószálas vagy kettős izzólámpa) esetében:

Ha a kérelmező kijelenti, hogy a fényszóróban üzem közben egyszerre csak egy izzószál (2) világíthat, a vizsgálatot ennek megfelelően kell elvégezni, azaz mindegyik megadott funkciót egymás után az 1.1. szakaszban megadott időtartam feléig kell működtetni:

Minden más esetben a fényszórót az alábbi ciklus szerint kell működtetni az előírt idő elteltéig:

15 percig a tompított fény izzószála világít

5 percig az összes izzószál világít.

c)	csoportosított világítási funkciók esetében minden külön funkciónak egyszerre kell világítania az egyes világítási funkciókra megadott ideig, a) figyelemmel az összeépített világítási funkciók alkalmazására is, b) a gyártó specifikációja szerint.

1.1.1.2.

Vizsgálati feszültség

A feszültséget úgy kell beállítani, hogy a 37. sz. előírásban az S kategóriájú izzólámpák kategóriájára megadott legnagyobb watt-teljesítmény 90 százalékát biztosítsa.

Az alkalmazott watt-teljesítménynek minden esetben meg kell felelnie a 12 V névleges feszültségű izzólámpa megfelelő értékének, kivéve akkor, ha a jóváhagyás kérelmezőjének nyilatkozata alapján a fényszóró eltérő feszültségen is üzemeltethető.

1.1.2. Vizsgálati eredmények

1.1.2.1. Szemrevételezés

Amikor a fényszóró hőmérséklete elérte a környezeti hőmérsékletet, a fényszóró lencséit és adott esetben a külső lencséket tiszta, nedves pamutkendővel meg kell tisztítani. Ezt követően el kell végezni a szemrevételezést: a fényszórólencséken és a külső lencséken nem lehet észrevehető alaktorzulás, alakváltozás, repedés vagy színelváltozás.

1.1.2.2. Fénytani vizsgálat

Az előírás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a fénytani értékeket a következő pontokban kell ellenőrizni:

Tompított fény:

50 R, 50 L, B 50 HV

Távolsági fény:

Emax pont

A fényszóró állványán hő hatására bekövetkező lehetséges alakváltozások vizsgálata érdekében egy másik beállítás is elvégezhető (a világos-sötét határvonal eltolódásával a melléklet 2. szakasza foglalkozik).

A fénytani jellemzők és a vizsgálat előtt mért értékek között 10 % eltérés megengedhető, beleértve a fénytani eljárás tűréseit is.

1.2. Szennyezett fényszóró

A fenti 1.1. szakasz szerinti vizsgálatot követően a fényszórót az 1.2.1. szakaszban leírt előkészítés után az 1.1.1. szakaszban leírtak szerint egy órán át kell működtetni, majd az 1.1.2. szakaszban előírt módon ellenőrizni kell.

1.2.1. A fényszóró előkészítése

1.2.1.1. Vizsgálati keverék

1.2.1.1.1. Üvegből készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében:

A fényszóróra felhordandó víz-szennyező anyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

0,2 súlyrész NaCMC-ből (3), és

megfelelő mennyiségű desztillált vízből kell állnia, melynek vezetőképessége ≤ 1 mS/m.

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.1.2. Műanyagból készült külső lencsével rendelkező fényszórók esetében:

A fényszóróra felhordandó víz-szennyező anyag keveréknek a következőkből kell állnia:

9 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú kvarchomokból,

1 súlyrész 0–100 μm szemcsenagyságú faszénporból (bükkfa),

0,2 súlyrész NaCMC-ből,

13 súlyrész desztillált vízből (vezetőképesség: ≤ 1 mS/m), és

2 ± 1 súlyrész felületaktív anyagból. (4)

A keverék nem lehet 14 napnál régebbi.

1.2.1.2. A vizsgálati keverék felhordása a fényszóróra

A vizsgálati keveréket egyenletesen kell felhordani a fényszóró teljes fénykibocsátó felületére, majd hagyni kell megszáradni. Ezt a folyamatot addig kell ismételni, míg a megvilágítási érték az alábbi pontok mindegyikében az e mellékletben leírt feltételek mellett mért érték 15–20 %-ára csökken:

távolsági fény fénytani eloszlásának Emax pontja tompított/távolsági fényt adó lámpánál,

távolsági fény fénytani eloszlásának Emax pontja csak távolsági fényt adó lámpánál,

B 50 és 50 V (5) csak tompított fényt adó lámpánál.

1.2.1.3. Mérőberendezés

A mérőberendezésnek meg kell felelnie a fényszóró jóváhagyási vizsgálatai során használt berendezésnek. A fénytani ellenőrzéshez szabványos (referencia) izzólámpát kell használni.

2. A SÖTÉT-VILÁGOS HATÁRVONAL HŐ HATÁSÁRA BEKÖVETKEZŐ FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSÁNAK VIZSGÁLATA

A vizsgálat során azt kell ellenőrizni, hogy a működő tompított fényszóró esetében a fény világos-sötét határvonalának hő hatására bekövetkező függőleges eltolódása nem halad-e meg egy előírt értéket.

Az 1. szakaszban leírtak szerint megvizsgált fényszórón végre kell hajtani a 2.1. szakaszban leírt vizsgálatot oly módon, hogy a fényszórót vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását.

2.1. Vizsgálat

A vizsgálatot száraz és nyugodt levegőviszonyok mellett, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell elvégezni.

A fényszórót tompított fénnyel kell üzemeltetni egy legalább egy órán keresztül öregített sorozatgyártású izzólámpával úgy, hogy vizsgálati helyzetéhez képest nem mozdítják el, illetve nem módosítják beállítását. (A vizsgálat elvégzése céljából az 1.1.1.2. szakaszban megadott feszültségértéket kell beállítani.) A világos-sötét határvonal vízszintes (az 50 L és az 50 R ponton áthaladó függőleges vonalak közötti) részének helyzetét bekapcsolás után 3 perccel (r3), illetve 60 perccel (r60) kell ellenőrizni.

