7.11.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/37

—

A Bíróság a közösségi jog és különösen az EK-Szerződés 87. cikkének megsértése, valamint az indokolási kötelezettség megsértése miatt, helyezze hatályon kívül a T-189/03. sz. ügyben hozott ítéletet, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a társasági adó alóli hároméves mentességet állami támogatásnak minősíti;

—

a Bíróság a közösségi jog téves és ellentmondásos alkalmazása miatt helyezze hatályon kívül az ítéletet, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a társasági adó alóli hároméves mentességet nem már létező állami támogatásnak minősíti;

—

a Bíróság a közösségi jog megsértése miatt helyezze hatályon kívül az ítéletet, amennyiben az Elsőfokú Bíróság a visszatéríttetés határozat szerinti elrendelésének jogszerűségét megerősíti; következésképpen pedig

—

a Bíróság állapítsa meg a határozat (1) semmisségét, amennyiben az megállapítja, hogy állami támogatásnak és a közös piaccal összeegyeztethetetlennek minősül a többségi köztulajdonban lévő, helyi közszolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokkal kapcsolatos adófolytonossági átmeneti rendszer (a határozat 2. cikke) és/vagy állapítsa meg annak semmisségét, amennyiben Olaszországot a támogatásnak a kedvezményezettektől történő visszatéríttetésére kötelezi (a határozat 3. cikke);

—

a Bíróság kötelezze a Bizottságot a költségek viselésére.

1.

Az első jogalappal az A2A S.p.A. az EK 87. cikk (1) bekezdésének az Elsőfokú Bíróság általi megsértésére, valamint az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozik, amennyiben az ítélet a társasági adó alóli hároméves mentességet állami támogatásnak minősíti. A Bizottság a határozatban — a fellebbező szerint — különösen nem bizonyította két, az EK 87. cikk (1) bekezdésében előírt követelmény, azaz a verseny torzításának és a tagállamok közötti kereskedelem érintettségének jelen esetben való meglétét. Az Elsőfokú Bíróság pedig nem igazolta helytállóan azokat az előfeltevéseket, amelyekre a Bizottság a „támogatás” minősítését alapozta, ahogyan ezt a közösségi ítélkezési gyakorlatban megkövetelt „teljes” felülvizsgálat értelmében tennie kellett volna.

2.

A második jogalappal a fellebbező másodsorban az EK 88. cikk és az indokolási kötelezettség Elsőfokú Bíróság általi megsértését kifogásolja, valamint ezzel egyidejűleg kéri az ítélet hatályon kívül helyezését, amennyiben „új támogatásnak” minősíti a társasági adó alóli hároméves mentességet. Az Elsőfokú Bíróság — a Bizottság állításainak szolgai megismétlésével — különösen azt tagadta, hogy a részvénytársasággá átalakult önkormányzati vállalkozások javára engedélyezett hároméves halasztására vonatkozó intézkedések „létező támogatásnak” tekinthetők. A fellebbező azonban egy ezzel ellentétes megoldásra jut és úgy véli, hogy az EK-Szerződés hatálybalépését megelőzően már létező, szóban forgó adómentességi rendszer az önkormányzati vállalkozásokra is vonatkozott, amelyek — amint azt a Bizottság is elismerte — a 142/90. sz. törvény szerinti, ugyanazon gazdasági jogalanyt testesítik meg.

3.

A harmadik jogalappal az A2A végső soron a közösségi jog és az abban foglalt elvek megsértése miatt az ítélet hatályon kívül helyezését kéri, amennyiben az megerősíti a visszatéríttetés határozat szerinti elrendelésének jogszerűségét. A fellebbező szerint az ítéletet azért kell hatályon kívül helyezni, mert — a közösségi ítélkezési gyakorlattal ellentétesen — helyben hagyja a határozatban szereplő általános elrendelés jogszerűségét, lényegében pedig a nemzeti hatóságokat megillető mérlegelési jogkör teljes hiányát állapítja meg.