A világos-sötét határvonal eltolódásának fent leírt méréséhez használható bármely olyan eljárás használható, amely biztosítja a kielégítő pontosságot és az eredmények reprodukálhatóságát.

2.2. Vizsgálati eredmények

2.2.1. A milliradiánban (mrad) mért eredmény tompított fényszóró esetében csak akkor elfogadható, ha a fényszórón mért ΔrI = (r3 – r60) abszolút érték nem nagyobb 1,0 mrad-nál (Δr I ≤ 1,0 mrad).

2.2.2. Ha ez az érték nagyobb 1,0 mrad-nál, de nem nagyobb 1,5 mrad-nál (1,0 mrad < ΔrI ≤ 1,5 mrad), a 2.1. szakasz előírásainak megfelelően meg kell vizsgálni egy második fényszórót is, amelyen előzetesen háromszor egymás után végre kell hajtani az alább leírt ciklust annak érdekében, hogy a fényszóró mechanikai alkatrészeinek helyzete stabilizálódjon a járműbe történő megfelelő beépítési módot helyettesítő állványon:

Tompított fényszóró üzemeltetése egy órán keresztül (az 1.1.1.2. szakaszban megadott feszültségértéket kell beállítani).

Egy óra szünet.

A fényszórótípust akkor kell elfogadhatónak tekinteni, ha az első mintán mért ΔrI abszolút érték és a második mintán mért ΔrII abszolút érték számtani közepe nem haladja meg az 1,0 mrad értéket.

Formula

(1) Amennyiben a vizsgált fényszóró jelzőlámpával van csoportosítva és/vagy összeépítve, a jelzőlámpának a vizsgálat alatt világítania kell.

(2) Amennyiben a fényszóró villogó üzemmódban történő működésével egyszerre két vagy több lámpaizzó van bekapcsolva, ez nem tekinthető az izzószálak szokásos egyidejű használatának.

(3) Az NaCMC a karboxi-metil-cellulóz nátriumsóját jelöli (szokásos nevén CMC). A szennyező anyag-keverékben használt NaCMC szubsztitúciós fokának 0,6 és 0,7 között, viszkozitásának pedig 2 százalékos oldatban és 20 oC hőmérsékleten 200 cP és 300 cP között kell lennie.

(4) A mennyiségre vonatkozó tűrés azért szükséges, hogy olyan szennyező anyag-keveréket lehessen előállítani, amely megfelelően eloszlik a teljes műanyag lencsén.

(5) Az 50 V pont a v–v függőleges vonalon a HV alatt 375 mm-rel helyezkedik el a 25 m távolságban felállított mérőernyőn.

5. MELLÉKLET

A GYÁRTÁSMEGFELELŐSÉG ELLENŐRZÉSÉRE SZOLGÁLÓ ELJÁRÁSOKRA VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás rendelkezései szerint, ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártástechnológiai szórás mértékét.

1.2. A fénytani teljesítmény tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a véletlenszerűen kiválasztott és szabványos izzólámpával felszerelt fényszóró fénytani teljesítményének vizsgálatakor:

1.2.1. egyik mért érték sem tér el kedvezőtlen irányban 20 százaléknál nagyobb mértékben az előírásban meghatározott minimális értékektől. A III. zóna értéke tekintetében a legkedvezőtlenebb eltérés

20 %-nak megfelelő 0,3 lux, illetve

30 %-nak megfelelő 0,45 lux lehet.

1.2.2. továbbá, ha távolsági fény esetében a HV pont a 0,75 Emax izolux görbén belül helyezkedik el, az előírás 3. mellékletének 4.3. és 4.4. szakaszában meghatározott mérési pontokban mért fénytani értékek legnagyobb értékében ± 20 %, minimális értékében pedig –20 % eltérés mutatkozik.

1.2.3. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik szabványos izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.3. A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

A mintaként kiválasztott fényszórók egyikén először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. szakaszában leírt ciklust, majd el kell végezni a 4. melléklet 2.1. szakaszában leírt vizsgálatot.

A fényszóró elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, egy másik fényszórón is végre kell hajtani a mérést; a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

1.4. A színkoordinátáknak teljesülniük kell a normál A színhőmérsékletre beállított izzólámpával felszerelt fényszórónál.

A szelektív sárga fényt kibocsátó, színtelen izzóval felszerelt fényszóró fénytani jellemzőire az előírásban előírt értékek 0,84-szerese vonatkozik.

2. A GYÁRTÓ ÁLTAL VÉGREHAJTANDÓ MEGFELELŐSÉGI ELLENŐRZÉSRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

A jóváhagyási jel jogosultjának megfelelő időközönként minden egyes fényszórótípusra vonatkozóan végre kell hajtania legalább a következő vizsgálatokat. A vizsgálatokat ezen előírás rendelkezései szerint kell elvégezni.

Amennyiben a rendelkezésre álló minták nem felelnek meg a vizsgálat típusa szerinti követelményeknek, további mintákat kell kiválasztani és vizsgálni. A gyártó köteles megtenni a megfelelő intézkedéseket a gyártás megfelelőségének biztosítására.

2.1. A vizsgálatok jellege

Az előírásban meghatározott megfelelőségi vizsgálatoknak ki kell terjedniük a fénytani jellemzőkre, valamint a világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges eltolódásának vizsgálatára.

2.2. Vizsgálati módszerek

2.2.1. A vizsgálatokat általában az ebben az előírásban rögzített módszerek szerint kell elvégezni.

2.2.2. A gyártó által végrehajtott megfelelőségi vizsgálatok során más, egyenértékű módszerek is alkalmazhatók a jóváhagyási vizsgálatokért felelős illetékes hatóság beleegyezésével. A gyártónak bizonyítania kell, hogy az alkalmazott módszerek egyenértékűek az előírásban meghatározott eljárásokkal.

2.2.3. A 2.2.1. és a 2.2.2. szakasz alkalmazása érdekében rendszeresen kalibrálni kell a vizsgálati berendezést, és a mért eredményeknek korrelálniuk kell az illetékes hatóság által végzett mérésekkel.

2.2.4. A referencia-módszereknek minden esetben meg kell felelniük az előírásban meghatározott módszereknek, különösen a hatósági ellenőrzések és mintavételek esetében.

2.3. A mintavétel módja

A fényszórómintákat véletlenszerűen kell kiválasztani egy egységes gyártási tételből. Egységes gyártási tétel alatt a gyártó gyártási módszerei szerint meghatározott azonos típusú fényszórók együttesét kell érteni.

A vizsgálatnak általában egy-egy gyár sorozatgyártására kell kiterjednie. Mindazonáltal a gyártó ugyanarra a típusra vonatkozó, de különböző gyárakból származó eredményeket is összevonhat egy csoportba, feltéve, hogy e gyárak ugyanazt a minőségbiztosítási és -irányítási rendszert alkalmazzák.

2.4. Mért és rögzített fénytani jellemzők

A mintaként kiválasztott fényszórókon az előírás által meghatározott pontokban fénytani méréseket kell végezni; távolsági fény esetében az Emax, HV (1), tompított fény esetében pedig a HV, 50 R, 50 L pontokban mért értékeket kell leolvasni (lásd a 3. mellékletben szereplő ábrát).

2.5. Elfogadhatósági kritériumok

A gyártó felelős a vizsgálati eredmények statisztikai elemzéséért, valamint az illetékes hatósággal egyetértésben a termékeire vonatkozó elfogadhatósági feltételek megállapításáért az ezen előírás 10.1. szakaszában rögzített, a termékek megfelelőségének ellenőrzésére vonatkozó követelmények teljesítése érdekében.

Az elfogadhatósági feltételeket úgy kell megállapítani, hogy 95 %-os megbízhatósági szint mellett a 7. mellékletben előírt helyszíni ellenőrzésen való megfelelés (első mintavétel) minimális valószínűsége 0,95 legyen.

(1) Amennyiben a távolsági fény össze van építve a tompított fénnyel, a HV pontnak ugyanazt a mérési pontot kell jelentenie távolsági és tompított fény esetében is.

6. MELLÉKLET

MŰANYAG LENCSÉKET TARTALMAZÓ LÁMPÁKRA VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK – LENCSE- VAGY ANYAGMINTÁK ÉS TELJES LÁMPÁK VIZSGÁLATA

1. ÁLTALÁNOS KÖVETELMÉNYEK

1.1. Az előírás 3.2.4. szakasza értelmében benyújtott mintáknak meg kell felelniük az alábbi 2.1–2.5. szakasz előírásainak.

1.2. Az előírás 3.2.3. szakasza szerint benyújtott, műanyag lencséket tartalmazó teljes lámpákat reprezentáló két mintának a lencse anyaga tekintetében meg kell felelnie az alábbi 2.6. szakaszban meghatározott előírásoknak.

1.3. A műanyag lencse mintadarabjait vagy az anyagmintákat, valamint a fényvisszaverőt, amelyre adott esetben rá fogják szerelni őket, a melléklet 1. függelékében található A. táblázatban jelzett időrendi sorrendben jóváhagyási vizsgálatoknak kell alávetni.

1.4. Mindazonáltal, ha a lámpa gyártója igazolni tudja, hogy a terméken már sikeresen végrehajtották az alábbi 2.1–2.5. szakaszban leírt vagy valamely más előírásban előírt, ezekkel egyenértékű vizsgálatokat, ezeket a vizsgálatokat nem kell megismételni; csak az 1. függelék B. táblázatában előírt vizsgálatok kötelezőek.

2. VIZSGÁLATOK

2.1. A hőmérséklet-változásokkal szembeni ellenálló képesség

2.1.1. Vizsgálatok

Három új mintán (lencsén) öt alkalommal végre kell hajtani az alábbi ütemezés szerinti hőmérséklet- és páratartalom-változási programot (RH = relatív páratartalom):

3 órán keresztül 40 °C ± 2 °C hőmérséklet és 85–95 % RH;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

15 órán keresztül -30 °C ± 2 °C hőmérséklet;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

3 órán keresztül 80 °C ± 2 °C hőmérséklet;

1 órán keresztül 23 °C ± 5 °C hőmérséklet és 60–75 % RH;

E vizsgálat előtt a mintadarabokat legalább négy órán át 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten kell tartani, 60–75 %-os relatív páratartalom mellett.

Megjegyzés:

Az egyórás, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű időtartamokba beletartozik az egyik hőmérsékletről a másikra való átmenet időszaka is, amely a lökésszerű hőhatás elkerüléséhez szükséges.

2.1.2. Fénytani mérések

2.1.2.1. Módszer

A vizsgálat előtt és után a mintákon fénytani méréseket kell végezni.

A méréseket szabványos lámpa használatával kell végrehajtani a következő pontokban:

B 50 és 50 V a tompított fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa tompított fényére.

Emax a távolsági fényű vagy a tompított/távolsági fényű lámpa távolsági fényére.

2.1.2.2. Eredmények

A mintadarabokon a vizsgálat előtt és után mért fénytani értékek közötti eltérés legfeljebb 10 % lehet, a fénytani mérési eljárás tűréseit is beleértve.

2.2. A levegőben lévő anyagokkal és a vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

2.2.1. A levegőben lévő anyagokkal szembeni ellenálló képesség

Három új mintát (lencsét vagy anyagmintát) olyan forrásból származó sugárzásnak kell kitenni, amelynek színképi energiaeloszlása hasonló az 5 500 K és 6 000 K közötti hőmérsékletű fekete test energiaeloszlásához. Megfelelő szűrőket kell elhelyezni a sugárforrás és a minták közé, a 295 nm-nél kisebb és a 2 500 nm-nél nagyobb hullámhosszú sugárzások lehető legnagyobb mértékű csökkentése érdekében. A mintadarabokat annyi ideig kell kitenni 1 200 W/m2 ± 200 W/m2 energiabesugárzásnak, hogy az általuk kapott fényenergia 4 500 MJ/m2 ± 200 MJ/m2 legyen. A zárt térben a mintadarabokkal azonos szinten elhelyezett fekete lapon mért hőmérsékletnek 50 °C ± 5 °C-nak kell lennie. Az egyenletes sugárzásérdekében a mintadarabokat a sugárforrás körül 1 és 5 1/min közötti fordulatszámmal forgatni kell.

A mintákat le kell permetezni 1 mS/m-nél kisebb fajlagos vezetőképességű desztillált vízzel 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten, az alábbi ciklus szerint:

permetezés	:	5 perc;
száradás	:	25 perc.

2.2.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség

A fenti 2.2.1. szakaszban leírt vizsgálat és a 2.2.3.1. szakaszban előírt mérés befejezése után a fenti három minta külső felületét a 2.2.2.2. szakaszban leírtak szerint, az alábbi 2.2.2.1. szakaszban megadott keverékkel kezelni kell.

2.2.2.1. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék 61,5 % n-heptánból, 12,5 % toluolból, 7,5 % etil-tetrakloridból, 12,5 % triklór-etilénből és 6 % xilolból áll (térfogatszázalék).

2.2.2.2. A vizsgálati keverék felvitele

Egy pamutkendőt (az ISO 105 szerint) be kell áztatni a fenti 2.2.2.1. szakaszban meghatározott keverékbe, míg teleszívja magát, és 10 másodpercen belül 10 percig a minta külső felületére kell nyomni 50 N/cm2 nyomással, amely megfelel egy 14 × 14 mm-es vizsgálati felületre ható 100 N erőnek.

A 10 perc alatt a kendőt ismételten meg kell nedvesíteni a keverékkel úgy, hogy az alkalmazott folyadék összetétele állandóan azonos legyen a vizsgálati keverékhez előírttal.

A vizsgálat alatt a nyomás következtében kialakuló repedések megelőzése érdekében ellentartást szabad alkalmazni a mintára ható nyomással szemben.

2.2.2.3. Tisztítás

A vizsgálati keverék alkalmazása után a mintákat szabad levegőn meg kell szárítani, majd a 2.3. szakaszban előírt, 23 °C ± 5 °C hőmérsékletű oldattal le kell mosni. (Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség) 23 °C ± 5 °C.

Ezt követően a mintadarabokat gondosan le kell öblíteni 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten legfeljebb 0,2 % szennyeződést tartalmazó desztillált vízzel, és puha kendővel le kell őket törölni.

2.2.3. Eredmények

2.2.3.1. A levegőben található anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a minták külső felületén nem lehet repedés, karcolás, letöredezés vagy alakváltozás, és a fényátbocsátás átlagos változása

Formula , a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál (Δ tm < 0,020).

2.2.3.2. A vegyi anyagokkal szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintákon semmiféle olyan kémiai változás nem mutatkozhat, amely valószínűleg olyan fényáramszóródást okoz, melynek átlagos változása

Formula , a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,020-nál (Δ dm ≤ 0,020).

2.3. Tisztítószerekkel és szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

2.3.1. Tisztítószerekkel szembeni ellenálló képesség

A három mintadarab (lencsék vagy anyagminták) külső felületét 50 °C ± 5 °C hőmérsékletre kell melegíteni, majd öt percre bele kell mártani 99. rész, 23 °C ± 5 °C hőmérsékleten legfeljebb 0,02 % szennyeződést tartalmazó desztillált víz és egy rész alkilaril-szulfonát keverékébe.

A vizsgálat végeztével a mintákat 50 °C ± 5 °C hőmérsékleten meg kell szárítani. Ezután a felületüket nedves kendővel meg kell tisztítani.

2.3.2. Szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség

Ezt követően a három előző mintadarab külső felületét egy percen keresztül könnyedén át kell dörzsölni egy 70 % n-heptán és 30 % toluol (térfogatszázalék) keverékébe mártott pamutkendővel, majd szabad levegőn meg kell szárítani.

2.3.3. Eredmények

A fenti két vizsgálat egymást követő végrehajtása után a fényátbocsátás átlagos változása

Formula a három mintadarabon a melléklet 2. függelékében leírt eljárással mérve nem lehet több 0,010-nél (Δ tm < 0,010).

2.4. Mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képesség

2.4.1. Mechanikai elhasználódásra vonatkozó módszer

A három új mintadarab (lencse) külső felületét a melléklet 3. függelékében leírt egyenletes mechanikai koptatásnak kell alávetni.

2.4.2. Eredmények

E vizsgálat után

a fényátbocsátás változását: Formula ,

és a fényáramszóródás változását: Formula ,

a 2. függelékben leírt eljárás szerint, az előírás 3.2.4.1.1. szakaszában megadott területen kell mérni. A három mintán mért értékek átlagára igaznak kell lennie a következő képleteknek:

Δ tm < 0,100;

Δ dm < 0,050.

2.5. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

2.5.1. A minta előkészítése

A lencse bevonatának egy 20 mm × 20 mm-es területére zsilettpengével vagy tűvel kb. 2 mm × 2 mm-es négyzethálót kell vágni. A penge vagy tű nyomásának elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy legalább a bevonatot átvágja.

2.5.2. A vizsgálat leírása

Olyan ragasztószalagot kell használni, melynek tapadóereje a melléklet 4. függelékében leírt egységes körülmények között mérve 2 N/(cm szélesség) ± 20 %. A minimum 25 mm széles ragasztószalagot legalább öt percen át rá kell nyomni a 2.5.1. szakasz szerint előkészített felületre.

Ez után a ragasztószalag végét úgy kell megterhelni, hogy az adott felületre merőleges erő kiegyenlítse a felületen ható tapadóerőt. Ekkor a ragasztószalagot 1,5 m/s ± 0,2 m/s állandó sebességgel le kell szakítani a felületről.

2.5.3. Eredmények

A négyzethálóval ellátott felületen nem mutatkozhat észrevehető károsodás. A metszésvonalak kereszteződésében vagy a vágások szélén megengedhetők a károsodások, feltéve, hogy a károsodott terület nem haladja meg a négyzethálóval ellátott felület 15 %-át.

2.6. Műanyag lencsével felszerelt teljes fényszóró vizsgálata

2.6.1. A lencse felületének mechanikai elhasználódással szembeni ellenálló képessége

2.6.1.1. Vizsgálatok

Az 1. számú vizsgált lámpa lencséjén el kell végezni a fenti 2.4.1. szakaszban leírt vizsgálatot.

2.6.1.2. Eredmények

A vizsgálat után a lámpán az előírással összhangban elvégzett fénytani mérések eredményei legfeljebb 30 %-kal haladhatják meg a B 50 pontra előírt legnagyobb értékeket, és legfeljebb 10 %-kal lehetnek kisebbek az 50 V pontra előírt legkisebb értéknél.

2.6.2. Az esetleges bevonatok tapadásának vizsgálata

A 2. számú vizsgált lámpa lencséjén el kell végezni a fenti 2.5. szakaszban leírt vizsgálatot.

3. A GYÁRTÁS MEGFELELŐSÉGÉNEK VIZSGÁLATA

3.1. A lencsék gyártásához használt anyagok tekintetében a sorozatban gyártott lámpák akkor tekinthetők az előírás rendelkezéseinek megfelelőnek, ha:

3.1.1. a vegyi anyagokkal, a mosószerekkel és a szénhidrogénekkel szembeni ellenálló képesség vizsgálata után a mintadarab külső felületén szabad szemmel nem látható repedés, letöredezés vagy alakváltozás (lásd a 2.2.2., a 2.3.1. és a 2.3.2. szakaszt);

3.1.2. A 2.6.1.1. szakaszban leírt vizsgálat után a 2.6.1.2. szakasz szerinti mérési pontokban a fénytani értékek az előírás által meghatározott gyártásmegfelelőségi határértékeken belül vannak.

3.2. Ha a vizsgálati eredmények nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat újabb, véletlenszerűen kiválasztott fényszórómintákon meg kell ismételni.

1. függelék

A JÓVÁHAGYÁSI VIZSGÁLATOK IDŐBELI SORRENDJE

A. Műanyagok vizsgálata (lencsék vagy anyagminták ezen előírás 3.2.4. szakasza szerint).

Minták

Lencsék vagy anyagminták

Lencsék

Vizsgálatok

1.1.

Korlátozott fénytani mérések (2.1.2. szakasz)

1.1.1.

Hőmérséklet-változás (2.1.1. szakasz)

1.1.2.

Korlátozott fénytani mérések (2.1.2. szakasz)

1.2.1.

A fényátbocsátás mérése

1.2.2.

A fényáramszóródás mérése

1.3.

Levegőben lévő anyagok (2.2.1. szakasz)

1.3.1.

A fényátbocsátás mérése

1.4.

Vegyi anyagok (2.2.2. szakasz)

1.4.1.

A fényáramszóródás mérése

1.5.

Tisztítószerek (2.3.1. szakasz)

1.6.

Szénhidrogének (2.3.2. szakasz)

1.6.1.

A fényátbocsátás mérése

1.7.

Elhasználódás (2.4.1. szakasz)

1.7.1.

A fényátbocsátás mérése

1.7.2.

A fényáramszóródás mérése

1.8.

Tapadás (2.5. szakasz)

B. Teljes (az előírás 3.2.3. szakaszának megfelelően benyújtott) lámpákon végzett vizsgálatok.

Vizsgálatok		Teljes lámpa
		Mintadarabok száma
		1	2
2.1.	Elhasználódás (2.6.1.1.)	X
2.2.	Fotometria (2.6.1.2.)	X
2.3.	Tapadás (2.6.2.)		X

2. függelék

A FÉNYSZÓRÓDÁS ÉS FÉNYÁTBOCSÁTÁS MÉRÉSÉNEK MÓDSZERE

1. A BERENDEZÉS (lásd ábra)

Egy K kollimátor β/2 = 17,4 × 10–4 rd fél divergenciájú fénysugarát egy 6 mm-es nyílású DT fényrekesz korlátozza, és a mintadarab-tartóállványt ezzel szemben kell elhelyezni.

Egy szférikus aberráció szempontjából korrigált L2 akromatikus gyűjtőlencse létesít kapcsolatot a DT fényrekesz és az R vevő között; az L2 lencse átmérőjének akkorának kell lennie, hogy ne rekeszelje le a mintadarab által szétszórt fényt egy β/2 = 14° fél csúcsszögű kúpon belül..

Az L2 lencse egyik kép-fókuszsíkjában egy α/2 = 1° és αmax/2 = 12° szögű DD gyűrűs fényrekeszt kell elhelyezni.

A fényrekesz közepét azért kell nem átlátszóra kialakítani, hogy kizárja a közvetlenül a fényforrásból érkező fényt. A fényrekesz középső részét úgy kell kialakítani, hogy el lehessen távolítani a fénynyaláb útjából olyan módon, hogy az pontosan az eredeti helyzetébe térhessen vissza.

Az L2–DT távolságot és az L2 lencse F2 (1) fókusztávolságát úgy kell megválasztani, hogy a DT képe teljesen fedje az R vevőt.

Ha a kezdeti beeső fényáramot 1 000 egységnek tekintjük, az egyes leolvasások abszolút pontosságának 1 egységnél jobbnak kell lennie.

2. MÉRÉSEK

Az alábbi leolvasásokat kell elvégezni:

Leolvasás	Mintával	A DD középső részével	A képviselt mennyiség
T1	nem	nem	Beeső fényáram kezdeti leolvasáskor
T2	igen (vizsgálat előtt)	nem	Az új anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T3	igen (vizsgálat után)	nem	A vizsgált anyag által átbocsátott fényáram 24 °C-os mezőben
T4	igen (vizsgálat előtt)	igen	Az új anyag által szétszórt fényáram
T5	igen (vizsgálat után)	igen	A vizsgált anyag által szétszórt fényáram

1. ábra

(1) Az L2 esetében körülbelül 80 mm fókusztávolság alkalmazása ajánlott.

3. függelék

A PERMETEZÉSES VIZSGÁLAT MÓDSZERE

1. VIZSGÁLATI BERENDEZÉS

1.1. Szórópisztoly

A használt szórópisztolyt 1,3 mm átmérőjű fúvókával kell ellátni, és 0,24 ± 0,02 l/perc folyadékáramot kell biztosítania 6,0 bar –0, + 0,5 bar nyomás mellett.

Ilyen üzemi körülmények között az eredményül kapott, kilövellt sugárnak 170 mm ± 50 mm átmérőjűnek kell lennie a fúvókától 380 mm ± 10 mm-re elhelyezett koptatásnak kitett felületen.

1.2. Vizsgálati keverék

A vizsgálati keverék az alábbiakból áll:

A Mohs-skálán 7-es keménységi fokú kvarchomok, 0 és 0,2 mm közötti szemcsemérettel, közel normális eloszlásban, 1,8–2 közötti szögtényezővel;

Legfeljebb 205 g/m3 keménységű víz, literenként 25 g homokkal keverve.

2. VIZSGÁLAT

A fényszórók lencséinek külső felületét egyszer vagy többször ki kell tenni a fent leírt homoksugárnak. A sugarat közel merőlegesen kell a vizsgálandó felületre szórni.

Az elhasználódást a vizsgálandó lencsék mellett referenciaként elhelyezett egy vagy több üvegmintával kell ellenőrizni. A keveréket addig kell a mintadarabra/mintadarabokra szórni, amíg a mintadarabon a 2. függelékben leírt módszerrel mért fényáramszóródás-változás értéke meg nem felel a következő egyenlőségnek:

Formula

Több referenciaminta használatával ellenőrizhető, hogy a teljes vizsgálandó felület egyenletesen kopott-e meg.

4. függelék

RAGASZTÓSZALAGOS TAPADÁSI VIZSGÁLAT

1. CÉL

Ez a módszer lehetővé teszi egy ragasztószalag üveglaphoz való lineáris tapadása erejének egységes körülmények között történő meghatározását.

2. ALAPELV

Az eljárás a ragasztószalagnak az üveglapról 90o-os szögben történő leszakításához szükséges erőt méri.

3. ELŐÍRT LÉGKÖRI FELTÉTELEK

A környezeti levegő hőmérséklete 23 °C ± 5 °C, relatív páratartalma (RH) 65 ± 15 % kell, hogy legyen.

4. VIZSGÁLATI MINTÁK

A vizsgálat előtt a ragasztószalag-tekercs mintáját 24 órán át az előírt környezetben kell kondicionálni (lásd a fenti 3. szakaszt).

Minden tekercsből öt darab 400 mm hosszú próbadarabot kell megvizsgálni. A tekercsről az első három fordulattal letekert ragasztószalagot el kell dobni, és utána kell levágni a mintákat.

5. ELJÁRÁS

A vizsgálatot a 3. szakaszban előírt környezeti feltételek mellett kell elvégezni.

Az öt próbadarabot a ragasztószalag kb. 300 mm/s sebességű radiális letekerésével kell levenni, és 15 másodpercen belül az alábbiak szerint kell felhelyezni:

A szalagot folyamatosan előrehaladva kell az üveglapra ragasztani, enyhe hosszirányú, ujjal való dörzsölés mellett, túlzott nyomás nélkül, úgy, hogy a ragasztó és az üveglap között ne maradjanak levegőbuborékok.

A felragasztott szalagot 10 percig a megadott környezeti feltételek között kell pihentetni.

A próbadarabnak egy kb. 25 mm-es szakaszát a próbadarab tengelyére merőleges síkban le kell húzni az üvegről.

Az üveglapot rögzíteni kell, és a ragasztószalag szabad végét 90°-ban fel kell hajtani. Olyan irányú erőt kell alkalmazni, hogy a szalag és az üveglap közötti elválasztó vonal merőleges legyen erre az erőre, és merőleges az üveglemezre is.

Ezt követően a szalagot 300 mm/s ± 30 mm/s sebességgel le kell húzni, és az ehhez szükséges erőt fel kell jegyezni.

6. EREDMÉNYEK

A kapott öt eredményt sorba kell rendezni, és a középértéket kell a mérés eredményének tekinteni. Ezt az értéket a szalagszélesség egy centiméterére számítva N/cm-ben kell kifejezni.

7. MELLÉKLET

A HATÓSÁGI MINTAVÉTELRE VONATKOZÓ MINIMÁLIS KÖVETELMÉNYEK

1. ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1.1. A megfelelőségi követelmények akkor tekinthetők mechanikai és geometriai szempontból teljesítettnek az előírás rendelkezései szerint (ha vannak ilyen rendelkezések), ha az eltérések nem haladják meg az elkerülhetetlen gyártástechnológiai szórás mértékét.

1.2. A fénytani jellemzők tekintetében a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a véletlenszerűen kiválasztott és szabványos izzólámpával felszerelt fényszóró fénytani jellemzőinek vizsgálatakor;

1.2.1. egyik mért érték sem tér el kedvezőtlen irányban 20 %-nál nagyobb mértékben az előírásban meghatározott minimális értékektől.

A III. zóna értéke tekintetében a legkedvezőtlenebb eltérés

20 %-nak megfelelő 0,3 lux, illetve

30 %-nak megfelelő 0,45 lux lehet.

1.2.2. továbbá, ha távolsági fény esetében a HV pont a 0,75 Emax izolux görbén belül helyezkedik el, az előírás 3. mellékletének 4.3. és 4.4. szakaszában meghatározott mérési pontokban mért fénytani értékek legnagyobb értékében + 20 %, minimális értékében pedig –20 % eltérés mutatkozik.

1.2.3. Ha a fent leírt vizsgálatok eredményei nem felelnek meg a követelményeknek, a vizsgálatokat egy másik szabványos izzólámpa használatával meg kell ismételni.

1.2.4. A nyilvánvaló hibákat mutató fényszórókat nem kell figyelembe venni.

1.3. A színkoordinátáknak teljesülniük kell a normál A színhőmérsékletre beállított izzóval felszerelt fényszórónál.

A szelektív sárga fényt kibocsátó, színtelen izzóval felszerelt fényszóró fénytani teljesítményére az értékek 0,84-szerese vonatkozik.

2. ELSŐ MINTAVÉTEL

Az első mintavétel során négy fényszórót kell véletlenszerűen kiválasztani. Az első két lámpából álló mintát A-val, a második két lámpából álló mintát B-vel kell jelölni.

2.1. A megfelelőség kétségtelen

2.1.1. Az e melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatgyártású fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszórók mért értékeinek eltérése – kedvezőtlen irányban – az alábbiak szerint alakul:

2.1.1.1.

A minta

A1:	egy fényszóró	0 %
	egy fényszóró nem több mint	20 %
A2:	mindkét fényszóró több mint	0 %
	de legfeljebb	20 %
	a mérés folytatása a B mintán

2.1.1.2.

B minta

B1:

mindkét fényszóró

0 %

2.2. A megfelelőség kétséges

2.2.1. Az e melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatban gyártott fényszórók megfelelőségét kétségbe kell vonni, és a gyártót fel kell szólítani a gyártási eljárásnak az előírt követelmények szerinti módosítására (kiigazítás), ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

2.2.1.1.

A minta

A3:	egy fényszóró nem több mint	20 %
	egy fényszóró több mint	20 %
	de legfeljebb	30 %

2.2.1.2.

B minta

B2:	az A2 esetében
	egy fényszóró több mint	0 %
	de legfeljebb	20 %
	egy fényszóró nem több mint	20 %
B3:	az A2 esetében
	egy fényszóró	0 %
	egy fényszóró több mint	20 %
	de legfeljebb	30 %

2.3. Jóváhagyás visszavonása

A megfelelőséget kétségbe kell vonni, és a 11. szakaszt kell alkalmazni, ha – ennek a mellékletnek az 1. ábrája szerinti mintavételt követően – a fényszórók mért értékeinek eltérései az alábbiak szerint alakulnak:

2.3.1.

A minta

A4:	egy fényszóró nem több mint	20 %
	egy fényszóró több mint	30 %
A5:	mindkét fényszóró több mint	20 %

2.3.2.

B minta

B4:	az A2 esetében
	egy fényszóró több mint	0 %
	de legfeljebb	20 %
	egy fényszóró több mint	20 %
B5:	az A2 esetében
	mindkét fényszóró több mint	20 %
B6:	az A2 esetében
	egy fényszóró	0 %
	egy fényszóró több mint	30 %

3. ISMÉTELT MINTAVÉTEL

Az A3, B2 és B3 esetben a gyártási eljárás kiigazítása után létrejövő készletből az értesítést követő két hónapon belül újabb mintákat kell venni: ki kell választani egy harmadik, két fényszóróból álló C mintát és egy negyedik, két fényszóróból álló D mintát.

3.1. A megfelelőség kétségtelen

3.1.1. Az e melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatban gyártott fényszórók megfelelősége kétségtelen, ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

3.1.1.1.

C minta

C1:	egy fényszóró	0 %
	egy fényszóró nem több mint	20 %
C2:	mindkét fényszóró több mint	0 %
	de legfeljebb	20 %
	a mérés folytatása a D mintán

3.1.1.2.

D minta

D1:	a C2 esetben
	mindkét fényszóró	0 %

3.2. A megfelelőség kétséges

3.2.1. Az e melléklet 1. ábráján látható mintavételi eljárást követően a sorozatban gyártott fényszórók megfelelőségét kétségbe kell vonni, és a gyártót fel kell szólítani a gyártási eljárásnak az előírt követelmények szerinti módosítására (kiigazítás), ha a fényszórókon mért értékek eltérése:

3.2.1.1.

D minta

D2	a C2 esetben
	egy fényszóró több mint	0 %
	de legfeljebb	20 %
	egy fényszóró nem több mint	20 %

3.3. Jóváhagyás visszavonása

3.3.1.

C minta

C3:	egy fényszóró nem több mint	20 %
	egy fényszóró több mint	20 %
C4:	mindkét fényszóró több mint	20 %

3.3.2.

D minta

D3:	a C2 esetben
	egyik fényszóróra 0, vagy több mint	0 %
	egy fényszóró több mint	20 %

4. A VILÁGOS-SÖTÉT HATÁRVONAL FÜGGŐLEGES ELTOLÓDÁSA

A világos-sötét határvonal hő hatására történő függőleges elmozdulásának ellenőrzéséhez a következő eljárást kell alkalmazni:

Az e melléklet 1. ábráján bemutatott mintavételi eljárást követően az A minta egyik fényszóróján először három egymást követő alkalommal végre kell hajtani a 4. melléklet 2.2.2. szakaszában leírt ciklust, majd el kell végezni a 4. melléklet 2.1. szakaszában leírt vizsgálati eljárást.

A fényszóró elfogadhatónak tekinthető, ha a Δr nem haladja meg az 1,5 mrad értéket.

Amennyiben ez az érték nagyobb 1,5 mrad-nál, de nem több 2,0 mrad-nál, az A minta egy második fényszóróján is végre kell hajtani a vizsgálatot; a két mintadarabon mért abszolút értékek számtani közepe nem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket. Amennyiben az A mintán mért érték nagyobb 1,5 mrad-nál, a B mintához tartozó két fényszórót is alá kell vetni ugyanennek az eljárásnak, és egyik fényszóró Δr értéke sem haladhatja meg az 1,5 mrad értéket.

1. ábra

		ISSN 1977-0731
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		L 130

Magyar nyelvű kiadás	Jogszabályok	57. évfolyam 2014. május 1.

Tartalom		I Jogalkotási aktusok	Oldal
		IRÁNYELVEK
	*	Az Európai Parlament és a Tanács 2014/41/EU irányelve (2014. április 3.) a büntetőügyekben kibocsátott európai nyomozási határozatról	1

(tonna)
Tételszám	KN-kód	Árumegnevezés	Alkalmazási időszak	Küszöbszint
78.0015	0702 00 00	Paradicsom	október 1-jétől május 31-ig	445 127
78.0020	0702 00 00	Paradicsom	június 1-jétől szeptember 30-ig	27 287
78.0065	0707 00 05	Uborka	május 1-jétől október 31-ig	12 678
78.0075	0707 00 05	Uborka	november 1-jétől április 30-ig	12 677
78.0085	0709 91 00	Articsóka	november 1-jétől június 30-ig	12 663
78.0100	0709 93 10	Cukkini	január 1-jétől december 31-ig	112 241
78.0110	0805 10 20	Narancs	december 1-jétől május 31-ig	252 542
78.0120	0805 20 10	Klementin	november 1-jétől február végéig	82 192
78.0130	0805 20 30 0805 20 50 0805 20 70 0805 20 90	Mandarin (ideértve a tangerine és a satsuma fajtát is); wilking és hasonló citrushibridek	november 1-jétől február végéig	81 570
78.0155	0805 50 10	Citrom	június 1-jétől december 31-ig	310 090
78.0160	0805 50 10	Citrom	január 1-jétől május 31-ig	51 670
78.0170	0806 10 10	Csemegeszőlő	július 21-től november 20-ig	69 907
78.0175	0808 10 80	Alma	január 1-jétől augusztus 31-ig	553 379
78.0180	0808 10 80	Alma	szeptember 1-jétől december 31-ig	72 914
78.0220	0808 30 90	Körte	január 1-jétől április 30-ig	183 233
78.0235	0808 30 90	Körte	július 1-jétől december 31-ig	25 489
78.0250	0809 10 00	Kajszibarack	június 1-jétől július 31-ig	5 630
78.0265	0809 29 00	Cseresznyefélék a meggy kivételével	május 21-től augusztus 10-ig	32 371
78.0270	0809 30	Őszibarack (beleértve a nektarint is)	június 11-től szeptember 30-ig	3 146
78.0280	0809 40 05	Szilva	június 11-től szeptember 30-ig	16 404”

(EUR/100 kg)
KN-kód	Országkód (1)	Behozatali átalányérték
0702 00 00	CL	173,8
	MA	38,6
	TN	89,9
	TR	97,3
	ZZ	99,9
0707 00 05	AL	41,5
	MA	35,6
	TR	132,1
	ZZ	69,7
0709 93 10	MA	70,8
	TR	93,5
	ZA	31,4
	ZZ	65,2
0805 10 20	EG	41,1
	IL	70,8
	MA	52,6
	TN	64,4
	TR	50,5
	ZZ	55,9
0805 50 10	MA	35,6
	TR	85,1
	ZZ	60,4
0808 10 80	AR	113,3
	BR	86,2
	CL	97,3
	CN	98,7
	MK	30,8
	NZ	140,7
	US	213,6
	ZA	118,9
	ZZ	112,4

	II Nem jogalkotási aktusok
	RENDELETEK
*	A Bizottság 441/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 30.) az egységes európai égbolt keretében megvalósuló adatkapcsolat-szolgáltatásokra vonatkozó követelmények megállapításáról szóló 29/2009/EK bizottsági rendelet módosításáról ( 1 )	37
*	A Bizottság 442/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 30.) az 1235/2008/EK rendeletnek az ökológiai termelésből származó termékek behozatala vonatkozásában az egyenértékűség céljából elismert harmadik országok listájára való felvételre irányuló kérelmek tekintetében történő módosításáról ( 1 )	39
*	A Bizottság 443/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 30.) az 543/2011/EU végrehajtási rendeletnek a paradicsomra, az uborkára, a csemegeszőlőre, a kajszibarackra, a cseresznyefélékre (a meggy kivételével), az őszibarackra (beleértve a nektarint is) és a szilvára vonatkozó kiegészítő vámok kivetését eredményező küszöbszintek tekintetében történő módosításáról	41
	A Bizottság 444/2014/EU végrehajtási rendelete (2014. április 30.) az egyes gyümölcs- és zöldségfélék behozatali árának meghatározására szolgáló behozatali átalányértékek megállapításáról	43
	NEMZETKÖZI MEGÁLLAPODÁSOKKAL LÉTREHOZOTT SZERVEK ÁLTAL ELFOGADOTT JOGI AKTUSOK
*	Az Egyesült Nemzetek Szervezete Európai Gazdasági Bizottságának (ENSZ-EGB) 57. sz. előírása – Egységes rendelkezések motorkerékpárok és a motorkerékpárnak minősülő gépjárművek fényszóróinak jóváhagyásáról	45